Szerelem koronavírus idején

Ölelkezzünk virtuálisan! – szólít fel egy női magazin. Mi is lenne ma a szerelemmel, ha nem létezne az internet? El tudja valaki képzelni, mekkora bezártságban élnénk, ha ez a járvány 30–40 évvel ezelőtt kezd el gyilkolni? Igaz, nem is terjedt volna el ilyen hamar, hiszen tömegturizmusról akkor aligha beszélhettünk, és emberek milliói sem repültek fapadoson a távoli kontinensek között…

A megtörtént katasztrófák, tragédiák mindig felülmúlják a legképtelenebb sci-fiket, lásd Amerika 9/11-ét vagy a mostani világjárványt. De legyen akármilyen szörnyűséges élethelyzet vagy háború – a szerelem attól még nem múlik ki, a hátországban, az ágyúlövések rettentő zajában, a gyilkolásra berendezkedett táborokban is virágzott. Sőt sokszor a távolság, a társtalanság, az elérhetetlenség felszítja a tüzeket, felértékel akár vélt gesztusokat is.

Kezünkben az életünk

Míg a lövészárokból olykor több hétig utazott egy levél a menyasszonyhoz, ma másodpercek alatt kifejezhetjük érzéseinket – értelmes, összetett mondatokkal vagy csupán gyermekded emojikkal – a mobiltelefonunkon, beleértve a közösségi médiát és alapnak tekintve az internetet. A kezünkben van az életünk, mindenhova magunkkal hurcoljuk, és amit eddig átkoztunk, hogy csak elveszi az időt az értelmes dolgoktól, miközben függővé tesz – ma nélkülözhetetlenné vált, mert a karantén idején összeköt szeretteinkkel.

A Skype segít átvészelni, hogy sokáig nem láthatjuk-ölelhetjük meg, akit szeretünk – mit nem adtak volna a katonák 1944-ben egy ilyen ördöngös masináért…

Igaz, a világ sok táján ma is szörnyű háború dúl, de csak az létezik a nagyvilág számára, ami megjelenik a CNN képernyőjén. És minél többször mutatják, annál közömbösebbek lesznek iránta az emberek, főleg, ha messze történik. Ugyanolyan részvéttel nézik, hogy a New York-i közparkokban a halálesetek miatt tömegsírokat ásnak, mint valamelyik dél-amerikai szappanopera hősnőjének halálát.

Más a helyzet persze, ha valaki közvetlenül érintett e szörnyű járványban vagy annak következményében. Azzal, hogy a beteg nagyszülőket hazaküldték az idősotthonokból, egész családok élete változott meg. Nap, mint nap azon kell izgulni, túléli-e ezt a hirtelen változást az idős, beteg ember, és hogyan vészeli át e váratlan helyzetet egy párkapcsolat.

Csókolózni, maszkban?

Miközben e sorokat pötyögöm a laptopomba, az ablakon át látom, hogy szerelmespár andalog – persze szigorúan kutyasétáltatás címén, és nem az időseknek fenntartott időben – a Várhegy oldalában. Nyakukban leeresztve a szájmaszk, elvégre csókolózni máshogy nem lehet. De ha ismeretlen közeleg, eleget tesznek az előírásoknak és az arcuk világoszöldbe burkolózik.

Az összezártság következtében nőni fog kilenc hónap múlva a születések száma – olvasom a jóslatot. Mert erre már volt példa a nagy New York-i áramszünet idején, amikor ezrek ragadtak a liftekben, irodákban, lakásokban – bár itt most nem 24 óráról van szó.

Az igazi szerelmet nem állíthatja meg semmiféle karantén, így volt ez régen is. Thomas Mann Halál Velencében című novelláját döbbenetes most olvasni: ahogyan az Indiából érkező kolera következménye az akkori éttermek, fogadók bezárása, a várható zárlat.  De a járvány Aschenbachot nem érdekli különösebben, az angyalian szép, szőke Tadzio az egyetlen, aki leköti figyelmét.

Ma, akik együtt élnek, természetesen nem viselnek maszkot, ha együtt kirándulnak, hiszen otthon sem viselik. Akik viszont csak „járnak” – létezik még ez a kifejezés egyáltalán? – azoknak egyrészt nehezebb a helyzetük, hiszen hiányolják a kedves érintését, de közben a szerelem manapság újnak számító, slow változatát élik meg.

Lassuló tempó, online lánybúcsú

Visszatérnek a szerelem fokozatai? Nem egyből, hűbelebalázs módjára az ágyban kötnek ki a társra vágyók? Igaz, az egyetemek, a klubok zárva, szünetelnek a fesztiválok, sportesemények, kihaltak a házibulik, online leánybúcsú a divat, nem működnek a kávézók, romkocsmák – nincs hol ismerkedni. Marad tehát az internet. Ám a hazudós randioldalaktól minden értelmes embernek elmegy a kedve. Nem véletlen, hogy az amerikai online társkereső valóságshowkban szinte kizárólag enyhén retardált személyiségek jelennek meg – mondjuk ki: aki ilyen célból hagyja filmezni pénzért a magánéletét, abba eleve nehéz lehet egy komoly embernek beleszeretni.

Milyen hatással van a karantén a házasságokra? Sokan a bezártságban rácsodálkoznak a másikra – lehet, hogy én nem is ismertem ezt az embert? De léteznek férjek és feleségek, akik végre elkezdenek beszélgetni egymással. Ez is kétesélyes: van, ahol jó sül ki belőle, másutt a balta kerül elő, és eldurvul az erőszak. A szorongás egyébként is felerősíti a konfliktusokat, a labilis érzelmeket, hát még, ha az egyébként óhatatlanul növekvő alkoholfogyasztással párosul.

Nagyon nehéz, mondjuk három korosztálynak együtt élni egész nap egy házban, amikor eddig csak néhány félórára redukálódott az együtt töltött idő. Most a házaspárnak, a szüleiknek és a három különböző korú gyermeknek kell értelmes elfoglaltságot és tanulási lehetőséget teremteni.

Egy erkély nélküli panelben vagy egy gangos bérházban elkülönülésre, intim félrevonulásra nincs lehetőség. Énidőre, pihenésre sem futja. Ilyen helyzetben kinek van kedve a simogatásra, a szerelmes duruzsolásra?

Ráadásul a szigorúbb higiéniai szabályok betartása-betartatása nem tesz jót a párkapcsolatoknak. Akad olyan férj, akit a hideg kiráz már egy sima nagytakarítástól is, nemhogy az állandó fertőtlenítéstől.  A balatoni víkendházba való levonulás jó ötletnek tűnik, de mivel szűkebb a tér, még inkább felszínre kerülhetnek a tisztázatlan viták. Itt eleve kevesebb talán a választható tévécsatornák száma, viszont többet kellene ténykedni a kertben, ami egészségesebb ugyan, mint a home office, de nem mindenkinek a kedvenc időtöltése. A baráti sütögetéseknek, összejöveteleknek lőttek, még a közvetlen szomszédok is csak távolról integetnek. Így mintha már nem is lenne olyan vonzó egy pár ezres lélekszámú kis településen hónapokig élni…

Segít a helyzeten, ha az egész napot nem pizsamában lötyögjük végig, hanem napi rutint találunk ki, amibe beletartozik a közös reggeli, a főzés, a vonzó, csinos otthoni viselet, az ebédhez-vacsorához való normális felöltözés, ízlésesen megterített asztal, pár szál színes virág, délutáni közös kiruccanás, séta, persze nem zsúfolt helyeken.

Míg a szerelmet nem lehet elnyújtani, erőltetni, addig a szeretet sokszor megmenthető – lenne. (A magyar nyelv e téren is szinte páratlan – a pár éven belül többnyire elillanó szerelem kémiai csodáját elkülöníti a sokkal többet kibíró, tartósabb szeretettől.) De ehhez a megmentéshez mindkét fél részéről szándék és munka szükségeltetik.

Ha valakinek van egy komolyabb külső kapcsolata, az ilyenkor jobban kiderül. Árulkodó jelek: a férjünk/feleségünk magával viszi a mosdóba is a mobilját, tabletjét. A kütyüje állandóan le van halkítva, még inkább kikapcsolva és folyton a zsebében tartja. Amikor csak tud, ajánlkozik rá, hogy leviszi a szemetet, elmegy a közértbe vagy kutyát sétáltatni – holott eddig esze ágában sem volt – mert a munkahelyén kötöttség nélkül tudott beszélni a barátjával/barátnőjével.

Kelendő a sterilizáló szütyő

 A szerelmet ne tévesszük össze a szexszel, bár összetartoznak. Ahogy beköszöntött a karantén, számos országban nemcsak a fegyverboltok forgalma ugrott meg. Olvasom a neten, hogy mennyire kelendők lettek hirtelen a vibrátorok: „a jelenség nagyon hasonlít arra, amit az emberek az élelmiszerboltokban műveltek, azaz, hogy tömegével vettek olyan dolgokat, amiket eddig nagyon ritkán, vagy egyáltalán nem. Az egyik cég szerint az egyik legnépszerűbb termékük márciusban egy UV-fénnyel sterilizáló szütyő volt, amibe az eredeti rendeltetése szerint csak be kell helyezni a dildókat, vibrátorokat, vagy bármi mást, és az fertőtleníti is”.

A gyártó szerint lehet, hogy a vásárlók ezeket nem is az eredeti rendeltetésnek megfelelően használják, és inkább a kulcsokat vagy a telefont tartják benne...

Élénk a lakásban fogadó – természetesen internet alapon szerveződő – prostituáltak, valamint az út szélén ácsorgó kolléganőik, kollégáik forgalma. Versenyelőny, ha a szolgáltatásba beletartozik a fertőtlenítő kendő és folyadék, bár ez eddig sem lett volna haszontalan. Itt persze nehéz betartani a 2 méter távolságot, de még annak a felét se.

A netes pornó virágzik, bár a magyar swingerklubok már februárban-márciusban bezártak. New Yorkban az egyik legismertebb alternatív szexklub átállt egy digitális platformra. A Killing Kittens nevű londoni szexklub is az internetre költözött. Megjelentek a privát Zoom-os szexpartik, meghívásos alapon. Jellemző, hogy a világ legnagyobb pornómegosztója először a járványba belerokkant Olaszország, majd az egész világ számára ingyenessé tette a prémium előfizetést.

Állítólag, ha jön a világvége, mindenkiben bekapcsol egy ősi ösztön, és szeretné az emberi fajt átmenteni. De hallani ellenkező véleményeket is. A félelem leküzdése érdekében szakpszichológusok is bevetették tudásukat, némelyikük ingyen. Egyikőjük szerint a szorongás a libidó csökkenését okozza, ugyanakkor a szex el is terelheti a figyelmet a pandémiáról.

Háború van, csak most egy láthatatlan ellenséggel harcolunk. Ezt sokkal nehezebb felfogni ép ésszel. Egy kedves, idős párt szólaltattak meg valamelyik tévécsatornán. A riporter rákérdezett, kijárási korlátozás idején miért sétálnak el együtt szombat délben a lottózóba?  Mert 50 éve együtt élünk és minden szombaton ezt tesszük. Ez a mi kedvenc szórakozásunk – jelentette ki a hölgy mosolyogva. 

Majd akkor maradunk otthon, ha lőnek, mint 56-ban – tette még hozzá a jól öltözött, rokonszenves férfi.