Egy város illata

Sokáig képesek vagyunk megőrizni emlékeinkben

Furcsa volna megtapasztalni, milyen lehetett Budapest illata, mondjuk száz vagy ötven éve.

A vizuális emlékek elraktározására már feltalálták a fotót meg a digitalizációt – lásd a Fortepant –, de aligha lehet konzerválni egy hajdani szaghalmazt.

Száz éve alig volt jellemző a csatornázás Budapestre, a szappan ekkortájt nagy kincs, a napi mosdás hóbort, még azokban az úri lakásokban is, ahová fürdőszobát építettek. (Lásd kedvenc példámat: a Hyppolit, a lakájban megkérdezi a komornyik-Csortos Kabost, hogy mikorra parancsolja a fürdőt? Szombatra – jött a válasz…) Az ablakok kicsik, akárcsak az erkélyek, amelyek ajtaját ritkán nyitották ki. Fával, szénnel fűtöttek, és a gangra eresztették ki a kolbászos paprikás krumpli vagy a töltött káposzta forró páráját.

Sokan dohányoztak – a füstszűrő még nem létezik –, pipáztak, csibukoztak, és lovak trappoltak a macskaköveken. Kutyát nem sétáltattak, ha mégis, aligha szedték fel utánuk, amit elhullajtottak. Dezodornak se híre, se hamva, az emberek évtizedekig hordtak egy öltözetet. A ruhákat kézmaró lúgban mosták, legfeljebb levendulával illatosították, miután a szenes vasaló kisimította. Viszont nem tudták, milyen orrfacsaró tud lenni a kipufogógáz és a benzinszag.

Mára lassan eltűntek a húgyszagú pesti lépcsőházak és a füstöt eregető gyárnegyedek. Cigarettázni szinte már kínos, akárcsak fürdés és dezodor nélkül munkába indulni. Sőt ma mindent triplán illatosítunk. Egy-egy esti szertartás alatt öt-hatféle lemosó, szappan, tusfürdő, hintőpor, arc- és kézkrém, fogkrém nyújtja az ápoltság érzetét.

A jelenlegi helyzet elsősorban a multinacionális cégek és a vegyipar elképesztő térhódításához köthető. Hatalmas, sok száz négyzetméteres drogériamonstrumok kínálják – értelmetlenül felduzzasztott választékban – az ezerféle mosóport, kapszulát, öblítőt, vízlágyítót, vécéillatosítót, dezodort, sampont, kozmetikumot, borotvavizet. Ezen kívül persze mindenhez hozzá van adva valamilyen aroma, a mécsestől a radírig, a toalettpapírtól a papír zsebkendőig és a mosogatószerig.

Minden nagyvárosnak létezik saját, jellegzetes illata, amely a tisztálkodószerek megléte vagy hiánya mellett az életmódnak, a szokásoknak, a klímának, az ottani élelmiszereknek köszönhető. A kilencvenes évek Moszkvája bennem mindig úgy marad meg, mint a barna, kocka alakú mosószappan, az olajfesték meg a krumpliszeszgyárban frissen csapolt vodka egyvelege. A Krasznaja Moszkva akkor már nem volt divatban… Persze Oroszország gigantikus fővárosában is más illatokat fúj 2020-ban a szél.

Milyen ma Budapest illatvilága? Először is globalizált, hiszen a reptereken, a plázákban mindenütt ugyanazok a multik árulják ugyanazokat a vegyipari termékeket. Az utca is változott: az elmúlt években megjelentek a kellemes újhullámos kávézók és cukrászdák, az elektromos járművek, a környezetbarát biciklik, a sörözőteraszok, a gyroszos, a kürtőskalácsos, a hamburgeres, a humuszos bódék. Kevesebb a fa, talán több a kiültetett virág. Évszakonként is eltérő az illatár: karácsonykor a tereken felállított vásári standokon gőzölög a forralt bor, fahéjas, mézes süteményt kínálnak, tavasszal pedig élénkzöld, pikáns aromájú medvehagymacsomók, sárga nárcisz- és lila jácintcsokrok lepik el a Széll Kálmán teret.

– Miképpen látja mindezt a leghíresebb magyar „orr”, Zólyomi Zsolt?

– Budapest illata parfümőri orral 2020-ban már nagyjából pont olyan, mint bármely világvárosé, azaz szmog-, kutyapiszok-, McDonald's- és Starbucks-, a Deák Ferenc téri metrókijáratnál homeless-, a bulinegyedben pedig joint- és hányásszagú. Ha azt kérdezed, milyen lehetne, akkor a Duna rakpartjain a tavaszi szél friss folyóvízillatot fújna a nyüzsgő belvárosi forgatagba, ahol a korzón a csinos pesti hölgyek parfümje elegyedne a jobbnál jobb, ínycsiklandó magyaros ételek illatával. Végig lehet ma is úgy sétálni a Belvároson, hogy különleges illatélmények érjenek. Titkos kerengéssel ejtsük útba a Rózsavölgyi csokoládésokat, a Károlyi kertet, a bencések boltját a pannonhalmi gyógynövényszappanokkal és borokkal, az Iringó szárazvirágkötőt, a Szerb utcai templomot, a Vass cipőboltot, a Király utcai Pálinkamúzeumot. Netán az igényes kulináriát említve, a Gerlóczy Kávéhézat vagy a Rosenstein éttermet.

– Hogyan lesz valakiből parfümőr?

– Egy kis genetikai különbözőség, vagyis szuper szaglóképesség és sok-sok év gyakorlás kell csak hozzá, no meg az, hogy az ember bejuthasson a versailles-i Isipca parfümkészítő mesterkurzusára, tizenkét tanuló közé az egész világról…

– Melyek 2020 tavaszán a divatos illatok?

– Amit a marketing előránt! Komolyra fordítva a szót: a könnyed, szellős, klasszikus virágillatok újra gondolva, aztán a frissített „oud” vagy a különleges gourmet, vagyis az ízlelőbimbók élményeiből inspirálódó parfümök. A finom, értékes fakivonatok mindenképp divatban lesznek az idén.

– Mennyiben különbözik egy egyedi illatkompozíció a kereskedelmi márkáktól? Magyarországon hányan rendelnek meg egyedi parfümöket?

– Évente tíz-húsz megkeresésem van itthon, ám ebből csak néhány realizálódik, amint meghallják az árat. Egy egyedi művészi parfüm megalkotása 2,5 millió forintnál kezdődik. Tehát ebből következően inkább csak külföldi ügyfeleim vannak. A személyes tanácsadás sokkal kedveltebb itthon. Ekkor kész parfümökből válogatunk az illető bőrének, illatpreferenciáinak és aktuális életcéljainak megfelelően, ami sokkal elérhetőbb árú, jóllehet szintén luxusszolgáltatás.

A francia parfüm, amely mindig fogalom volt és luxusterméknek számított, ma szinte egész évben „akciós” és online is rendelhető, de az sem ritka, hogy tömött szatyorból árulják a villamosmegállóban, igaz, az valahol egy román pincében készült. Amit persze mi, laikusok, parfümnek gondolunk, az sokszor csak eau de toilette, a magyar köznyelvben kölnivíz.

Egy jobb drogériában ma vagy kétszázféle „szagos víz” kapható, nagyon széles ár- és minőségi skálán. Hogy ki melyiket kedveli, az ízlés kérdése. Egyébként hiába ajánlgatják az eladók, hogy apró papírcetliket használjuk próbaképpen, mindig bőrre fújjunk a tesztüvegcséből, mert mindegyikünk bőre másképp viselkedik ugyanazzal az illat­egyveleggel.

Ma, ha egy rendezvényszervező ad magára, akkor egyedileg megkomponált illatot rendel egy-egy nagyszabású eseményre. Ahogy olvasom, egy olyan illatbefúvó rendszerről van szó, amely hangtalan és szinte láthatatlan is. Egy aprócska standtól akár egy egész sportcsarnokig bármekkora teret képesek beillatosítani szinte percek alatt.

Pár éve részt vettem egy illatvacsorán, a Sofitelben. A séf a parfümőrrel együtt találta ki a menüsort. A vendégeket arra kérték, hogy semmiképpen ne használjanak parfümöt, testápolót vagy más illatosító anyagot és ne is dohányozzanak, hogy még jobban érvényesüljenek a főszereplő illatok. Bemutatták a szálloda saját illatát is – egy feketeszedres kompozíciót – amely belengte a budapesti ötcsillagos ház minden szegletét. A páratlan esemény előtt néhány hónappal szederpalántákat ültettek el a szálloda tetőkertjének ágyásaiban.

Az egyik budapesti italparádé forgatagában sokan voltak kíváncsiak a világ egyik legismertebb keserű italának új, aszalt szilvás változatára, illetve az azt bemutató mesterkurzusra. A nagyszabású, szakmailag sokoldalúan megalapozott rendezvényen annak idején megjelent Zwack Péter, valamint lánya és fia, Izabella és Sándor, akik moderálták az érzékszervi bemutatóval egybekötött premiert. A mesterkurzus résztvevőinek tiszteletére a Corinthia Budapest Hotel báltermét az új Unicum illatát idéző parfümmel fújták be, amelyet Zólyomi Zsolt alkotott.

Az illat ma már a vásárlást befolyásoló, fontos marketingeszköz. A metró mozgólépcsőjén feljőve az is vásárol a frissen sült buciból – ebből is létezik mesterséges aroma –, akinek pár lépcsővel lentebb ez még esze ágában sem volt. Ráérő német tudósok azonosították azokat az aromaanyagokat, amelyek például a sós-édes, karamellizálódott perec különleges zamatorgiáját adják, így mesterségesen is elő tudják állítani, ha szükséges.

Bár az illatokat nem lehet lefényképezni, az agyunk, a lelkünk nagyon sokáig képes megőrizni mint emléket. Ki ne emlékezne az első szerelme illatára, a fiatal bőr, a haj, a trikó, a hátizsák, a sátor, az eső, a tavasz ellenállhatatlan egyvelegére?

„Az illat kulcs az érzelmi kötődések kialakításához, manapság mégis a látványra és a hangokra megy el az összes pénz és figyelem” – panaszkodott egy interjúban a világ egyik legsikeresebb ikerpárja, Dawn és Samantha Goldworm, akiknek cége a szaglóérzék táplálásával foglalkozik. Ők egyedi illatszereket fejlesztenek olyan világmárkák számára, mint például a Jason Wu vagy a Mercedes. Azokhoz a kreatívokhoz tartoznak – írták róluk egy rangos üzleti magazinban –, akik szerint ha azt akarod, hogy a fogyasztók mélyen értsék a márkádat, lélegeztesd is be velük.

Szagtúra a múltba
Az egyik bécsi turistaattrakció 5D-s mozival, időutazással, a legmodernebb fény- és hangtechnikával, robotokkal és az élményt hitelessé tevő szaghatásokkal csábítja a látogatókat.
Az időutazás helyszíne a Michaeler­kirchéhez tartozó kolostor pincerendszere, ahol négyezer múmia közvetlen szomszédságában tapasztalhatják meg az érdeklődők az osztrák főváros régmúltját.
Az idegenvezető egy szerzetes, aki először Krisztus előtt 200-ba, a római kori Bécsbe, Vindobonába invitál, ahol Marcus Aurelius az utolsó éveit töltötte. Miután az időutazók részt vettek a császár temetési szertartásán, egy patkányinvázióval kísért pestisjárvány közepébe csöppennek, amit csatajelenetek követnek az 1683-as török ostromból. Képzeljük el a múmiák, a patkánysereg, a csaták, a pestis, a temetés szaghalmazát…
Naponta több mint kétezer látogató vehet részt e sajátos időutazáson. Tíz nyelven lehet  audioguide-okat bérelni. Orrot egy nyelven sem lehet…