Egy a sok közül

TARLÓS ISTVÁN: Veszíteni nem szeretek

– Szokott mostanában gyalog sétálni a budapesti utcákon? Előfordul, hogy egyedül baktat a Duna parton, és rámosolyog a szembejövőkre?

– Igen, de aktív főpolgármesterként is sétáltam a városban. Ma is szívesen kószálok Budapesten, Óbudán különösen és a közeli Duna parton. Kedvenceim közé tartozik Pünkösdfürdő és környéke. Hajdan saját erőből ott tanultam meg úszni: úgy hét éves lehettem akkoriban. Ma is megfordulok azon a környéken, jó érzés, ha séta közben megszólítanak, és ismerősökkel meg ismeretlennek váltunk néhány szót. Jólesik, ha rám köszönnek.

– Arra is van ideje, hogy hosszabb beszélgetéseket folytasson a világ dolgairól a haverokkal egy kávé mellett vagy uram bocsá’ a sarki kocsma teraszán?

– Igényem az lenne rá, de az időm erre kevés. Ma is dolgozom, bár korántsem annyit, mint főpolgármesterként, amikor sokszor szinte ki sem jöttem az irodából. Ma kicsit lazább lett az életem, több időt töltök családi körben is, de a gondtalan civil életbe még nem rázódtam bele. Némi öniróniával szólva, még mindig túl komolyan veszem, hogy nekem dolgom van. Talán majd leszokom erről, azt remélve, hogy a haverok még várnak rám egy keveset, ha már ennyit vártak, idővel biztos odatalálok közéjük. Óbudán élek születésem óta, ahol tizenhat évig polgármester voltam, anyai ágon öt generációra visszamenőleg a kerületben élt a család. Fel sem merült bennem, hogy onnan valahová elköltözzem. Röghöz kötött vagyok. Az egyik nagyanyám bajor származású, tehát – ha akartam volna – a rendszerváltoztatás előtt távozhattam volna, de soha nem merült fel, hogy itt hagyjuk az országot. Nem csak a szüleim, a testvéreim vagy a barátaim miatt maradtam, ragaszkodtam a helyhez is. Nemcsak Óbuda, hanem az egész város marasztalt, mert – ne értse félre – mindig úgy éreztem, hogy Budapest az én városom. Természetesen nem tulajdonjogi értelemben, hanem az erős érzelmi kötődés miatt. Ma is figyelek minden rezzenésére, még akkor is, ha már nem vagyok döntési helyzetben.

– Ha egyet kell választani, melyik a kedvenc utcája Budapesten?

– A XII. kerületi Cédrus utca a szívemhez leginkább közel álló. Leánykorában a feleségem ott lakott, oda udvaroltam. Két évig, tehát ’71 áprilisától ’73 augusztusáig minden nap arra vitt a lábam. Akkoriban minden utcakövet ismertem arra felé.

Úgy látom, hogy ön elsősorban az érzelmi életemre kíváncsi, fogunk beszélni fontos dolgokról is? Ha lehet, inkább jöjjön a közélet, kifelé nem vagyok túl szentimentális típus. Ámbár volt egy rottweilerem, rettenthetetlen és magabiztos eb, de valójában mégis szerethető kutya volt. Óbudai fideszesek néha hasonlítottak hozzá.

– Az már talán politikát karcoló kérdés, hogy a Liszt Ferenc repülőteret ön is csak Ferihegynek hívja?

– Persze, Ferihegynek hívom. Ez a szokás hatalma. Az átnevezéseknek néha mégis van értelmük, higgye el, a szimbolikának van jelentősége. Ezért vállalom azokat az „átkereszteléseket”, amelyek a nevemhez kötődnek. Az átnevezések zömét azonban a kerületek kezdeményezték. Javaslatomra lett a futballista Kocsis Sándorról utca a III. kerületben. Ketten Kocsis Mátéval kezdeményeztük a VIII. kerületi II. János Pál pápa tér elnevezést, és én kezdeményeztem például, hogy legyen Széchenyi Istvánról elnevezett tér a Lánchíd pesti hídfőjénél, a Magyar Tudományos Akadémia előtt. Hozzáteszem: nincs különösebb bajom az egykori amerikai elnökkel, de úgy gondolom, hogy az a terület a „legnagyobb magyarnak” dukál. Ezen kívül Liszt Ferenc is megérdemli, hogy egy nemzetközi légikikötőt nevezzenek el róla, még akkor is, ha emiatt speciel elég sok gúnyos kritikát kellett zsebre vágnom.

– Úgy tűnt hamar túltette magát azon, hogy már nem ön a főpolgármester, pedig a magyar politikai kultúrában nincs benne az elegáns, sportszerű visszavonulás. Iskolát akar teremteni?

– Ezt nem mondanám, mert veszíteni nem szeretek. Fura kampány volt, de a választás után duzzogni értelmetlen lett volna, s nem is az én stílusom. Karácsony Gergely szabályos körülmények között nyert, és ezzel ő lett a főváros első embere. Most ő bizonyíthat. Egyébként Karácsony kerületi polgármesterként évekig az általam irányított testületben dolgozott, tiszta kezű emberként ismertem meg. Az más kérdés, hogy a munkájáról mi volt a véleményem, de erről nem akarok beszélni.

– Mivel közlekedik a városban, metró, villamos, busz vagy egyéb?

– Ne színészkedjünk, gyerekkoromban – úgy húszéves koromig – leginkább bicikliztem, a legjobban mégis az autót szeretem. A tömegközlekedési járművek közül a metrót kedvelem. De akár a 3-as, akár a 4-es metró szóba kerül, akkor felforr bennem a méreg. Ilyenkor goromba is tudok lenni, mert szeretek úgy fogalmazni, hogy a kocsmában is megértsék. Az utóbbi, tehát a 4-es metró szerződéseinek felülvizsgálatával, kicsikart szerződésmódosításokkal tízmilliárdos tételt tudtunk visszaszerezni a fővárosnak. Nem beszélve arról, hogy amíg az új metróvonal elindult, azzal még négyévnyi kemény munkánk volt. Emiatt a sziszifuszi munka miatt nem vagyok hálás elődömnek, Demszky Gábornak, aki egyébként itt hagyott nekem egy halom ócskavasat, amit 3-as metrónak hívtak. Nagyon nehéz küzdelemben sikerült megújítanunk.

– Megújították vagy újat vettek, tudja ezt valaki az országban?

– Ez cirkusz. Higgye el, én sem tudom. Illetve engem folytatólag arról tájékoztatnak, hogy felújították, de természetesen nem voltam ott a gyárban, a hatósági átvételnél sem. A BKV vezetője – a cég bonyolította le a projektet – a mai napig felújításról beszél. És a hatóság sem akadt olyan nyomra, amely azt bizonyítaná, hogy a vagonok korszerűtlen, eladatlan szerelvények lennének. Az ellenzék persze néha azt állította, hogy ez vadonatúj, néha pedig roncsnak titulálta. Elsősorban az orosz céget vádolják, ami nem korrekt. Persze ez ma már aligha érdekes, a korábbi szerelvények olyan mértékben lerobbantak, hogy szinte életveszélyesek voltak. Ehhez hozzá kellett nyúlni, mi új szerelvényeket akartunk, de csak felújításra kaptunk kormánygaranciát, indoklással. Tetszettek volna nem negyvenéves roncsokat itt hagyni. Örülök, hogy megújítottuk, újabb harminc évre biztonságosan utazhatnak rajta. Közben persze az ellenzék előállt a klímaproblémával, pedig amikor elkezdtük a munkát, méretben sem volt megfelelő klímaszekrény. Ha emlékszik, a Combinókban sem volt klíma, mikor üzembe állították.

– Úgy látszik a klíma a mindenkori ellenzéknek fontos, a Fidesz is ezt követeli ma Karácsonytól.

– Karácsony meg mutogat vissza, mintha a munka java nem készült volna el. Idén természetesen már mi is beszereltük volna a légkondicionálót. Ő pedig egész nyáron ígérgette, és azt mondja, meg is van rá a pénz.

– Önt soha nem látták egyetlen futballmeccs díszpáholyában sem, talán csak nem teniszrajongó?

– Uram, én már a 7:1-es magyar-angol meccsen is kint voltam, a ’60-as években, nélkülem nem volt kettős rangadó a Népstadionban. Higgye el, én még láttam erős futballt, ’53 óta, tehát öt-hat éves korom óta vagyok a Ferencváros szurkolója. Jó barátságban voltam Albert Flórival, vacsoráztam Di Stefano, Francisco Gento társaságában Puskás Öcsivel. Csak azért nem jelentkeztem díszpáholyokba, ahová egyébként hívtak, mert én egyszerű Fradi-drukker akartam maradni. Egy a sok közül.

– Ma miniszterelnöki megbízott, a közlekedési és közszolgáltatási infrastruktúráért felel. Mekkora összeg felett rendelkezik, mi a feladata?

– Egy fillér felett sem rendelkezem, pusztán tanácsot adok. Már nem a döntéshozók közé tartozom.

– Van a tanácsadónak befolyása?

– Nem tudni mekkora, de igen, mert közvetlen a miniszterelnöknek dolgozom. Jelenleg három műszaki egyetem rektorával és a mérnöki szervezetekkel készítek jelentést a mérnöktársadalom helyzetéről, az M0-ás körgyűrű befejezésének érveiről és ellenérveiről, valamint az árvízvédelem elvi kérdéseiről. Ezeket közvetlenül Orbán Viktor felhasználására fogalmazzuk, de dolgozunk még egy tanulmányon, amely az önkormányzati struktúrát, feladatokat és a forrásmegosztást taglalja.

– Említette, hogy az önkormányzatok feladatival és pénzügyeivel is foglalkozik. Mit szól ahhoz, hogy a budapesti fejlesztésekért felelős Fürjes Balázs jelenti be a tízmilliárdos egészségügyi fejlesztést, ő tárgyal a szuperkórházról is. Mintha Fürjes államtitkár ellopná a show-t Karácsonytól. Ha hivatalban lenne, ezért nem venné elő a kocsmai stílusát?

– Fürjes államtitkár csak az állami beruházásokról nyilatkozik. Az mégse lenne rendjén, ha arról is Karácsony beszélne. A főpolgármesteri feladat nem showműsor, még ha látunk is látványpolitizálást.

– Az sincs rendben, hogy közben az állam az önkormányzatok bevételeit folyamatosan csökkenti, például az iparűzési adót faragja, áttereli. Mindezt csak azért, hogy Karácsony ne legyen sikeres?

– Egyesek az utódomat előre mosdatják, de szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez a döntés még nem született meg. Karácsonynak azonban elsősorban nem ez okozhat fejfájást. Azt kell mielőbb eldöntenie, hogy kér a kormánytól vagy meg akarja buktatni. A kommunikációban a főpolgármester mosolydiplomáciát folytat és egyezkedik, de közben visszatérően le akarja váltani Orbánt és a Fideszt. Ezt évekig nem csinálhatja, hisz párhuzamosan a kettő nem megy. Olyan a világon nincs. Karácsony Gergely mögött gyakorlatilag nincs saját párt, ma már a Demokratikus Koalíció lett a városvezetés legerősebb frakciója, ami azt jelenti, hogy Gyurcsány Ferenc nélkül semmit nem lehet átvinni a közgyűlésen. Ez legalább olyan nagy kitettsége a főpolgármesternek, mint a pénzhiány. Nullaszázalékos párttal nehéz. Karácsony Gergely kiszolgáltatott Gyurcsánynak, ezt a vak is látja.

– A főváros egységének jegyében azt nyilatkozta Karácsony Gergely, hogy szeretné, ha ön éppúgy a főváros díszpolgára lenne, mint Demszky. Átvenné?

– Nézze, rosszul hangzana, ha erre a kérdésre most kategorikusan igennel vagy nemmel válaszolnék. Ez a lehetőség fél éve valóban felmerült, de ma nincs napirenden. Nem szeretnék a dolgok elébe menni. Még azt sem tudhatjuk, hogy fél év után most is felajánlják-e. Furcsa lenne Demszkyvel egymás mellett állni. Nagyon eltérő személyiségek vagyunk, a legfontosabb kérdésekben messze áll az álláspontunk. Nehéz lenne a két ember közé egyenlőségjelet tenni. A cím átvételéről csak akkor gondolkodom, ha van miről dönteni.