Polgárságot építünk

– Mit jelent a főpolgármesternek a város? Sok házat és sok embert? Vállalkozna szofisztikáltabb definícióra? – A város nekem elsősorban az otthon. - fogalmaz Karácsony Gergely. – Azoké, akik itt éltek, élnek, itt fognak élni. A fogalom tartalmában teret, épületeket, utakat – lelkeket jelent. Tradíciókat és víziókat. Budapest első emberével beszélgettünk.

– Polgárok, a közösségük jelenti s építi is a várost. Kiinduló pontját kell képezzék annak, ahogy a város természetéről gondolkozunk. Magáról a civitasról. Mert a polgár egyfajta emberi minőség. De ki a polgár?

– Akinek alapvető jogait és jogos elvárásait a város ki tudja szolgálni, és aki nemcsak kér, de ad is. Mert az előtte járóktól, talán felmenőitől, mintájukat tudatosan vagy ösztönösen követve, ezt az így gyakorolt életutat vallja a magáénak. Azt nevezem polgárnak, akinek a megismert és átélt közös múlt értékeinek és hagyományainak megismerése jelenti életérzésének, gondolkodásának kovászát.

– Közmegegyezés van azok között, akik ilyen kérdések iránt érdeklődnek, hogy kevés olyan korszaka volt a főváros történetének, amikor erős polgárságra támaszkodhatott működtetésében. Főleg uralkodni akartak rajtuk, s nem megosztani velük a terhet és a felelősséget mindenkori döntéshozói. Érdekük sem volt felnőni hagyni, öntudatra ébreszteni –, hogy ebben az összefüggésben használjam ezt a kétségtelenül paradox utalást – az együtt élők halmazának névtelen alkotóit. A ma az országot irányító politika a közvetlen érdekszövetségre alapozott meggazdagodás eszközét használja a középosztály erősítésére. Budapest szegény. Polgárt építeni más stratégiát kell kialakítania.

– A középosztály és a polgár fogalma közé csak fenntartással tehetünk egyenlő­ség­jelet. Az előbbi gazdasági státust ír le, az utóbbi nem feltétlenül.
Meggyőződésem, hogy polgárságot nem csupán pénzzel lehet építeni, sőt! De persze pénz is kell hozzá. Erősítendő azok státusát, akiket megszólítunk. Olyan taktikai lépéseket finanszírozva, amelyek közelítik ezt a távlati, stratégiai célt. Ezek a kis és jelentős beruházást nem vagy csak ritkán feltételező lépések annak a bázisnak az erősítését kell segítsék, amely a még megőrzött értékek, örökségelemek spirituális – lelki, szellemi – és tárgyiasult szövetének átmentését, rendszerbe foglalását szolgálja.

– Becsaltam, főpolgármester úr, az utcánkba! Örülök, hogy nincs ellenére. A lap, amelynek nevében kérdezem, témái megközelítésének módja, szemlélete okán, a polgároké. Olvasóink számára kitüntetetten fontos, hogy azok a rendszerek, amelyek a főváros intézményeként vagy társutasként ugyanezeket a célokat követik, működjenek. Jellemzően nehéz helyzetben vannak. Vagyunk. Évtizede keservesen tapasztaljuk, hogy sorvad az épített örökség védelmének hatékonysága. Budapesten is. Önálló ügyosztályból a Városépítési Főosztály könnyen felülírható egységeként, Építészeti Értékvédelmi Csoportként, beszűkült lehetőségek keretei között végzi a munkáját alig néhány szakember. Kezdeményezései megritkultak, ereje, elképzelései programja érvényesítésére meggyengült. Határozottan ez a külső szemlélő benyomása. A külső személő, most éppen én, élénken emlékszik még Czétényi Piroska, a Vaslady presztízsére ezekben az ügyekben, a régi időkben. Vagy Hadházy Abáéra, Kiss Katalinéra. Akik el is tudtak érni valamit, néha jelentős akciókban és sokat. Az akkor sem hiányzó más irányú nyomás állandó terhe alatt. A városvezetésnek fontos deklarálnia, hogy az épített örökség sorsának gondozásában a polgár mellett áll. Előmozdítani, hogy Budapest ne mozogjon ugyanazon a lejtős pályán, mint a műemlékvédelem az országban.

– Megkezdtük a hivatal átszervezését. A jelenleginél erősebb pozíciót szánunk az örökségvédelem ügyének. Mellétéve egy másik elemét is a házak és emberek viszonyrendszerének. A városi környezetet, a zöld, a természeti örökség megőrzésének, gyarapításának ugyanígy nagyobb teret nyitunk. Két olyan szakember került az ezekhez a kérdésekhez kapcsolódó gondolkodás centrumába, akiknek ismert az elkötelezettségük. Erő Zoltán főépítészről, Bardóczi Sándor főtájépítészről van szó. Szempontjaik érvényesülését igazgatási eszközökkel erősíteni kívánjuk. Ember-épület-táj. Ez a városi lét szentháromsága.

– Ezt a tartalmat, szándékot több mint három évtizede konzekvensen gondozza a Budapesti Városvédő Egyesület. Teljesítményét sokan elismerik. Egyre lehetetlenebb feltételek között dolgoznak. A NER rendszerében kiírt évi egyszeri pályázatokon lehet ugyan működésre kérelmet benyújtani, de több év a nem, mint az igen. Gyakorlatilag minden más pályázat konkrét akciókra, projektekre érvényes, ezek költségivel lehet csak elszámolni. A helyiségbérlet, a rezsi, az adminisztráció, a könyvelés summája nem fér(het) bele a keretbe.

– A BVE munkáját nagyra értékelem. Mondhatom többes számban is, a város menedzsmendje nevében: értékeljük. Szeretnénk szorgalmazni az intenzív együttműködést. Ennek új alapja egy most kialakítandó pályázati rendszer lehet. Nem pártolom a civileknek paternalista módon nyújtott támogatást, a városnak tett szolgálatok honorálása a helyes, a járható út. De meghaladott szemléletűnek gondolom a pályáztatásban szétszálazni az elszámolásban az adott projekt és az ahhoz természetesen hozzátartozó működés költségeit. Számítunk a Budapesti Városvédő Egyesületre. Különösen egy mindnyájunk számára igen fontos évfordulóhoz közeledve. 2023-ban lesz a százötvenedik évfordulója Pest–Buda–Óbuda egyesülésének. És tudom, a százhuszonötödik születésnap megünneplése gyakorlati munkájának a centruma volt ez a legrégebben működő budapesti civil szervezet.

– A kulturális örökség feltárásának-bemutatásának intézményrendszerében is érzek zavarokat. A polgári értékek, társadalmi jelenségek, a közös tudás a várospropaganda eszközrendszerében rangos tartalmi szerepet kellene, hogy kapjon. A Budapesti Történeti Múzeum – a főváros intézménye – hosszú évek óta alulfinaszírozott. Kapacitásával és munkájában beleragadt, a kötelező feltárások feladatköre okán is, a középkorba.

– Azt gondolom, múzeumainknak erősíteni szükséges a városról való kortárs gondolkozásban betöltött szerepüket. A BTM több múzeum. Azzal kapcsolatban szkeptikus vagyok, hogy a centrum anyagi erősítése javítana, segítene ezen a tartalmilag beszűkült helyzeten. Meg kell mondanom őszintén, hogy szűkös erőforrásainkat nem szívesen használnám fel vízfejesítésre. Nem vagyok abban sem biztos, hogy egy egységes brand felépítése hozzáadott értéket jelentene. Külön kérdés a Vármúzeumé. Vizsgálni kell nyilvánvalóan. Amit mi most, ebben a rendszerben azonnal léptünk, az az, hogy a Budapest Galériát beköltöztetjük a Városházára. A Gerlóczy utcai fronton szabadítunk fel helyet ennek a BTM-intézménynek. Az idei költségvetésbe beterveztük a programot. Alulhasznosított épületben beszélgetünk. A Városházának több pontján is kialakítunk közösségi tereket. Talán a városvédők is bérletidíj-mentes otthont találhatnak itt. A polgári ethosz kialakítása érdekében vágunk bele ebbe a programba. Több felületen is kommunikálva a város lakóival. A parkoló park lesz, a nyilvánosság és a hivatal érintkezési felületei az épülethasznosítás nyitott rendszerében kapcsolódhatnak össze.

– Van-e bármiféle terve a fővárosnak a helytörténeti gyűjtemények helyzetbe hozására? A lokálpatriotizmus a polgár fontos ismérve, jellemvonása. Erősítése budapesti érdek.

– Az együttműködést, a tudásátadást szorgalmazzuk. A BTM most is vállal ilyen szerepet. Közös gondolkodást, több közös programot ajánlunk. A kortárs művészetet, a kortárs irodalmat – a város érték- és hagyománymentő, történeti irodalmát is beleértve – helyzetbe kívánjuk hozni. Ezek is fontos kapcsolódási pontok. Múzeumaink, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár – a város kutatásának műhelye, a Budapest Gyűjtemény – magas színvonalon gyakorolt szerepkörükben ma is gazdag és tevékeny szolgáltatási bázisok kultúránk és örökségünk őrzésében, védelmében.

– A FSZEK rendszerében két éve újra működteti Budapest a patinás Városháza Kiadót. Takarékon. Hogy ítéli meg a városvezetés ennek a több megszakítással, de több évtizede sikeres intézménynek a munkáját?

– Jelentős feladat vár erre a kiadóra. Hatékonyabb munka. Nem maradt ki a számításainkból, terveinkből, hogy megteremtsük ennek a feltételeit.