Jaj, úgy élvezem…

… én a strandot, ottan annyira szép és jó – van-e széles e hazában ötven felett, aki ne tudná folytatni ezt a bárgyú kis dalocskát?

Mit is élveztünk rajta annyira? Ki tudja már. Nem léteztek különleges hidratáló, ki tudja, hány faktoros kencék, semmit nem tudtunk az UV-B sugarakról, legfeljebb bergamottos, narancsszínű napolaj kandikált ki a strandtáskákból, habzott a kőbányai, sült a lángos, főtt a virsli, javakorabeli férfiak vizes zsebkendővel a fejükön sakkoztak a medencében, kisfiúk labdáztak, nagymamák horgoltak az árnyékban csehszlovák pokrócokon. Eperfagyit lehetett kapni meg citromot, nem kézműves levendulást meg sóskaramellt.

Vízen járó labda és sodrófolyosó

Élménymedence, sodrófolyosó, óriáscsúszda, külön gyerekpancsoló, játszótér, wellness birodalom, fitneszterem, bio- és aroma­szauna sehol. Igaz, a belépődíj 10 forint, nem négy-ötezer. A kabinos mesterség még létezett, nem kapta meg csak úgy az ember a szekrénykulcsot a pénztárnál. Ismeretlen volt a családi belépőjegy, és a „túlfürdési letéti díjról” sem hallott senki. (Szép magyar kifejezés, nem?)

A strandolás olcsó szórakozásnak számított, mindenki meg tudta fizetni. Ma erről szó sincs. Nyugdíjas már strandra egyébként se jár, legfeljebb reumaorvostól kunyerál OEP alapon bérletet fürdőbe. Egy kétgyerekes családnak egy hétvégi strandolás belépőkkel, étellel, itallal 16 ezer, nagyon szolidan számolva. De van, ahol a családi belépőjegy 16 ezer fölött van. Amikor egy gombóc fagylalt 300 forint, lehet, hogy még több lesz az esti végszámla… Akkor még nem beszéltünk parkolási díjról, benzinről. Igaz, inkább a tömegközlekedés dívott hajdanán, lévén, hogy az autó luxusnak számított.

Az Aquaworldbe például 16190 a családi jegy, 6490 a felnőtt belépő. De ezért nem biztos, hogy kapunk napozóágyat. Nem garantált a „napozóágyak kizárólagos biztosítása” – olvasom a szokásos nyakatekert hivatali megfogalmazást a honlapon. Viszont ingyen buszjárat indul a Hősök teréről, és kínálnak 3 órás jegyet meg esti jegyet is, annak, aki mondjuk két és fél órát akar lubickolni – a többi az öltözés-vetkőzés idejét foglalja magában. A vízen járó labda meg a búvárszolgáltatás külön fizetendő.

Persze, szükséges a fejlődés, megannyi örömét érzékeljük nap, mint nap, ez tesz bennünket, úgy-ahogy, boldoggá… Csakhogy mostanság nem elég a víz, a napfény, ma szórakoztatni kell. Ez egy amerikai importfíling, a mai ember nincs el magában, nem élvezi csak úgy a számtalan medencét, a napfényt – az ő figyelmét attrakciókkal kell elterelni a valóságról. Enyhén infantilis dolog ez, de hát mi még egy szót se szóljunk, Disneylandek egyelőre, hál’istennek, nincsenek.

Izgalmas-e a még a bikini

Élménymedence nélkül mindenesetre ma nem élet az élet! Állítólag az internet, a percenként villódzó klipek, reklámfilmek, a Facebook és a mobiltelefonok korában egy sima víztükör látványa nem köti le a kamaszokat…

Hajdanán egy bikini feltűnése izgalmat keltett a férfinép körében, de azok az idők elmúltak. A tévés valóságshow-k és a netes pornóáradat idején ez ma már kit izgat?
Sőt, olykor inkább lehangoltságot okoz: ugyanis léteznek olyan elszánt, de nem tökéletes alakú nők, akik kétrészes fürdőruhát hordanak. Ők úgy döntöttek, inkább napoztatják a bőrüket, jóllehet, nem felelnek meg a valósághow-k szépségideáljainak. Ezért aztán úgy öltöznek a strandon, ahogy akarnak, és elviselik a tévés szépségkirálynők látványán edződött, korántsem Mister Universe kinézetű, pocakos, kopasz, szemüveges, penészfehér, szőrös lábú férfinépség sértett felhördülését – ja, hogy ide valódi, meglett családanyák is járnak? Furcsa.

Ma mintha kezdene egybeolvadni a gyógyfürdő, a strand és az uszoda műfaja. Wellness nélkül – ami legtöbbször csak egy jacuzzit jelent – nincs is értelme strandról beszélni. Jóllehet, mindenütt lehet napozni, ha egyáltalán valaki erre vetemedik. Amikor a japán turisták még a borús, felhős Clark Ádám téren is fejkendőt és napernyőt viselnek, akkor az ember elgondolkodik a napsütés jótékony, D-vitamint nyújtó hatásán.

A tavaly megszépült Csillaghegyi Árpád Strandfürdőben általában nincs tömeg. A beruházás alapkövét 2017 januárjában tették le. Ezt követően a fürdő területén egyedülálló római kori kelta kocsisírra bukkantak a Budapesti Történeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum régészei – adta hírül a sajtó. A kelta származású helyi elit temetkezési szokásaihoz köthető sírba egy teljes utazó kocsit, illetve két fogatos lovat helyeztek el.

Nézzük csak, mit nyújt ma egy korszerű strand: a sportolni vágyókat és úszásoktatásra jelentkezőket egy 25×33 méteres versenymedence és egy 10×12 méteres tanmedence várja. A versenymedence alkalmas úszóversenyek és vízilabda-mérkőzések lebonyolítására is. Ezen a szinten egy finn és egy infra­szauna is helyet kap. A wellness részlegben 3, különböző hőfokú, élményelemekkel ellátott medence kapott helyet. A gyerekparadicsomban különleges sodrófolyosóval ellátott vizes játszótér és egy foglalkoztató kuckó várja a kicsiket.

A panorámás külső teraszra egy különleges, lebegő 36ºC-os inox élménymedencét varázsoltak. Az épület mellett egy kétpályás, egész évben használható csúszdapark is létesült. A létesítmény másik büszkesége egy Barcsay Jenő által készített mozaik, amely a lebontott újpesti fürdőből került át.

Streetfood meg a glutén

Igazi 21. századi újdonság a budakalászi Lupa Beach – hol vagyunk már a strandtól! – amely pálmafákkal és gasztrosétánnyal, nagyon „cool” szórakozást nyújt, sötétedés után ráadásul belépőjegyet sem kell fizetni.

Apropó, gasztro: manapság a hamburgert és a lángost általában streetfoodnak hívják, ezt még pizza szokta kiegészíteni.

De léteznek igényesebb strandéttermek is. Egy ilyenre bukkantam a minap, igaz, nem Budapesten.

Hatalmas park, medencék özöne, minden, ami wellness és gyógyvíz, nemzetközi versenyek megrendezésére alkalmas strandröplabda- és focipálya, vízi játszótér, jókora kemping, csúszdák, vízimalom szauna, amiről azt sem tudtam, hogy létezik, wifi, rengeteg rózsabokor, nyírt fű, szökőkút, elegáns kávézó, kézműves fagylalttal, pizzéria, vízi bár.

A tágas önkiszolgáló étteremben saláták, párolt zöldségek, görögdinnye felszeletelve, higiénikus, zárt dobozban komplettírozva (június 4-én). A séfnek szeme sem rebben, amikor a barátnőm gluténmentes ételt kér. A medencékben szlovák, cseh és német szót is hallani. A mosdóban tisztaság, kéztörlő papír, fertőtlenítő.

Egy hétszáz fős faluban vagyunk, Lipóton, a Szigetközben. Igaz, a faluban négycsillagos szálloda üzemel, all inclusive ellátással, itt van az országos pékséglánc központja, és két tannyelvű, magyar-angol általános iskolába járnak a helyi gyerekek meg a környékbeliek.

A jó öreg Pala

Ekképpen szoktuk becézve, és tényleg jogos a jelző, hiszen idén ünnepli 100. születésnapját a margitszigeti Palatinus, amelynek igazi patinája, múltja, legendája van. A hatvanas-hetvenes években, aki csak adott magára, itt mutatta be legújabb bikinijét és színes keretes, műanyag napszemüvegét.

Mára természetesen a Pala sem maradhatott ki a wellness- és „élmény”-mániából, már ott is van minden, aminek csak örülnek – állítólag – a fiatalok. Június 15-én külön ünnepi fesztivállal és jubileumi műsorral emlékeztek az alapításra. Fúvósok dresszben, cheer leader bemutató, interaktív show(!) akrobatákkal, freestyle foci, trükktanítás, capoeira, air track show, brazil tánc, selfie boksz és slackline következett egymás után. Ha valaki fejből nem tudja, mit takarnak ezek a fogalmak, érdemes szótár után nézni. Hogy ez a műsor mennyire illett a 100. év megünnepléséhez, azt nem tudom.

Ha valaki régen nem a Palán napozott, az éppen a Balatonban csobbant. Ma ez nem olyan egyszerű, mert az ingyenes balatoni strandok száma csökkent, a vízparti telkek jelentős részét ugyanis megvették a milliárdosok meg a lakóparkok építői. A szabadstrandok állítólag veszteségesek az önkormányzatok számára, pedig aki itt ölti fel a fürdőruhát, később a településen szobát vesz ki, és meg is vacsorázik, tehát a környéknek van azért az ott tartózkodásból bevétele.

Hajdan azt dúdoltuk Felföldi Anikóval, hogy Nekem a Balaton a Riviéra – hogy ma kié a magyar tenger, azt érdekes volna kideríteni. De legalább olyan nehéz lenne megtudni, mintha a Riviéra ingatlanjainak tulajdoni lapjába szeretnénk belenézni…