Publicisztika

A BUDAPEST, az önök kezében lévő nyomtatott folyóirat kiadását felfüggeszti a Summa Artium Nonprofit Kft. Teljes egyetértésben a lap alapítóival, műhelyével, a Nagy Budapest Törzsasztallal, szerkesztőségével és szerzőivel. Az egyetértés alapja: nincs hová hátrálnunk. A nyomtatott újság financiális háttere ellehetetlenült.

Azóta, hogy tizenhét éve újraindítottuk a főváros lapját, kellemetlen és keserves munkával kapartuk össze a rávalót, magunkra, működtetőire egyre kevesebbet szánva. Nem kétséges, a főváros helyett végeztük ezt a munkát, mert Budapest-rajongókként nem tudtuk elviselni, hogy a lap immár másodszor is megszűnt a rendszerváltáskor.

A tizenhét esztendőnyi egzisztálásnak csak néhány évében számíthattunk Budapest szerény támogatására. Miközben mindvégig azt reméltük – és újra meg újra megkíséreltük kivitelezni is ezt a tervünket –, hogy Budapest majd köszönettel visszaveszi a saját lapját. Nyugtázva, hogy közel két évtized alatt összegyűjtöttük mindazt a tudást, amivel működtethető egy ilyen reprezentatív terméke a városkutatásnak, a városi arculat, társadalom, élet rendszeres bemutatásának.

Mert meggyőződésünk volt és maradt, hogy lapunk a maga tekintélyes múltjával, tematikai értékeivel különösen alkalmas arra, hogy építse Budapest imázsát. S már csak ezért sem tekinthető lappiaci terméknek. A város eminens érdeke, a közösség mentális igénye, hogy teremtsen és hasznosítson egy olyan publikációs felületet, amely arra is alkalmas, hogy erősítse a pest-budai polgár identitását. Hiszen elemi érdekük a városlakóknak és életük szervezőinek is, hogy az itt élők minél tágabb köre érezze a magáénak otthonát, Budapestet.

A BUDAPEST – gondoltuk – a város befektetése. Megjelentetése nem üzleti vállalkozás. Nem is tud az lenni soha egy ilyen típusú folyóirat sehol a világon. Mégis alig van olyan nagyváros Európában, amely ne élne a marketingnek ezzel a lehetőségével.

A várospolitikának, a szakpolitikáknak ma nincs olyan eszköze, amellyel – minőségi tartalomba ágyazva – elérheti mindazokat, akik érdeklődnek a tervei iránt, vagy akiket ő maga meg akar szólítani. Meggyőződésünk volt, hogy a tájékoztatásnak ez a módja – a nyomtatott folyóirat – a klasszikus sajtó hanyatlásának korszakában is kurrens termék. Tartalma „visszalapozható”, a jelen történéseit megőrzi és hozzáférhetővé teszi száz év múlva is. Ugyanakkor forrásként szolgál a várostörténet mindenkori kutatásához.

Minden egyeztetési manőverünket, amivel az idők során – sajnálatunkra igen ritkán – kísérletezhettünk, két könnyen megkérdőjelezhető érvvel söpörte le a főváros mindenkori vezetése. Az egyik, hogy igen szűk a lap által elért olvasói kör, a másik, hogy a magazin túl sokat foglalkozik a város- és helytörténettel.

Két-három mondattal elfordítható ez a rendszeresen a mellünknek szegezett fegyver. Kevés az olvasónk, mert kevés Budapest népének sokaságában a polgár. De hogy megerősödjék ez a réteg, ahhoz éppen az kell, hogy ismerje meg múltját, hagyományait, az előtte járt nemzedékek alkotásait, értékeit. S ha az ezek bemutatására létrehozott magazin népszerű, de hiteles közleményekkel elégíti ki olvasóinak igényeit, egyre több lesz köztünk, aki a közösséget és magát a várost is a szó igaz értelmében építi. 

Megbízható forrásháttérrel lapunk gárdája, Budapest-szakértő szerzők, szerkesztők egy olyan folyóiratot jelentettünk meg hónapról-hónapra – utoljára most, 2020-ban, első megjelenésének 75. évfordulóján –, amely hírt adott a főváros terveiről, építéséről, fejlesztéséről, társadalmi viszonyairól, gazdag kulturális-művészeti életének jeleneteiről, mindennapjairól, s mindazokról a jelenségekről, amelyek körülvesznek bennünket. És igen! Nem hanyagoltuk el profiljának polgárt építő, értékőrző, értékmentő elemét: közreadtuk a város és története kutatásának eredményeit.

Az a szándékunk, hogy visszaadjuk a lapot Budapestnek, ezúttal, ebben az esztendőben is, zátonyra futott. Elvesztettük a hadjáratot. Miközben sok csatát nyertünk a tizenhét esztendő alatt. Jól döntöttünk, amikor annak idején, 2004-ben belevágunk. Erről tanúskodik a folyóirat 1945 óta megjelent negyvenhárom évfolyama, amelyet – a Nagy Budapest Törzsasztal és az Arcanum buzgalmának hála – digitális formában is böngészhet bárki a honlapunkon. Ha a város segít, a honlapunkat fejleszthetjük fórummá. S tudomásul vesszük, szerzők, szerkesztők, olvasók – mi mást is tehetnénk –, hogy a városvezetés, különösen nehéz költségvetési helyzetére hivatkozva, úgy döntött, nem veszi át a lapot.

2021-től sem lesz (újra) Budapesté a BUDAPEST