Strobl Alajos síremlékművészete
A budapesti síremlékművészet a 19. század utolsó és a 20. század első évtizedeiben élte virágkorát, amikor a műfajt közérdeklődés övezte, még élt a klasszikus formakincs és jelképrendszer, de már az anyagi feltételek is adottak voltak monumentális alkotások létrehozásához. A korszak kiemelkedő szobrászai közül Strobl Alajos hozta létre a legjelentősebb műveket ebben a műfajban.
Ami korabeli köztéri szobrászat másik két nagy alakját illeti: Zala György kiválóan megformált sírszobrai kevésbé egyéni és kisebb volumenű alkotások, mint Strobl művei, Fadrusz Jánost pedig egyáltalán nem érdekelte a műfaj. Síremlékként felállított művei korábbi munkák másodpéldányai, köztük a nevezetes Krisztus-szobor, amelynek számos példánya ismert templomokban, múzeumokban és köztereken. Strobl Alajos mellett Donáth Gyula készítette a korszak legfontosabb fővárosi sírszobrait, ám amíg utóbbit a kortársak joggal tartották „temetőspecialistának”, addig Strobl minden tekintetben az élvonalhoz tartozott, nála a funerális munkák csak az egyik műfajt jelentették, amelyben magas színvonalon és sikerrel működött. A századfordulós évek további, említésre méltó síremlékeket készítő művészeinek pályafutása már Strobl után és részben az ő nyomdokain indult.
Deák Ferenc egykori szarkofágja
Deák szarkofágja és Kossuth mauzóleuma
Strobl Alajos első nagy temetői megbízása Deák Ferenc mauzóleumának szarkofágja volt. Magát a mauzóleumot, amely joggal nevezhető a 19. század egyik legjelentősebb hazai temetői építményének, Gerster Kálmán tervezte 1876-ban, teljes kivitelezése pedig közel tíz éven át tartott. A kupola koszorút tartó angyala egy másik szobrász, Kiss György alkotása. A Deák-mauzóleum évtizedekre a Kerepesi úti temető szimbolikus középpontjává, környéke pedig a sírkert leghangsúlyosabb, legelőkelőbb részévé vált. A nevezetes szarkofág egykor a belső tér közepén állt és a második világháború idején semmisült meg, később dísztelen kőkoporsó került a helyére. A főváros legjobb szobrainak egyike enyészett el a célt tévesztett bomba következtében.
A szarkofággal Strobl jelentős szakmai és közönségsikert aratott, és ekkor kezdődött évtizedeken átívelő baráti és kollegiális kapcsolata Gersterrel. A lepellel letakart elhunyt és a szárnyas géniusz alakját érdemes párhuzamba állítani a Magyar Tudományos Akadémia előcsarnokában 1914-ben felavatott domborművel, Holló Barnabás alkotásával, melynek témája Erzsébet királyné, amint koszorút helyez Deák ravatalára.
Kossuth Lajos mauzóleumának szobrai
Gerster Kálmánnal később együtt indultak Kossuth Lajos mauzóleumának hosszadalmas pályázatán, végül el is nyerve a megbízást. A pályázat, amelyen részt vett a kor legtöbb jelentős hazai építésze és szobrásza, a szecesszió virágkorára esett: e stílus jegyében fogant a zsűri művésztagjai által legjobbnak ítélt terv, a Bálint Zoltán–Jámbor Lajos építészpáros és Kallós Ede szobrász műve is. Gerster 1901–02-ben tervezett és 1909-ben felavatott sírépítménye mégis historizáló alkotás lett, amelynek több részlete, mindenekelőtt a belső térben álló, ezúttal szobor nélküli szarkofág, jelentős művészi értéket képvisel. A mauzóleum legsikerültebb szobrászati részei az oroszlánt vezető szárnyas géniusz az épület tetején, valamint a kapuőrzőként megformált párducok, amelyeket Strobl az Állatkertben, élő modellek után mintázott meg. A trónuson ülő Hungária fegyveres alakja – akinek fején felsőbb utasításra a Szent Korona nem, csak a III. Béla sírjában talált korona mása kaphatott helyet –, biztos kézzel megformált, de kevésbé eleven munka. Az 1910-ben megjelent Kossuth-emlékalbumban az alkotó két, a szabadságharcból vett allegóriákat ábrázoló dombormű készítéséről is beszámol, amelyek végül nem valósultak meg. Ez határozottan előnyére vált a mauzóleumnak, tervezésüknél a színpadias megoldásokat kedvelő szobrász valóban túlzásba esett.
A Kossuth-mauzóleumhoz köthető a fiatal Fülep Lajos gúnyos hangvételű riportja is (Látogatás a műteremben Strobl Alajosnál), amely a Modern Művészet lapjain jelent meg 1905-ben. Sorait később gyakran idézték, bár egyáltalán nem biztos, hogy az epreskerti műteremben valóban az hangzott el, amit Fülep kezdő műkritikusként leírt.
A gránitoroszlán Szilágyi Dezső síremlékén
Az Arany-síremléktől a gránitoroszlánig
A Deák-mauzóleummal egyidejűleg készült Arany János 1885-ben felavatott, szintén Gerster Kálmán tervezte síremlékének szobrászati díszítése. A nemes szépségű, klasszikus mintákat követő, a költő szerény egyéniségéhez kiválóan illő bronzszarkofágon két gazdag szimbolikájú növény, egy tölgykoszorú és egy pálmalevél látható. A szarkofág mögé a Kerepesi úti temető 20. századi parkosítása során a Margit-szigetről áttelepített tölgyfákat ültettek. Így a síremlékre került ábrázolásokhoz hasonlóan a növényzet alkotta háttér is többletjelentést kapott, Arany költészetére utal. Strobl több kiváló köztéri szobrot is készített Arany Jánosról: a Múzeum-kertben álló közismert, fő művei közé tartozó emlékmű mellett a Margit-szigetre, Nagyszalontára és Nagykőrösre is.
1890-ben avatták fel Henneberg Károly altábornagy gyászoló huszárt ábrázoló síremlékét, amely a legelső lovas szobor volt nemcsak a Kerepesi úti temetőben, hanem egész Budapesten. A szobrász témaválasztása jól példázza, hogy a korabeli síremlékeken a vallási motívumok mennyire háttérbe szorultak a profán ábrázolások, mindenekelőtt a nemzeti jelképek mögött. Az állatok megformálása iránti tehetségét ezúttal a ló alakjával bizonyította. A sírfelirat mintha az elhunyt és az emlékmű közötti kapcsolatot világítaná meg: „A magyar királyi honvédlovasság első felügyelőjének hamvait rejti e sír, mely fölött örök időkön át virraszt a honvédhuszárság kegyelete.”
A budavári nádori kripta mai képének kialakítása József nádor legfiatalabb fiához, József Károly Lajos királyi herceghez köthető. 1895-ben halt meg tragikus vadászbalesetben fia, László Fülöp, akit ide temettetett, és síremlékének elkészítésére Strobl Alajost kérte fel. Egyidejűleg megbízta a sírbolt átépítésével a királyi vár dualizmus kori képének kialakítóját, Hauszmann Alajost, valamint József nádor síremlékének elkészítésével Zala Györgyöt. A belső tér díszítésének mintájául a családi temetkezőhelyek klasszikus példája, a firenzei Medici-sírbolt szolgált. Az ifjú herceget a síremlék a középkori szobrászatra jellemző módon, fekvő helyzetben és felravatalozva jeleníti meg.
Zichy Mihály síremléke
A báró Kochmeister Frigyesné emlékét őrző, különleges szépségű márvány domborművet 1897-ben avatták fel, és eredetileg a Kerepesi úti temető falsírboltjainak egyike felett állt. Később ide temették az elhunyt hölgy férjét, az Áru- és Értéktőzsde, valamint a Kereskedelmi és Iparkamara egykori elnökét is. Néhány évtized múlva azonban az „örök nyugalom” fogalma átértékelődött: 1953-ban a bal oldali fal mellett közel kétszáz sírboltot felszámoltak, környéküket fallal választották le a temetőről, s helyükre a szomszédos gyár egy új részlege került. Bár a sírboltok többségét egykor a temető fennállásáig megváltották, mindenkit áttemettek innen, néhány neves személyt a sírkerten belül, a többséget pedig a Rákoskeresztúri temetőbe. Utóbbiak között volt a Kochmeister házaspár is, sírjukon azonban ma már egyszerű obeliszk áll. Az eredeti Kochmeister-dombormű a Kerepesi úti temetőben maradt, s Budapest második főpolgármestere, Márkus József sírjára került, akinek eredeti síremléke szintén a főváros második világháborús ostroma során semmisült meg.
A Reiner Zsigmond régész és műgyűjtő sírján 1910-ben helyet kapott dombormű kisebb léptékű, de nagyon szép alkotás. Részletei, akárcsak a Kochmeister-síremléknél, a márványnak nem kedvező időjárás és a szakszerűtlen felújítások miatt ma már alig láthatóak. 1903-ban avatták fel a Kozma utcai izraelita temetőben a Brüll család szintén Gerster Kálmán tervei alapján épült mauzóleumát, melyhez Strobl oroszlánszobrokat mintázott.
Strobl legjelentősebb temetői munkája, egyben az egész műfaj kimagasló alkotása Szilágyi Dezső igazságügyi miniszter és képviselőházi elnök 1908-ra elkészült síremléke, pontosabban annak allegorikus része, a törvénykönyvet tartó, erőtől duzzadó, tátrai gránitból faragott oroszlánszobor, a szobrász szimbolikus önarcképe, munkásságának büszkeséget és méltóságot árasztó összegzése. Már az anyagválasztás is felér egy önvallomással, hiszen Strobl Alajos szülőföldje a Tátra vidéke, közelebbről Liptóújvár Őrtűz nevű része volt. Fia, Stróbl Mihály visszaemlékezése szerint ez volt az egyik legkedvesebb szobra, a művészről szóló emlékirat sem véletlenül kapta A gránitoroszlán címet: „A tátrai és általában az őskőzet csiszolata nagyon sokáig tükörsima marad, esős, kormos és piszkos lesz, de lemosva újból a régi fényében ragyog. Talán a legtartósabb és legkomolyabb szobor-anyag, de igen nehéz megmunkálni. (…) Apám, a fenyők és a gránit szerelmese Őrtűzzel szemben délnek találta meg a megfelelő kőzetet.”
Ybl Miklós síremléke
Portrészobrok
Strobl Alajos maradandót alkotott arcképszobrászként is, különösen azokkal a munkáival, amelyek családtagjait vagy művésztársait örökítik meg. Legtöbbre értékelt műve, az Anyánk is portrészobor, és műtermi hagyatékának portréi alapozták meg a szegedi Dóm tér emlékcsarnokát. Temetői alkotásainak többsége, a műfaj törvényszerűségeinek megfelelően, arckép. Kiemelkedik közülük a Zichy Mihály sírján 1916-ban felavatott, virtuóz módon megformált, lendületes portré, melynek talapzatát szintén Gerster Kálmán tervezte. Másodpéldánya a Szegednek adományozott szobrok egyikeként ma a Dóm tér árkádjai alatt látható. Szintén kiváló alkotás Kelety Gusztáv festőművésznek, a Mintarajziskola és a Műcsarnok igazgatójának 1917-ben leleplezett félalakos domborműve.
Ybl Miklós síremléke még halála évében, 1891-ben elkészült, a sírkövet Fort Sándor tervezte, a dombormű pedig Strobl alkotása. Portrészobor került Szilágyi Dezső sírkövére – ez érthető módon háttérbe szorul a gránitoroszlán mögött –, Malosik Antal nagykereskedő 1908 körül elkészült mauzóleumába, valamint, már a szobrász halála után, báró Eötvös Loránd sírjára. Egyes adatok szerint az 1895-ben meghalt Vögerl Ignác szobrász síremléke is Strobl műve. Azonosítását megnehezíti, hogy temetői munkáinak többségéhez hasonlóan ezen sincs szignó.
Az említett síremlék-portrék mindegyike a Kerepesi úti temetőben áll, és ott van Strobl Alajos saját síremléke is. Eredeti, a második világháborúban megsemmisült sírköve Gerster Kálmán alkotása volt, szintén tátrai gránitból. Mai síremlékét évtizedekkel később állították fel, azon fiatalkori önarckép-domborművének (1875) másolata kapott helyet, és az általa többször megörökített Arany János sorai, a Vágy című költemény részlete: „Földi ember kevéssel beéri, / ha vágyait kevesebbre méri.”
Strobl önarcképe saját síremlékén