Lovagvár a nagyvárosban

Budapest kilencedik kerülete a 19. század végére három nagyobb részből tevődött össze: a Belső-, a Középső- és a Külső-Ferencvárosból. Az elnevezések részben a Belvárostól való földrajzi távolságot, részben az idő múlását, azaz a városiasodás fokozatait foglalják magukban. A kiegyezés utáni modernizáció, a bővülő munkahelyek vonzották a betelepülőket, ami egyfelől lakásínséget, másfelől azt megszüntetni kívánó városvezetői akaratot vont maga után.

Pecz Samunak (1854–1922) a kiegyezés utáni építésznemzedék egyik markáns alakjának ma Budapesten többek között a Központi Vásárcsarnok, a Műszaki Egyetem Központi Könyvtára, a Trefort-kerti Gólyavár és a Szilágyi Dezső téri református templom őrzi emlékét. A fasori evangélikus templom és gimnázium, az országos levéltár Bécsi kapu téri épülete szintén az ő munkája. Ezekre az épületeire a historizálás, a szellős alaprajz, az erőteljes és magas falak, a tagolt homlokzatok, a tornyokkal díszített födémek, a tág belső terek és a díszes ablakok a legjellemzőbbek.

Utolsó, teljes egészében a tervei és elképzelései alapján befejezett épülete az Üllői út 121. szám alatti ötemeletes, kétudvaros lakóház. Létrejöttét annak az 1909 és 1912 közötti lakásépítési akciónak köszönheti, amelynek célja a budapesti lakáshiány enyhítése volt, a pályázat szerint szolid, jó méretű, megfelelő komfortfokozattal és alapterülettel rendelkező lakások egy épületen belüli létrehozásával. A bérház a Bárczy István polgármester által kezdeményezett városfejlesztési program részeként valósult meg.

Az 1900-as évek elején a Tűzoltó utca – Mihálkovics utca – Üllői út és Orczy utca határolta terület a Mihálkovics tér nevet viselte. Ennek az Üllői út melletti részén kezdték építeni az új bérházat. A telken korábban az Üllői úti vámház, illetve földszintes munkáslakások álltak, az építés első fázisa az alapozási munkákat megelőző telekrendezés volt.

Az épület helyszínrajza

A pozitív életminőség tartozékai

Az Építő Ipar 1915 májusában, három évvel az átadás után közölte Pecz Samu összefoglalóját, az ötödik emelet alaprajzát és két fényképet. Ebből az írásból kiderül, hogy a bérház a korábbi Mihálkovics tér Üllői út felé eső, 4988 m² nagyságú telekdarabjára épült. A lakások a pályázati kiírást betartva két-, három-, legfeljebb négyszobásak lettek, de ezek persze nem a napjainkban jól ismert panelszobák méreteiben készültek. Minden lakáshoz kényelmes mellékhelyiségek tartoztak, ami az 1910-es évek végén, ha nem is tekinthető különlegesnek, de általános lakástartozéknak sem nevezhető. A lakószobák az utcafrontra néztek – akkoriban sem az Üllői út, sem a gróf Haller, sem a Mihálkovics utca forgalma meg sem közelítette a mait.

Az utcák találkozását követő szabálytalan sokszög alaprajzú épület udvarát egy közepén beépített, megtört szárny két részre, egy nagyobbra s egy kisebbre osztja; ezek területe a telek 27 százaléka. Mindkét részén ma a negyedik, ötödik emelet magasságáig felnőtt vadgesztenyék állnak, lent virágos cserjék, ágyások találhatók. Innen nyílnak a pincelejárók. Minden lakáshoz tartozott pince és egy padlásrész is. Ebben az udvarok közötti épületszárnyban kaptak helyet a mosókonyhák, mángorlók, ruhaszárítók, vasalókonyhák, cselédfürdők, cselédárnyékszékek, melléklépcsők, valamint a teherfelvonó – hiszen ezt igényelte a korabeli bútorok mérete –, s ide kerültek a házmesterek és a viceházmesterek (segéd-házfelügyelők) lakásai.

Ezeket a lakhatást segítő helyiségeket minden szinten meg lehetett találni, vagyis azok használatához sem a padlásra, sem a pincébe, de még egy másik emeletre sem kellett átmenni. Mindez nagymértékben javította az életminőséget. 2020-ban a felsoroltak helyén lakások vannak, a teherfelvonó nem működik, a közös képviselő és a gondnok a ház másik részében lakik.

Az átadás pillanatában a földszinten és az emeleteken 54 két-, 43 három- és 16 négyszobás, tehát összesen 113 bérlakás volt. A lakók és az épület ügyeivel két házmester és öt viceházmester foglalkozott, az ő lakásaik járultak még az előzőkhöz. Napjainkban ennél több lakás található a házban, ami részben a leválasztásoknak, részben a középső szárnyban kialakított lakásoknak köszönhető.

1912-ben az Üllői úti fronton 16, különböző nagyságú üzletrész várta vásárlóit. A kereskedők az udvari részben tárolták áruikat, de némelyik bolt pincerésszel is rendelkezett. Ez a földszinti üzletsáv az elmúlt évtizedek alatt mind az öt utcafrontra kiterjedt, elsősorban anyagi okokból; napjainkban a bérleti díjak segítenek az állagmegóvásban. A háznak három kapubejárója van – hozzájuk kapcsolódik három főlépcső –, melyek az Üllői útra, a Haller utcára és a Dunára néző oldalra nyílnak, ez utóbbi ma használaton kívül. A két elsőhöz személyszállító lift is csatlakozik. A főlépcsők anyaga hazai vörös márvány, a középső sáv melléklépcsőié műkő, a homlokzati ormok pedig mészkőből készültek.

A Dunára néző homlokzat terve

Festői látvány

Az Üllői út és a Haller utca találkozásánál álló épületről a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményében, illetve Budapest Főváros Levéltárában több korabeli fénykép található. Az 1945 előttieken a legszembetűnőbb, hogy a tető sokkal tagoltabb látványt mutatott. A födém ma már nem eredeti formájában látható, hiányzik például a legkarakteresebb, a Nagyvárad térre néző magas tetőelem. Eltűnt a mögötte lévő két kémény is. A falak kétszer is romboló erőszaknak voltak kitéve, először 1944–45 telén, másodszor 1956 november elején. Az ostrom után az elpusztult tetőt nem építették vissza, s a szovjet belövések nyoma is sokáig látszott. 1995 nyarán villám csapott a Duna felé néző front közepén lévő tetőelembe, a csúcsa le is tört, ez ma fémkiegészítéssel látható.

Az egyik sarkán csonka trapézra emlékeztető alaprajzú épület utcafrontjai változatosak. Legrövidebb a térre néző, leghosszabb az Üllői útra és a Dunára néző oldalfal. Az elsőn, a tető és a front találkozásánál ékeskedik a legismertebb díszítőelem, az óra, amelyen évtizedekig csak a két mutató, valamint a számok látszottak. Az utóbbi időben a számlap kiegészült a közeli Unikum gyár feliratával, illetve a jellegzetes unikumos üveg rajzával, ami azonosító – Unikum-ház – szerepet is betöltött. Mára ez a reklám is eltűnt. Az innen kiinduló négy hosszú oldalhomlokzatból háromnak a közepén a tagolt tető kiugrik, s az utcafront felőli oldalán eredetileg négy-négy sassal, köztük reneszánsz elemekre emlékeztető ablakkal zárul. Az oldalfalak találkozásainál álló öt csúcsos, kör alakú kupola zárt erkélyekben folytatódik az első emeletig. A Mihálkovics utcai hosszú és a térre néző rövid fronton egy-egy, az Üllői úti és Haller utcai fronton három-három, a Dunára néző részen pedig a legfelső emeleten öt nyitott, alattuk pedig szintén az első emeletig zárt erkélyek teszik változatossá a látványt. Az ablaknyílások az ötödik, illetve az első emeleten díszítésben végződnek: fölül ék alakban, alul szamárhátívre emlékeztető formában. A középső emeletek ablakai egyenes vonalakkal határoltak.

A gróf Haller utcai bérház. Erdélyi Mór felvétele, 1913

Az öngyilkos ifjú asszony

A ház mai lakói, az építészettörténet művelői, a helytörténészek számára is újdonság lehet, hogy ennek a bérháznak milyen sokszínű sajtója van – főleg a napilapokban. Már a kezdetektől, hiszen például a Pesti Hírlap 1912. október 24-i számában kishír hozta az érdeklődők meg az érintettek tudomására, hogy az épület elkészült, s bizottság vizsgálta meg, hogy november elsején át lehet-e adni azt a lakóknak. A szemle mindent rendben talált, s az akkori 120 lakás beköltözőinek, hogy nagy torlódás ne legyen, megengedték a néhány nappal korábbi foglalást. Evvel a lehetőséggel a felsőbb emeletek lakói élhettek.

Egy évvel később, az 1913. október elsejei Friss Újság szenzációt sejtető címmel: Sonnecker százados tragédiája. Megőrjítette felesége öngyilkossága – számolt be Sonnecker Sándor honvédszázados és felesége, Ligeti Erzsébet történetéről. A férj a Ludovika Akadémián tanított, s feleségével és anyjával lakott ebben a házban. Házassága a cikk írásakor ugyan még csak három hónapja tartott, de választottjával már négy éve ismerték egymást. A hosszú jegyességnek feltehetően a tisztek számára kötelező kaució volt az oka. Ennek összege az évi jövedelemhez képest igen jelentős volt, s eredetileg a nyugállományú tisztek nyugdíjára, illetve az özveggyé vált feleségek megélhetésére fordították. Az első világháború előtt azonban már ezekre külön állami összegeket fordítottak, s fennmaradása inkább a tiszti hivatással ellenkező házasságok megakadályozását szolgálta. Az akadályt persze királyi kegyelemmel el lehetett hárítani, ami egyben az óvadék alól is felmentést adott. A hosszú várakozás utáni házasság ötödik hetében azonban az asszonyon az idegbaj tünetei jelentkeztek, s több heti félelem után a harmadik hónap végén lakásáról eltávozott, s a farkasréti temetőben öngyilkos lett. Eltűnése után a férj és az anyós a kapitányságon bejelentést tettek, s véletlenül éppen ottlétük alatt hozták a hírt az öngyilkosságról. Ennek hallatán a százados „valósággal őrjöngeni kezdett, fel és alá szaladgált a szobában, ordítva fenyegetőzött öngyilkossággal, majd a kardjához nyúlt.” Lefegyverezték, hazakísérték, itthon azonban kitört rajta az őrület. Másnap beszállították a helyőrségi kórházba és elmeorvosi felügyelet alá helyezték. Élete folyása ezt követően a ködbe vész, csak az utókor töprenghet azon, mi is történt valójában? A szegény katonatiszt és a nagy szerelem beteljesületlensége? Rejtett szerelmi tragédia? Vagy tényleg hirtelen kialakult szuicid hajlam?

A bérház bejárata. Erdélyi Mór felvétele, 1913

Válogatott lakók

Tanulságos azt is figyelemmel kísérni, ami a hirdetések, a telefonkönyvek, valamint a Fővárosi Évkönyv kötetei alapján a lakók és a házban működő üzletek egy részéről kiderül. Itt szolgálta ki vevőit 1914-ben, sőt még 1920-ban is Schagrin Bertalan sajt- és csemegeüzlete, az utóbbi évben özv. Strauss Benőné papírkereskedése is. Mindkettejüknek volt telefonja. A húszas évek elején már gyógyszertár is működött a földszinti utcafronton, elődje a mai Nagyvárad Gyógyszertárnak.

Bár egy viszonylag szűk foglalkozású kör tagjai laktak a házban, mégis igen változatos összetétellel. 1939-ben az aktív vagy nyugdíjas lakók között szerepelt Haitsch Ilona, az Országos Nőképző Gimnázium – ma Veres Pálné Gimnázium – magyar-német szakos tanára és igazgatója, valamint magyar-latin szakos tanártársa, Bárány Mária. Itt élt Vietorisz Kálmán adjunktus, Gárdonyi Albert főlevéltáros, Ladányi Endre gyógyszerész, Molnár István orvos. A tanácsosok és fogalmazók köréből: Szász Ferenc számviteli tanácsos, Varga Gyula számszaki fogalmazó, Tomcsányi Gyula és Gámenczy Béla fogalmazó, Szomják Sándor adóhivatali tanácsos, Szőnyi László tanácsjegyző. Tisztviselők: Langfait Antal irodatiszt, Lakkós Imre gazdasági főtisztviselő, Inotay Ferenc statisztikai jegyző, Horváth József adóhivatali főtisztviselő. Napi- és havidíjasok: Csármann Edith kezelőtiszt, Drippey Miklós havidíjas hivatalnok, Farkas Gabriella havidíjas tisztviselő, Klement Ödön napidíjas hivatalnok és mások.

Egy lakásnak öt gazdája

Nem kevésbé változatos az 1945 utáni sajtóvisszhang. Az érdekességek közül említeni lehet a Népszava 1956. december 23-i számából Lendvai Vera cikkét, Egy lakásnak öt gazdája a IX. kerületben. Ebből kiderül, hogy a lakásínség és a hivatali ügyintézés nehézkessége, ellentmondásai nem csak az építés előtti időszakban kísértettek. A történet röviden a következő. Az egyik lakásból, korabeli szóhasználat szerint disszidált az addig ott lakó család. Persze azonnal akadt, aki a helyükre hurcolkodott – de néhány nap múlva ő is nyugatra távozott. Ekkor a házfelügyelő szerette volna, ha fia, aki egy V. kerületi társbérletben lakott, kapta volna meg az üresen álló lakást. Ezt elősegítendő, felajánlották az V. kerületnek a gyermek társbérleti otthonát, amit a kerület el is fogadott. Csakhogy eközben a második „disszidens” sógora beköltözött a kétszeresen elhagyott lakásba s feltehetően az ő ismerőse volt az, aki szintén magának igényelte azt, mivel el akart költözni Bakáts téri albérletéből. Társbérlet, albérlet, bérlakás: a lakáshiány legfőbb következményei.

A IX. kerületi tanács mérlegelte a két igényt, s az Üllői úti bérleményt az ott lakó házmesternek, a felajánlott V. kerületi társbérletet pedig az új jelentkezőnek utalták ki. De az utóbbi ezt nem akarta elfoglalni – nyilván egy 1945 előtti tulajdonosától elvett és társbérletté alakított ingatlanról volt szó –, ezért először pénzt ajánlott a házmester menyének, aki ezt nem fogadta el, majd olyan erőszakosan viselkedett, hogy az asszony mérgében azt mondta neki: „Csináljon, amit akar!” Erre a második „disszidens” rokonának az ismerőse elrohant a IX. kerületi tanácshoz, ahol bejelentette, hogy a házmesterék lemondanak a lakásról. A hivatal pedig anélkül, hogy erről bármilyen írásos belegyezést, nyilatkozatot kért volna, neki is kiutalta ugyanazt a lakást…

Paradicsommadarak

Az impozáns Üllői úti épület néhány éve töltötte be századik születésnapját. Az említett változások mellett egy-két eresztéke is meglazult, főleg a tető cserepei között. 2015-ben a főlépcsőház falait megtisztították a fedőfestéktől, s ekkor kibukkant alóla a főlépcsőházban emeletenként hármasával látható, ovális kartusba foglalt díszkép: stilizált paradicsommadarak egy szökőkút két oldalán, illetve cserép margarétaszerű virággal. Alattuk a lábazat Zsolnay csempéből készült.

A házban ma 167 lakás és 14 üzlet van, utóbbiak közül némelyikhez raktár is tartozik. Az üzletek bérlői vagy tulajdonosai között egy-egy kínai, indiai és török található. Különböző gazdasági egységek lakásokban is működnek, például tervezéssel foglalkozó betéti társaság vagy autósiskola, s akad egy ügyvédi iroda is. A lakók – bérlők, tulajdonosok – nagyjából tíz százaléka külföldi. Van közöttük arab–magyar, kubai–magyar, spanyol–olasz bérlő vagy házaspár, vietnami, kínai, izraeli, indiai tulajdonos, de a legtöbb kínai. És az albérlők között akadnak afrikai, arab diákok is. Az egykori Franzstadt, a 19. század során magyarosodó és Ferencvárossá váló kerület a 21. elején be tudja fogadni távoli világ szülötteit is.