Divatshow a Dunakorzón

Paul Poiret és manökenjei Pestein is lázba hozták az úri közönséget

Paul Poiret a híres párizsi divatkirály 1911. november 21-én Budapestre érkezett, titkárával és manökenjeivel az előkelő körök kedvelt hoteljében, a Duna-parti Hungária Nagyszállóban szállt meg. Az általa kitalált új műfaj, az úgynevezett divatmodellkedés – amikor szép nők ruhákat mutatnak be – igazi látványosságnak bizonyult. A manökenek vagy divatmodellek ünnepelt és dicsőített sztárok voltak ugyan, de megítélésük igen ambivalens volt. A csendben vonuló, ruhákat bemutató nők a nőiesség és a férfivágy emblematikus ikonjaivá, egyben az erkölcstelen „modern nő” negatív jegyekkel felruházott megtestesítőivé is váltak. A manökenek teste közvetítőeszköz volt abban a tekintetben, hogy a fogyasztókban vágyat keltsen mind a divatszalonokban, mind a hirdetésekben, és vásárlásra ösztönözze a jómódú úri közönséget. Ezt a „vonulós” műfajt később a szépségversenyek fejlesztették tovább.

Poiret-t, bárhova kapott is meghívást, óriási figyelem kísérte. Berlini divatbemutatójáról a korabeli magyar sajtó, például az Újság is tudósított: „Berlinből nagy szenzáczió híre érkezik hozzánk: Paul Poiret, az elkényeztetett párisi kedvencz, a Gerson- áruházban gyönyörű mannequin-eken felvonultatta utolsó kreáczióit: a bő nadrágruhákat. Hosszú, sokáig tartó keleti utazás révén érlelődött meg benne az a gondolat, hogy a mi feminista és szufiragett időszakunkban talán elérkezett a pillanat a nagy a reformra!”

Berlinből a divatkirály három napra Budapestre érkezett. A divatshow újdonság volt itt, mindenki látni akarta. A ruhákat Poiret kilenc párizsi manökenje mutatta be –magasak, nagyon soványak és gyönyörűek voltak. A tudósítások szerint az első nyilvános előadást fél négyre hirdették meg, de a kezdés előtt egy órával már mozdulni sem nagyon lehetett a szálloda Dunakorzóra néző termében. Poiret négy óra előtt pár perccel jelent meg az emelvényen, és félórás előadásában az eleganciáról meg a női test felszabadításáról beszélt. Ezután következett a nagyjából egyórás divatbemutató. Az első részben utcai ruhák kerültek színre, a másodikban látogatóruhák és estélyik, végezetül pedig köpenykabátok.

A divatkirály nem volt ismeretlen a magyar közönség előtt, hiszen Párizsban 1907-ben megjelent az úgynevezett corseletjupe, azaz a fűzővel egybeszabott alsószoknya, amelyet nem más, Paul Poiret alkotott meg. Ezzel új stílust is teremtett. Fehérneműjét az 1900-as évek elejének táncőrülete – charleston, tangó, cakewalk, foxtrott, cha-cha-cha… – ihlette, a mozgásszabadságot mint alapvető követelményt hirdetve.

Budapesti előadásáról a Világ című napilap igen részletesen tudósított: „A nagy francia ruhatervező-művész, a jupe-culotte föltalálója, Poiret, ma tartotta meg utolsó előadását a Hungária-szálló földszinti fehér termében. A termet ma is a legutolsó zugig betöltő közönség csodálta a francia ruhatervezés mesterének legújabb kreációit, talán még nagyobb közönség gyűlt egybe, mint tegnap. A kintrekedtek szinte be akarták törni az ajtókat, a teremben pedig embere ember hátán, helyesebben asszony asszony hátán szorongott. A malomkerék-kalapok egymás tulajdonosait gátolták az őket izgató előadás zavartalan élvezésében. A hölgyek legnagyobb része széken, rögtönzött emelvényeken, tükrökön ágaskodva kandikált a sétáló modellekre és ha egy-egy hölgy valamit nem látott meg körülbástyázott helyéről, gyorsan ismeretséget kötve  szomszéd nőjével, kérdezte: milyen volt a ruha oldalszabása és hány gomb volt rajta? Poiret mester félnégy órakor megjelent a pódiumon, hogy megtartsa fölolvasását. Budapest dicséretével kezdte, hogy milyen szép város és mennyire sajnálja, hogy nincs ideje tovább itt időzni. Ezzel áttért a női divatra. Az egyéniségnek a női divatban való érvényesülésére hívta föl a hölgyek figyelmét, mindenki maga válogassa meg a neki legjobban illő ruhát. Megemlítette a magyar népművészeti motívumokat, amelyekről nagy elragadtatással beszélt. E kis bevezető után szétlibbent a nehéz vörös függöny és lassú, tudatos, pávaszerű lépésekkel megkezdte sétáját a szabadon hagyott ovális térben az első élő modell. Francia babaarc, élénk, kedves szemekkel, termete csupa hajlékonyság, kecsesség. Majd egymásután fölvonultak a többiek is, egytől egyig szépek, igazi francia sikk. A járásuk és fejhordozásuk egészen különös, meglátszik rajtuk, hogy mannequin-nek, hozzászoktak a bámuláshoz.”

Poiret zseniális ötlete Budapesten is divatba jött. Látogatása után azonban hét évet kellett várni arra, hogy a Színházi Élet meghirdesse első divatrevüjét, amelyen már magyar manökenek vonultak fel. Nagy érdeklődést azonban csak 1921-ben kapott, amikor a Szabóiparosok Szövetségét is meghívták a rendezvényre. A látványos revü első jelenete egy budapesti otthonban játszódott, gyermekeket öltöztető szobalánnyal, „pizsamás” háziasszonnyal és sportruhás barátnőivel. A következő részben Darvas Lili autón száguldott egyik szalonból a másikba (nem élőben, filmen, de a bemutatott ruhák valódiak voltak), majd zsúron, illetve báli forgatagban mutatták be a legújabb délutáni és esti toiletteket. A revünek nagy sikere volt, ettől kezdve évente rendeztek hasonlót. Feltűnt egy másik műfaj is: a divattea – ahol egyben táncolni is lehetett élőzenére – bécsi mintára terjedt el Budapesten. 1922-ban a Gellért Szálló parkjában rendeztek hasonlót.

Poiret nőiideálja a balerinaalkat volt. Divatötleteit a párizsi operában látott női testekre alkotta meg. A XIX. század végén, a XX. elején a balerina teste nemcsak művészeti kifejező eszköz volt, hanem szexuális tárgy is. Nyílt titok volt, hogy a balerina szexuális szolgáltatást is nyújt. Az opera – ahol a férfiak fedetlenebb testeket is láthattak – kivételes hely volt, így a meztelen testek látványa akkoriban sokkal nagyobb hatást gyakorolt rájuk, mint ma. Nem véletlen, hogy Paul Poiret a balerinák világából merítette zseniális divatötleteit és manökenjeinek alkatát.

Poiret budapesti tartózkodását azonban botrányok is övezték. Egy kereskedő titkos kereskedelem címén feljelentette, azzal vádolta meg, hogy egy grófnőtől rendelést vett fel, és ezzel ipari kihágást követett el. Poiret-t beidézték a központi városházára, de ott négy tanú (Budapest illusztris divatárukereskedéseinek tulajdonosai: Holzer Sándor, Ruhmann Ödön, Rácz Dániel, Ungár Bertold) megvédte őt azzal, hogy Poiret minden ruharendelést visszautasított Budapesten. Végül Goreczky Zsigmond IV. kerületi elöljáró szabadon engedte a gyanúsítottat.

Több vicc, kuplé, tréfás jelenet is készült a divatkirály budapesti látogatásáról, a Modern Színpad például már 1911 decemberében – A pesti Poiret címmel – kabarészámot szentelt neki. 

Paul Poiret igazi filantróp volt: az itteni előadásaiból befolyt teljes jövedelmet Budapest szegényeinek ajánlotta fel; a pénz nagy részét az Auguszta főhercegnő védnöksége alatt álló gyermekvédő alapítvány kapta.