A Pilvax szelleme
Ünnepi(?) Gondolatok Emlékekről, Emlékhelyekről
Megnéztem újra a Holt költők társasága című filmet, amiben megbüntetik Keating tanár urat (Robin Williams híres szerepe), mert nem úgy tanítja a növendékeit, ahogy azt a hivatalok előírják… Aztán nemcsak a napi politika jut eszembe, hanem sok minden más is. Például az, hogy milyen tanáraim voltak a gimnáziumban. Hogy tanított minket Pocos, Jambus, Kox vagy Krampusz és a többiek.
1956 után, a Kádár-kor kezdetén egyikük sem tanított – csak – úgy, ahogy azt a miniszteriális vezetés elvárta tőlük. Jambus, vagyis Tamásiné volt a történelem tanára, aki sántított kicsit, így kapta gúnynevét a Rákócziban. Azt vezette be, hogy az óra elején, még a feleltetések előtt mindenkinek joga van a tananyaghoz hozzászólni, ha úgy véli, tud valami érdekeset mondani róla. Aztán ő megajánl egy osztályzatot erre az önkéntes feleletre, de elfogadni, ha nem tetszik, nem kötelező.
A szüleim könyvszerető emberek voltak, és ebből örököltem is. Egyszer, már nem tudom, születésnapra vagy karácsonyra, megleptek egy fantasztikus ajándékkal, megvették antikváriumban nekem az 1894-98 között kiadott ötkötetes Graczát. A nagy mű – melynek pontos címe Az 1848–49-iki magyar szabadságharc története – meghozta nekem az ötösöket! Amikor a tananyagban eljutottunk a reformkorig, minden történelemóra elején volt mit elmesélnem abból, amit a Graczában olvastam, és csak úgy gyűltek az ötösök!
A piaristák épületében működött az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara, amikor ott voltam egyetemi hallgató, így aztán sokszor megfordultunk barátaimmal a közeli Pilvaxban, ahol akkortájt önkiszolgáló rendszerben működő részleg is volt, egyetemisták számára is elérhető árakon. A Pilvax köz felőli főbejárat mögötti előtérben aranyozott betűs fekete kő emléktábla hívta fel a figyelmet a hely nevéhez fűződő történelmi eseményre, a balra nyíló éttermi részben pedig üvegezett tárlók mögött a forradalmi eseményekre utaló tárgyak, iratok kínáltak bámészkodni valót. Jobbra ott volt a híres boltozatos kávéház rekonstruált, hangulatos terme. Nem az eredeti, természetesen, csak annak földi mása. (Ugyanez még megvan a reformkor egy másik fontos településén, Balatonfüreden, ahol ugyanígy megcsinálták a fennmaradt korabeli ábrázolások segítségével a kávéház másolatát: az Anna Grand Hotelban ma is megtalálható a főbejárattól jobbra.)
A nevezetes eredeti Pilvax már nincsen meg. Azt, hogy milyen volt, megnézheti a Nyájas Olvasó a Gracza első kötetének 13. oldalán vagy akár – mert jobban hozzáférhető – Az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc emlékhelyei című, a Katona Tamás közreműködésével készült televíziós műsorsorozatomból Csorba Lászlóval készített könyveink első kötetében is.
A reformkorban, 1838-ban nyitotta meg Privorszky Ferenc az Uri utcában (akkor még Herren Gasse, ma Petőfi Sándor utca) nevezetes kávéházát, a Café Renaissance-t, amelyet pár évvel később már új tulajdonosa, Pilvax (Pillwax) Károly kávés reklámozott.
A Belváros építkezései során, 1911-ben ezt a bizonyos házat, ahol – Petőfi szavaival – „a szabadság csarnoka” volt, lebontották, de a kávéház neve, közönsége és belső kialakítása, oszlopos-boltozatos megjelenése átköltözött a mai Pilvax közbe.
A Pilvax Kávéház és maga a név több mint másfél évszázada, most éppen 172 éve hozzátartozik a magyar történelem legdicsőségesebb napjának történetéhez!
Ma már a neve Jack Doyle’s Irish Pub, vagyis egy ír kocsma. Olvasható a portál fölött még a valamikor az 1960-as években készült, (amúgy nem nagyon szép) domborművű rézbetűs PILVAX felirat. A Pilvax köz felőli portáljai fölött viszont azt hirdeti a vendéglátóhely, hogy TEACH TÁBHARINE , valamint CEOL, CRAIC & ÓL…
Az 1848. március 15-ére emlékeztető dekorációk, kiállítási tárgyak sincsenek meg ott már – természetesen.
Picit odébb a Pilvax közben kiülhetünk, ha jó lesz az idő már akár március 15-én, a „Pappa Roti Cafe” teraszára. Hát már semmi sem szent!? – kiáltottam fel először, amikor megláttam.
Az ember tudomásul veszi, hogy a Petőfi Sándor utcai Főzelékfalót átkeresztelték egy időben Food Cornernek. Hogy a Fő utcai Zerge kávéház neve Coffee Shop. A Szent István körúton a szépségszalon Quick Hair. A Király utca 26. szám alatti Jálics-ház udvarán Twentysix Garden néven nyílt vendéglő, a nagy nehezen megmentett régi Sipos Halászkert pedig ma Semmi Extra… Csak még egy vidéki példa: Alsóörsön a 71-es országút mellett megállhat, aki akar, a szállodánál, amelynek neve Northside Hotel. És így tovább… Ki ne tudná folytatni a sort? Szoktam ezen bosszankodni, de sok mindenen túlteszi magát az ember.
Van, persze, amin nagyon nehezen…
Párizsban ma is megvan az a kávéház, a Café Procope, ahova a felvilágosodás kora és a francia forradalom legendás alakjai jártak. Az emeletén van egy kis kiállítás is, melyen „A nép barátja”, vagyis Jean-Paul Marat újságjának, nyomdájának eszközei megtekinthetők.
Hál’istennek volt szerencsém megfordulni Írországban is, állítom, hogy egy ír söröző jó dolog. De a Pilvax mégiscsak a történelmünk tán legszebb napjára emlékeztet, és emlékeztessen is, úgy gondolom. Az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc szeretete gimnazista korom óta – mondhatom talán – legszemélyesebb közügyem. Igyekeztem tévéműsorban, könyvek lapjain, újságcikkekben megszerettetni másokkal is.
Vajh mit lehetne tenni, hogy országunk – amellett, hogy olykor a történelme során elszenvedett vereségein, veszteségein kesereg – legyen büszke azokra a napokra és azokra a helyekre, amelyekre valóban az lehet?