Rend a lelke

Az őrző-védő szolgálatok és a város

Reptereken, kórházakban, iskolákban, irodaházakban, múzeumokban, bankokban, plázákban, szállodákban, ipari parkokban, fesztiválokon, vállalati telephelyeken, kaszinóban, atomerőműben és hipermarketben – mindenütt megtalálhatók. Ügyelnek a rendre és védenek bennünket. Főleg egymástól…

Az élő erő elvegyül

Hajdan portások, rendészek, gondnokok töltötték be ezeket a posztokat, és a biztosítás egyenlő volt a biztonsággal. Ám ahogy a rendszerváltással gyarapodtak a vagyonok, szélsebesen bővült a pénzforgalom, mind izgatóbb lett az halomban kirakott, értékes vagy akár filléres árucikkek csábereje, érkeztek a tehetős külföldi turisták, teltek meg hirtelen az irodák méregdrága masinákkal, úgy jöttek rá az üzemeltetők-tulajdonosok, hogy megéri biztonsági őröket foglalkoztatni. Ami meglehetősen laikus általános megfogalmazás, hiszen más a vagyonőr, a személyi őr, vagy a fegyveres biztonsági őr feladata és jogosultsága. Miközben ők összefoglalva nem mások, mint élőerők. Ez egy létező szakszó, bármilyen furcsa is.
Van, ahol feltűnő a jelenlétük, mert erre van szükség, másutt észrevétlenül beleolvadnak, mondjuk egy szállodahall forgatagába, hogy elvegyüljenek a vendégek között. Sok ezren piti csokitolvajokra meg körömlakkot, alsóneműt zsebbe süllyesztő lánykákra vadásznak, mert ezzel bízták meg őket. Akad köztük, aki leméri az almát meg a paprikát is, lévén nem működik az árazó mérleg a kis boltban, sőt, köszön a törzsvevőnek – az eladók helyett – és az utcán fogadja az áruszállítókat, bár ez szabálytalan, de nagy a munkaerőhiány. A plázákban sétáló őröktől a vevők elvárják, hogy tudják, melyik boltban kapható párnaciha vagy műszempilla, és hogy mikor zár a kozmetikai szalon.

Az egyik budai hagyományos kis közértbe gyakran betérek, mert itt rövidebb idő alatt végzek a vásárlással, mint egy böhömnagy hiperben. A biztonsági őr már messziről üdvözöl, tudatja, hogy jött lilahagyma, merthogy a múltkor azt kerestem. (Igaz, bratyizni a vevőkkel – elvben – ugyancsak tilos). Csakhogy szóba elegyedjünk, míg leméri a zöldségeket, megkérdezem tőle, milyen itt a kollektíva. (Korából fakadóan az úr még tudja, ez a szó mit jelent.) Kollektíva? Az én vagyok – jegyzi meg, a fejét ingatva, maliciózusan.

Kinek enyves a keze?

A hipermarketekben alkalmazott őrök nem ritkán életet is mentenek: az egyik security cég honlapján olvasom, hogy a kasszánál összeesett idős urat mesterséges lélegeztetésben részesítette a vagyonőr, aki magához is tért, mire kijött a mentő.
A hazai üzletekben az önkiszolgáló rendszer bevezetésével jelentek meg a biztonsági őrök, már nem fedve, beépítve, hanem egyenruhában. Először persze csak félig-meddig szolgálhattuk ki magunkat, a pultos eladók ugyanúgy lesték a vevőt, mint a később felvett figyelő emberek. Aztán később már – főleg a plázaőrület elterjedésével – mindenütt igénybe vették a biztonsági szolgálatokat.

Állítólag nem az okoz leginkább gondot, hogy elkapják a bolti szarkát, hanem – mert ilyen is előfordul – ha a kollegák keze enyves. Ekkor ugyanis el kell dönteni, hogy ott akar-e maradni – ami fontos lenne, mert mondjuk, a munkahelye közel van a lakásához – vagy elmegy máshová, másokat figyelni. Ez főleg kisebb üzletek, települések esetén dilemma.

Ma tele az internet biztonsági őröket kereső hirdetésekkel. Van, ahol az alapfokú nyelvtudást is értékelik, például az egyik V. kerületi, ötcsillagos budapesti szállodában, ahol naponta háromszor étkezhetnek, és ahol az ország egyik legjobb séfje főz rájuk, valamint munkaruhájukat is kitisztítják a helyi laundryban. Itt elengedhetetlen az elegancia, a jó állóképesség és a nem lankadó figyelem. Tudni kell, hogy ki ül be feltűnően gyakran a bárba egy kávéra, – talán azért, hogy terítsen némi kábítószert, vagy ajánljon gyors menetekre könnyű hölgyikéket.

Kaszinókban csak pár óráig izgalmas tartózkodni – főleg, ha a szűz kéznek szerencséje van – de ott dolgozni, nap, mint nap, unalmas és fárasztó – árulta el egy ottani őr ismerősöm. A gyakran túl nagy nyereményhez jutót kell leginkább figyelni, nála eleve feltételezve van a csalás, egy ilyen üzemben ugyanis csak a kaszinó, illetve annak tulajdonosa nyerhet folyamatosan és sokat. Így van a rendszer kitalálva ...

Alvilág, maffia?

Kórházakban a portások mellett ma már tényleg szükség van a biztonságiakra – megesett, hogy fejbe vágta valaki az egyszem ügyeletes orvost, csak mert sokáig kellett sorban ülnie, jól jön tehát az erős kéz. De azt sem árt figyelni, ki melyik kórterembe surran be. Ez 50 évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt.

A biztonsági őrök – maradjunk ennél a fogalomnál – több szakszervezetet is alapítottak már, sőt, megalakult a Vagyonvédelmi Szakszervezetek Szövetsége is. Ahogy rákattintok eme érdekvédelmi szervezetek honlapjára és Facebook oldalára, eléggé elszomorító az általános kép. Ami a tartalmat illeti, szinte csak panaszkodnak az e területen dolgozók, ami pedig a külalakot – nos, elkelne egy profi rendszergazda és korrektor is.

Meglepő módon, olykor az alapvető jogok és teendők sincsenek egyértelműsítve. „Kérdéses, hogy a vagyonőr polgári foglalkozást végző civil állampolgárként milyen jogon venné el a szabálysértési, vagy bűnelkövetőtől (a közbiztonságra különösen veszélyes eszközöket leszámítva) a különböző tárgyakat, amikor ezeket csak a hatóságot képviselő hivatalos személynek van joga elvenni és lefoglalni. A vagyonőr legfeljebb a támadásra alkalmas eszközöket veheti el az elkövetőtől, ha annak támadásától egyértelműen tartani kell, de más egyéb tárgyat nem vehet el, csak a rendőr.” – Megjegyzendő, hogy a legtöbb vagyonvédelmi munkavállaló nem kockáztatná az életét és a testi épségét a jellemzően alacsony órabérekért.

„Magyarországon kőkemény vadkapitalizmus van, a vagyonvédelemben maffiózó kapitalizmus. Eléggé alvilági módszerekkel üzemeltetik a vagyonvédelmi cégeket. Az a lényeg, hogy a tulajdonosi kör jól megszedje magát. A vállalkozásokat eleve bedőlésre hozzák létre, semmilyen közterhet nem fizetnek be az állami költségvetésbe és kb. 6 havonta megszüntetik a cégeket és újabbakat kreálnak.” - nyilatkozta nemrég a HR portálon Nádas Mihály, a szövetség elnöke.

Kemény, általánosító szavak.

Sajnos, hiába a sokirányú érdekvédelmi szervezet, kevés a szakszervezeti tag, ennek egyik oka, hogy sok embert feketén foglalkoztatnak, olykor részmunkaidőben, teljesen kiszolgáltatva. A szakszervezeti honlapokon számosan fakadnak ki amiatt, hogy sok helyütt alacsony az órabér, nem biztosítják a pihenőidőt, a védőitalt, a túlórapénzt, a fizetett szabadságot.

Kulcs a lábtörlő alatt

A biztonsággal foglalkozó cégek jelentős része több lábon áll, kamerák telepítésével, ingatlan fenntartással és takarítással is foglalkoznak. Mi ennek az oka? – kérdeztem Sirgalijev Milántól, a Budapest Biztonsági Szolgálat Kft. igazgatójától
– Gondoljon egy asztalra. Ennek az asztalnak is négy lába van, melyek a következők: „élőerős” munkatársak (biztonsági őrség, recepció, takarítás, mint kockázati és ezért bizalmi tényező), elektronikai (kamerás-, riasztó-, beléptető rendszerek), valamint mechanikai védelem (tűzgátló ajtók, rácsok, speciális zár megoldások, sorompók). Nem utolsósorban, a vagyonbiztosítás megléte, kár esetére. Minél összetettebb szolgáltatást tudunk nyújtani, az ügyfél annál nagyobb biztonságban érezheti magát. Ideális esetben a vagyonvédelmi cégnek, a törvény által kötelezően, rendelkeznie kell felelősségbiztosítással. Ez azt jelenti, hogy ha a vállalkozás valamilyen szakmai hibát követ el, akkor a biztosító fizet a kár miatt.

Van még egy szempont, ami inkább pszichikai. A megrendelő számára a biztonságra költött minden egyes forint általában felesleges kiadásnak tűnik – addig, amíg nem hárítunk el valamilyen bajt.

Sokszor tapasztaljuk mi is, hogy egy áruházi biztonsági őrtől elvárják, hogy árufeltöltéssel foglalkozzon. De ez olyan mintha befognánk a szemét, vagy mintha ott sem lenne…

Sokan nem tudják azt sem, hogy a takarítás az egyik legnagyobb rizikófaktor a titokvédelem területén. Márpedig ez bizony bizalmi feladat, és a biztonsági szolgáltatások körébe tartozik.

Küzdenek-e munkaerőhiánnyal?

– Igen, sőt, az átlagnál erősebben, ennek okai egyebek között a feszített, hektikus munkaidő, az egészségre megterhelő, váltott műszak, ami miatt a magánéletet szinte lehetetlen tervezni. A család sok esetben felbomlik, mert kevés a minőségi együttlét. A szakma elismertsége és a bérezés alacsony, mondhatni, a kiemelt felelősséggel fordítottan arányos. Érdekes, új jelenség, hogy a dolgozók visszavándorolnak az eredeti szakmájukba. Korábban ez a folyamat pont ellenkező irányt mutatott.

Bár a munkavégzés szakvizsgához kötött, az átlagos tudásszint nagyon alacsony, és jelen van a fekete-, vagy a „szürkegazdaság”. Ma nem népszerű ez a foglalkozás.

A próbavásárlás, mint megbízási forma, miért a biztonsági őr dolga?

– Mert az alkalmazottak figyelmét felhívjuk a biztonsági rizikókra. Az emberi leleményesség határai ugyanis csaknem végtelenek… Ilyenkor munkatársaink a kereskedők éberségét, szabálykövetését vizsgálják, de fontos cél a személyzet tanítása, a vásárlói trükkökre való figyelmeztetés is.

Milyen megbízásokat kapnak a civil ügyfelektől?

– Bár nem jellemző, de megtörtént eset… Egy anyagi bőségben élő házaspár keresett meg minket riasztórendszer és távfelügyelet kiépítése miatt. A tervezés szokatlanul hosszú ideig tartott, mert különleges és bonyolult igényeik napról napra változtak. Végre csak elkészült a költséges beruházás – mint a Luca széke... A belső ellenőrzés érdekében ekkor még – betörés jelzés esetére – kulccsal és külön nyitókóddal is rendelkeztünk.
Néhány hét múlva riasztás érkezett, mi pár percen belül a helyszínen voltunk, de a rendelkezésre bocsátott kulcsok és kódok használhatatlannak bizonyultak a sikeres bejutáshoz. A diszpécserközpont közben több órán keresztül próbálta elérni a tulajdonosokat. Amikor végre sikerült, ügyfelünk csak annyit mondott: „Hogy nem tudnak bejutni? Hát persze, hiszen a bejárati ajtó kulcsa ott van a lábtörlő alatt...”

A biztonsági őrök külön kasztját képezik, akik fegyvert használhatnak. Az ilyen posztokra a rendszerváltás után főleg a volt rendőrök, hírszerzők és leszerelt katonatisztek jelentkeztek, és közülük is ők alapították az első security vállalkozások jelentős részét. A szakmában a régi politikai rendszerhez való kötődésük ellenére tekintélyük volt. Ma már legtöbbjük a nyugdíját élvezi, megjelent az új generáció. De a fegyvert viselhetők között is jelentősek a különbségek: a fegyveres biztonsági őrség (fbő) tagjai stratégiai fontosságú objektumokat védenek. Nem szabad őket összetéveszteni a bankokban látható fegyveres őrökkel. Tevékenységüket más-más jogszabály határozza meg.

Bűn és élet
A városi hétköznapok legveszélyesebb munkahelyei ma nem a bankok, hanem a trafikok, de ezt előre megjósolta mindenki, hiszen szándékosan nincs kirakat, kívülről nem lehet belátni, könnyű kifigyelni, mikor nem tartózkodik bent vásárló. A dohányboltokban többnyire hölgyek dolgoznak, egy szál magukban – nincs is ennél könnyebb módja a pénzszerzésnek, kamera ide vagy oda. Ezek az üzlethelyiségek olyan kicsik, hogy sok helyütt nem férne el plusz egy biztonsági őr, gyakoriak is a rablások. Ugyanez a helyzet az egyszemélyes kis falusi kocsmáknál és boltocskáknál, ahol pár ezer forintért mindent kockáztatnak a rablók.
Ami a bankokat illeti, az idő nem e szakmának dolgozik, már ami a munkahelyek számát illeti: Nyugat-Európában egyre kisebb a készpénzforgalom, a fiókok száma csökken, az emberek online utalnak, és kártyával vagy mobillal vásárolnak. Ez lesz a jövő nálunk is.
Abban, hogy egy trafik kirablását vagy egy bolti lopást sokan nem is tartanak ma már komoly bűncselekménynek, belejátszik a szinte semmi büntetés, de az a társadalmi összkép is, ahol milliárdok jutnak kapcsolati tőke révén kiválasztott emberek zsebébe, és ahol némelyek a többmilliós sikkasztásokat is megússzák, mert éppen jókor, jó helyen voltak. Mások - havi 5-6 milliót kereső felső vezetők - magánszemélyek megtakarított pénzét kótyavetyélik el, mindenféle látható következmény nélkül, netán milliárdos felelős beruházásokról döntenek – felelőtlenül.
Márpedig ilyen társadalmi közegben a piti tolvajok egyszerűen nem tartják magukat bűnösnek. Pláne, ha a sorozatos bankrablóról „közönségfilm” készül, akit utána celebként meghívnak valóságshowkba, meg csevegős reggeli műsorokba, ahol dedikálja a frissen megjelent könyvét…