RÁDAY MIHÁLY (1942)
művészettörténész, operatőr, rendező

Húszévnyi tanulás, a művészettörténészi, majd az operatőri és rendezői diploma után 1968-ban a Magyar Televíziónál kezdtem el dolgozni, s még ma is ott vagyok. Manapság már nem készülnek játékfilmek, tévéjátékok, amelyekben operatőrként számos kitűnő feladatot kaptam. Véget ért az a korszak a magyar televíziózásban, amikor a közszolgálati televízió művészeti műhely is volt, egy-egy új mű, film bemutatása a kulturális élet fontos eseményének számított. Még szerencse, hogy annyi értéket sikerült a hazai televíziózás első évtizedeiben "dobozba tuszkolni", hogy azok közül ma is sok elővehető, bemutatható. Fölismervén a változás előszelét, úgy gondolom, jól döntöttem, létrehozván a "városvédő műsort", amely immár 27. évében jár...

Mindig közösségi munka mániás voltam. Részt vettem az ELTE Amatőrfilm Klub és (még a Centrál Kávéház helyén) az Eötvös Klub létrehozásában, alapítottam és vezettem a Színház- és Filmtudományi Főiskola Club65 nevű - minden művészeti főiskola hallgatói előtt nyitott - zártkörű klubját, 1982 -83 telén néhányad magammal létrehoztuk a Budapesti Városvédő (akkoriban a politikai ellenállás miatt: Városszépítő) Egyesületet, majd 1986-ban a Város- és Faluvédők Szövetségét, aztán a Nemzeti Panteon Alapítványt. 17 éven át voltam tagja a Fővárosi Közgyűlésnek, s ma is dolgozom - külsős tagként - az 1989-ben általam kitalált "Városképvédelmi Bizottságban". Ennek a bizottságnak a dolga volt a közterületek elnevezésének jogi szabályozása, az utcanévváltozások előkészítése, Budapest jelképeinek, díjainak, ünnepnapjának a meghatározása, döntés a díszvilágítási ügyekben - többek között - már a rendszerváltás előtt. Büszke vagyok a város "műemléki alapjának" és "helyi értékvédelmi rendeletének", a helyreállításokat támogató pályázati rendszerének kitalálására.

1981-ben felfedeztem a magam számára Podmaniczky Frigyest és a Fővárosi Közmunkák Tanácsát. Vezércikket írtam "Pro urbe" címmel az Új Tükörben 1982 őszén, halálának 75. évfordulóján, egy évvel később pedig sikerült kiadatni Siklóssy: Hogyan épült Budapest" című könyvének reprintjét, majd (még rendszerváltás előtt jóval) teret neveztetni el a báróról. 1982-ben alapítottam a Podmaniczky-díjat, 1990-ben már állt (kezében Pallasz Athénét tartó) szobra a nevét viselő téren, majd emléktáblát helyeztünk el a szülőházán, ahol évente koszorúzunk, emlékezünk...

Megszerveztem az Andrássy út kandelábereinek, a Lánchíd és az Alagút címereinek cseréjét, a Clark Ádám téri mozaik címer helyreállítását, elindítottam Róth Miksa egykori házának emlékházzá, múzeummá alakítását. Mint megszállott és aktív budapesti, ott voltam néhány olyan "kilométerkőnél", mint az utca- és házszámtáblák tartalmi és formai meghatározása, a még megmaradt Matart-telefonfülkék, vagy a Beetz-féle "zöld villamosok" megőrzése, ill.újragyártatása, a vidám parki Körhinta felújítása, a Centrál Kávéház, a Gresham Palota újjáépítse - többek közt.

1982-ben szerveztem meg először a "városvédő fotózást" és helytörténeti - társadalmi, önkéntes - munkát, melynek eredménye rengeteg - ma már roppant értékű archív - fénykép és az "Adalékok..." könyvsorozat. Az Andrássy út minden házát képben és írásban megörökítő a munkát követte a Belső-, majd a Külső Terézvárost, a Belső Erzsébetvárost, Józsefvárost, Ferencvárost, a Belvárost, a Lipótvárost, a Vízivárost és a Tabánt dokumentáló képanyagok és kötetek sora. A televíziós sorozatban elmondottak és a különböző lapokban, folyóiratokban megjelent - az épített örökség védelme témakörébe vágó - írásaim megjelentek "Unokáink sem fogják látni" (1982), "Városvédőbeszédek" (1988) és "Új városvédőbeszédek" (2001) című könyveimben, 2001 áprilisa utáni műsoraim visszakereshetők a tévé honlapján. Sikerült a főváros házainak homlokzati díszítményeiről készített fényképeimből (N. Kósa Judit írásaival) "Jelenetek a pesti utcán" címmel albumot megjelentetni Budapest egyesítésének 125. évfordulójára.

Lelkesen vettem részt a fenti évforduló méltó megünneplését előkészítő csapat munkájában, akárcsak az Illés kút és az Epreskerti Kálvária újjáépítésében (Buza Péterrel) a "Nagy Budapest Törzsasztal" megalapításában (Török Andrással, Saly Noémivel és Gerle Jánossal), a Budapest folyóirat újraélesztésében.

"Kell egy csapat!" Jó, hogy van, s hogy közöttük lehetek.

2006. február