1935 Budapest
belsőépítész

A Hunyadi utcában születtem, de 1940-ben már Zuglóba költöztünk, (akkoriban a világ végére...) - nagyapám vette a házat, ma is itt lakom. A Kölcsey Gimnáziumban érettségiztem, Boros Ferenc volt az osztályfőnököm, aki még Krúdyval járt kocsmázni.

Az Iparművészeti Főiskolára jártam öt évig, kettő elég lett volna, keveset tanultam, de sok jó barátot szereztem. A szakmáról halvány sejtéseim voltak csak, amíg nem kerültem abba a tervezőirodába, ahol Makovecz Imrével kellett együtt dolgoznom - azóta jöttem rá a fontosabb dolgokra. Az irodalom mindig vonzott, Kassák közölte volna a verseimet, de épp nem volt lapja - pech, az ötvenes években.

Szüleim majdnem mindig a sajtóban dolgoztak, anyám Hauswirth Magda karikaturista főként vicclapoknál, apám, írói nevén Pán Imre, a Színházi Életnél, majd önálló filmlapot is csinált, a Sztárt, de korábban, a huszas években már dadaista irodalmi lapot szerkesztett IS címen és később az Indexet.

Több, mint harminc évig dolgoztam állami tervező irodákban, azután önállóan is még, ma már inkább csak festek és néha írok egy-egy cikket a Budapestbe vagy a Magyar Iparművészetbe. Megjelent egy könyvem a Belső tárlat sorozatban, amolyan önéletrajz-féle, igen szórakoztató (volt megírni...)!

A Budapest szerkesztője, Buza Péter a szomszéd házban lakik 25 éve (én itt 65), de sosem találkoztunk, mielőtt a kávéházi asztaltársaságban megismertem. A havi összejövetelek igen kellemesek, remek embereket ismertem meg, a Spinozában rossz az akusztika, de szerencsére a konyha és kiszolgálás jó.

Budapest? Gyönyörű város, fejlődik és züllik egyszerre, rémes új épületek épülnek, remek régieket lebontanak.Makovecz nemrég tervezett egy templomot Budára, remekmű, Gaudival vetekszik, nem építik meg, sem az egyház, sem a város nem tudja, hogy mennyire fontos lenne - mellékesen több százezer külföldit vonzana hozzánk évente.

Nem szeretek kimozdulni innen, sem külföldre, sem vidékre (bár voltam itt-ott), nem szívesen mennék le egy aluljáróba a gyalázatos állapotok miatt, rendbe kellene tenni Budapestet, lehetne, no majd ha király leszek, ezt is megoldjuk. Addig persze lesznek még nehézségek sajnos. Még a lapunkat finanszírozni sem könnyű, nem vagyunk eléggé bulvár. Szerencsére.

2006. január