1944, Győr
író, újságíró, szerkesztő

A kamaszkortól jó ideig csak titkolt szándék, hogy egyszer majd "budapesti lakos" leszek, a "tört fényű"(?) hatvanas évek bölcsészkari tanulmányai múltán csak nagy-nagy kitérők után következett el. (Nem csupán a fővárosi letelepedést megnehezítő akkori rendelkezések miatt.)

Amikor a hetvenes évek közepén az Orbán-hegyre költöztünk, néhány hét múlva az egyik útkanyarban, a terméskő falnál felismertem: Radnóti Istenhegyi kert című versének helyszínén állok. Aztán egy idő múlva felfedeztem a környéken más, Jókai- és Petőfi-emlékeket is. A Magyar Nemzetben, ahol valamikor majd két évtizedig dolgoztam, a nyolcvanas években sorozat lett az Irodalmi séták. Aztán könyv. S fél éven belül új kiadás. A felsőoktatási felvételi tájékoztató pedagógusjelölteknek ajánlotta. Mondhatni: sikermű lett. Eltért az irodalom megkedveltetésének bevett módozataitól. Írhattam később olyan könyveket (Az utókor inspektora, Helyben a világ, Múltidőző), amelyek nagy szellemek nyomait kutatják, a "séták" sikerét nem érték el, még ha tévésorozat is készült némelyikből. Véletlen találkozásokkor meglett felnőttek beszéltek a séták ébresztette, írók világát, lelkületét felfedeztető ifjúkori élményükről.

Egyébiránt harminchét évet töltöttem el különböző lapszerkesztőségekben, minden lehetséges grádicsot bejárva. (Meg sok mást is: kétszer voltam Vietnamban tudósító, két különböző háborús helyzetben, 1972-ben és 1978-ban.) A szerkesztőségi munka mellett oktattam is a Budapesti Kommunikációs Főiskolán. Most - önként kiválva - nyugdíjas időmet töltöm.

Tizenhat könyvem jelent meg eddig: regények, esszék, riportok. Legutóbb a Búcsúregény. Vallom: a séta több, mint egyenes vonalú mozgás - filozófia is ("már a régi görögök..."). Szavak nélkül is az.

2006. október