1945, Budapest
népművelő-könyvtáros, újságíró

Budapesten születtem az ostrom közepette, és egy hordás kézikocsiján tettem mag az utat a kórháztól hazáig. Laktam a Zichy Jenő utcában, a Dembinszky utcában, a Szent László utcában, az Etele úton, rövid ideig még a Népsziget egyik csónakházában is. Most már harminc éve a legszebb nevű utcában, Budafokon a Leányka utcában lakom. Közben tettem egy kitérőt három városba. Kamaszkorom meghatározó éveit Sztálinvárosban, Dunapentelén illetve Dunaújvárosban töltöttem, ott is érettségiztem. Akár hiszik, akár nem, azt a várost is lehet szeretni. Diplomát szereztem a Szombathelyi Tanárképzőben, majd az ELTE Bölcsészkarán, de még a rosszemlékű Marxista Egyetemen is, amelyről nekem jó emlékeim maradtak, mert esztétikát tanultam kiváló tanároktól. Dolgoztam művelődési ház igazgatóként, a KISZ és a Népfront apparátusában, hosszú ideig a Magyar Rádióban, ahol tíz éven belül kétszer váltam feleslegessé.

Érdeklődésem nagyon korán olyan csoportok, civil közösségek, baráti körök felé fordult, amelyek normálissá teszik életünket. Elindítója voltam a rendszerváltást előkészítő egyesülési törvény létrehozásának, a Magyar Kultúra Napja megünneplésének, számos, ma is élő civil szervezetnek és mozgalomnak. Újságíróként is a civilek nyilvánosságáért tevékenykedem legalább 20 éve. Hosszú lenne annak a felsorolása, hogy hány újságban szerkesztettem civil rovatot, az Esti Hírlaptól a Népszabadságig. Műsorokat készítettem a Magyar Rádióban, a Magyar Televízióban. Három cikluson keresztül ettem a Városháza kenyerét. Remélem, hogy a kultúra ügyeiben többet használtam, mint ártottam. Ma már nyugdíjasként legtöbb időmet Budapest zsidó kulturális örökségének, értékeinek megmentése, bemutatása tölti ki.

Vidéken felcseperedve soha nem hittem, hogy Budapesten ki fogom magam ismerni. Most pedig gyalog vagy tömegközlekedve járok mindenhova. Nagyon szeretek csámborogni az utcákon, bebámulni udvarokba, kertekbe, kapualjakba, , de egyre több szépség van elzárva a szemem elől. Minden nap újabb felfedezés és újabb csalódás, hogy mit hagytam ki abból a számtalan lehetőségből, amit város kínál.

Örülök, hogy a Budapest szerkesztőségében és a törzsasztalnál régi és új barátokkal dolgozhatok, tölthetem az időmet. Engem leginkább ma is azok a közösségek érdekelnek, amelyek élettel töltik meg ezt a várost; nem csak (le)lakják, hanem tesznek is érte.

2014. március