Felcsendül Puccini varázslatos zenéje. Felmegy a függöny. 1830, Párizs. A díszlet hátsó falán Oláh Gusztáv függönye: egyszerű padlásszoba a Bohéméletből. Érezzük a festékillatú hideget, látjuk a szegényes diákszoba ablakából a tetőkre nyíló varázslatos látványt, érezzük a Quartier Latin karácsonyi hangulatát. Mert a tetőtér különleges hely. Hangulata van. Lehet taszítóan rideg, nyomorúságos nagyvárosi odú, de lehet franciásan extravagáns Lescot-i manzárd, mesélő amszterdami padlásszoba vagy éppen távolságtartóan elegáns New York-i loft.

A budapesti tetőtérbeépítés múltja és jelene sajátos kettősséget mutat. A barátokkal, rokonokkal kalákában barkácsolt szegényes padlástéri lakás és az extravagáns, profi otthon kettősségét. Az egyterű változat divatja világszerte hódít. És nálunk? Egyáltalán hogy került a lakás a padlásra?

Mint szinte mindig, ebben az esetben is a népi építészet, a hagyományos kultúra segít a megfejtésben. Ugyanis nem tartozott mindig minden házhoz ilyen elem. S kialakításának lehetőségét természetesen meghatározta magának a tetőnek a formája, anyaga, mérete, az adott térrel szemben támasztott funkcionális igény, esetleg a megoldás pillanatnyi népszerűsége, divatja.

Megjelenéséről a gyakorlatban természetesen csak ott beszélhetünk, ahol egyáltalán van tér a tető alatt. Az araboknál például általában nincs. A száraz és meleg éghajlaton inkább össze kell gyűjteni a vizet, mintsem elvezetni valamiféle mesterséges lejtővel. Az egyenlítő felől északnak tartva előbb a csapadék összegyűjtését segítő kislejtésű (mediterrán) tető a jellemző, amely vagy az utcára vagy az átrium és a ciszterna felé vezeti az égi áldást. Ahogy elhagyjuk az újabb szélességi köröket, megjelenik a meredekebb változat, hogy a hó ne állhasson meg a fedésen. Még északabbra a hosszú ideig megmaradó hó fő feladata már a hőszigetelés, ezért a lehető legtovább meg kell tartani, ezt a kisebb lejtés teszi lehetővé - levezetve az olvadékot. Tovább északnak a hó súlyától megszabadulandó meredek tetőket szerkesztenek. A sarkvidéki háznak pedig nincs is már hagyományos értelemben vett teteje. Az iglu maga a hó és jég...

A magyar parasztház egyszerű zsúpteteje, nádfedele, fa- vagy cserépzsindelye se a vizet, se a havat nem tűrhette. Ha túl lapos volt, beázott, ha túl meredek, nem állt meg, így azután évszázadok alatt kialakult általánosan elfogadott lejtése, harmincöt-negyven fokos szögben. Erdélyben és a hegyvidékeken ennél néhol meredekebb, az alföldeken laposabb. A tetőtér - leánykori nevén a padlás - mindig az épületek fontos része volt. Nem csak a ház formáját határozta meg, de használatával is szoros kapcsolatban állt. Erről az Ortutay Gyula szerkesztésében az Akadémiai Kiadónál megjelent Magyar Néprajzi Lexikon (Budapest 1977-1982) így ír: "...A padlás a paraszti lakóház szerves, funkcionális része. A kamra vagy kamrák mellett a legfontosabb tárolóhelye volt a paraszti háztartásnak. A padláson a gabona, élelmiszer, ruházati felszerelés, gazdasági szerszámok, használaton kívüli holmik egyaránt raktárhelyet kaptak; erősebbé tételét a mestergerenda alátámasztásával igyekeztek biztosítani. Még szálláshelyként is szolgálhatott ..., fiatal házasok lakóhelye is volt..."

A hiány parancsol

A délszláv eredetű pad szó egyébként födém, padlás jelentéssel ismert már az 1400-as évektől. A korszerűbb, füsttelen fűtés lehetővé tette a padlástér leválasztását. Az elválasztó födém jelentősen megnövelte a tárolási lehetőségeket, ugyanakkor előre meg kellett határozni a padlás szerepét: könnyű szénapadlás vagy termények tárolására szolgáló, megerősített, mestergerendára bízott födém-e, amire szükség lesz.

A legfelső szinten, a héj alatt kialakított szoba vagy kisebb lakás a modern idők szülötte. A manzárd fogalmához más asszociációk is tapadtak: a 20. század elejére a szó egyet jelentett a szegénységgel és a nyomorral; erre utal, hogy Németországban az olcsó kávépótlék neve "manzárdkávé". A pesti bérházak padlásterei eredetileg a lakók tárolóhelységét jelentik, de előfordult az is, hogy az eredetileg a földszinten kialakított mosókonyha helyisége más célra kellett, ezért azt áthelyezték ide.

A 20. század elején csak ritkán hasznosították egyéb célra. A II. világháború után a megsemmisített tetők helyreállításával kellett szó szerint fedelet biztosítani a túlélőknek. A megmaradt kupolák, díszes felépítmények jelentős része ekkor tűnt el. Sok helyen ma is láthatók a városban a visszabontott és erősen egyszerűsített idomok, a fél évszázad előtti bontás nyomai.

Idővel aztán az égető hiány lakásokká alakította az erre a célra alkalmas tetőtéri mosókonyhákat is. A tervgazdasággal sor került a tömegességet kiszolgáló panelprogramra is. Csak Budapesten több mint kétszázezer új otthon született meg a várost övező lakótelepeken, ami azonban mégsem oldotta meg a krónikus problémát. Ezt felismerve az 1970-es évek végén kezdték el a beépíthető tetőterek tudatos felmérését, átalakításuk gazdasági céllá vált. A gyorsan divatossá vált megoldás elsősorban a pályakezdő fiataloknak adott esélyt a családalapításhoz. Többségük nem jutott volna másképpen hozzá a sajátjához: "felülről súrolták" a tanácsi bérlakáshoz vagy szövetkezeti lakáshoz jutás szociális feltételeit, még akkor is, ha a szociálpolitikai kedvezményekért megígérték, hogy több gyermekük is születik majd az új lakótelepi (ma lakóparki) otthon biztonságában...

A gyakorlat ennek nyomán lassan a kertvárosok új épületei esetében is elterjedt. Több hasznos alapterületet lehetett kialakítani az épület tömegén belül, kihasználva a sok esetben kötelezően előírt magastető által kínált olcsó teret. Arra persze kevesen gondoltak (gondolnak), hogy akármilyen kitűnő a hőszigetelés odafönt, télen jellemző a hideg, nyáron a meleg. Csekély az épületrész hőtehetetlensége. A lépcsőjárás sem probléma eleinte, de ahogy idősödnek a lakók, a gyakran az optimálisnál meredekebb lépcső igencsak meggondolandóvá teszi a felesleges mozgásokat. Két porszívó, két TV, két teafőző...

Felső kilátások

A piacgazdaság beköszöntével a "rút kiskacsa" egyszeriben fenséges hattyúvá változott. A világ kinyílt, és sokan megtapasztalhatták, hogy mit is jelent a panellakások előre kiszámítható egyformaságával szemben az egyedi, elegáns, divatos egyterű. A laza és "kúl", a "loft", melyben a történeti épületek egyedi, nyers szarufái és gerendái, a spontán elhelyezkedő kéménypillérek között kinyíló terek utánozhatatlan formákat hoznak létre a város felett. Többségükhöz lakható méretű tetőterasz, sőt -kert is csatlakozhat, az ott időzés egyszerre kínálja a belvárosi lakás és a kertvárosi villa élményét.

A belvárosi "loft" manapság - és ez megint csak divatot teremtő eleme a kibontakozó tetőtrendnek -, a fenntartható környezetet szolgálja. A pletykák szerint a hírességek adnak a környezetvédelemre. Erre utal például Leonardo di Caprio passzív házaknak járó legelismerőbb LEED (Leadership in Energy and Environmental Design) tanúsítvánnyal minősített manhattani vagy Nicolas Cage szintén New York-i lakása. Budapesten is "trendi" az elegáns és extravagáns loft, több okból is. Lakójának nem kell autóba ülnie, a Belvárosban minden szolgáltatás gyaloglási távolságon belül elérhető, az üzletek, a kávéházak, a galériák, a parkok, a Dunapart, az iskolák, az egyetemek, a színházak és persze a nyüzsgő város minden más tartozéka. Metróval, villamossal, busszal bármi, percek alatt. Vonzó lakhely. S garázs, lift meg tetőkert - de legalább egy nagyobb terasz - nélkül a divatos belvárosi padlástéri lakás ma már nem lehet teljes. Ide alig hallatszik fel a szűk utcák zaja, a viszonylagos csendben festői panoráma nyílik a tetőkre, és a szerencsésebbek átláthatnak a város felett a Gellérthegyre, a Budai Várra vagy a Budai-hegyvidékre.

Igazi értékké persze majd akkor válik a belvárosi "loft", ha csökken a Belvárosban az autóforgalom. A forgalomcsillapítás első elemeként a Bécsi utca már majdnem kész. Az autózás korlátozása, a gyalogosterek kiterjedése számottevően felértékelik a lakásállománynak ezt a szegmensét.

Az agglomeráció alvóvárosaiból naponta ingázó fiatalok és gyermekes családok számára különösen vonzó lesz ez a fajta, már minőségileg is megváltozott nagyvárosi otthon. S mivel autóval egyre nehezebb lesz megközelíteni a Belvárost, sokan az eleve igényesek közül is a be(vissza)költözést fogják választani. Ez az igényváltozás pedig felgyorsíthatja a belső városrészek regenerálását, az utcák, terek átalakítását, a zöldfelületek növelését, a régi épületek felújítását, a minőségi környezet megjelenését Budapesten. De hát akkor most jó dolog-e a tetőtér fent összefoglalt funkcióváltása, vagy nem? A válasz nem egyszerű. Egyidejűleg kézenfekvő, praktikus, ám ugyanakkor kedvezőtlen. A pozitívumok egy részét az előzőek már részben bemutatták. Nézzük a hátrányokat. Ha a beépítésre azért kerül sor, mert az bevételt hoz a társasház konyhájára, amiből ki lehet fizetni a javítások költségét, nem kellene ehhez az eszközhöz nyúlni. Mert igaz, hogy a keresett szoba-konyhás lakások számát gyarapító, kis alapterületű garzonlakások alakulnak ki, de garázs, parkoló, egyéb kiszolgáló funkciók, műszaki- és szociális infrastruktúra nélkül. S szaporításukat ott sem kellene támogatni, ahol a lakónépesség sűrűsége meghaladja a környezetben városszerkezetileg indokolt mértéket.

Hogy miért? Mert ha a tetőtér eladása nem az épület minőségét teszi jobbá, hanem pusztán műszaki állapotának rendezését szolgálja, értékesítése ugyan hoz egyszeri bevételt a tulajdonosoknak, fedezi a lift javításának, a homlokzat vagy a gépészet egyszeri tatarozásának költségei, de a következő felújítási ciklusban már nem lesz mit eladni. Ugyanakkor tatarozva, rendbe téve sem szolgálhatja a jövő igényeit, vagyis azt, hogy az épület megújulva találja meg jövőjét egy élhetőbb város világában. A holnapot egy tál lencséért áruba bocsátók - igaz, nem ma, de holnap - újra szembesülni kénytelenek az immár privatizált társasházi lakások műszaki állapotával, az újra napirendre kerülő felújítási költségek s az ott élők vagyoni helyzete - elegánsabban adózóképessége - közötti feszültségekkel.

A problémákat tetézi, hogy a belvárosi épületekben általában esély sincs a gépkocsik elhelyezésére, és a közterületek sem növelhetők. Sőt. A tetőtér beépítésével újabb kocsik elhelyezésének igénye jelenik meg, gyakran lakásonként többé. Az új tulajdonosok autói a telken belüli parkolás lehetőségének hiányában a most is zsúfolt közterületre szorulnak. Azt pedig pénzzel kell és lehet megváltani, de így sem növekszik a parkolóhelyek száma: tovább nő a terhelés. Ha nagy lakások létesülnek, bizony valamivel kedvezőbb a helyzet ebből a szempontból is.

Ha lakásnak nem jó, más funkciót is ki lehet alakítani a tetőtérben, például irodait! - mondhatnák a megszorult tulajdonosok. Igaz, de ebben az esetben egy irodához legalább három parkolót szükséges tervezni. Nem is beszélve arról, hogy megnő a lakóház nyugalmát zavaró jövés-menés, megjelenik a házban idegenek ellenőrizhetetlen mozgása, romlik az ott élők biztonsága. Ma már vannak korszerű rácsok, kaputelefonok, videó- és webkamerák - mondhatnák, de így meg a kellemes otthon helyett a Sing Singben vagy az Alcatrazban érezheti magát az ember.

Lépést kellene váltani

Összegezzük. Az alkalmas megoldás Budapesten az lehetne, hogy a tetőtérben vagy elegáns, nagy alapterületű lakások létesüljenek, vagy a tető tere a földszinti lakások felszámolását segítse megoldani. Az általában kicsi, sötét földszinti helyiségeket összenyitva területük közösségi célokat szolgálhatna. Olyan funkciókat, amelyek céljára bérbe lehetne adni az első-alsó szintet, folyamatos bevételt biztosítva a háznak. Az utcához viszonyított fekvésük alapján lehetnének üzletek, szolgáltató műhelyek, raktárak vagy egyszerűen csak garázsok.

Ha zártudvaros épületről van szó, akkor akár a teljes földszint is összenyitható lenne, piacképes kereskedelmi-, szolgáltató- vagy vendéglátó-területet kialakítva a földszint felett tetőkertként kialakított födém alatt.

A régi lakók pedig a tetőtérbe költözhetnének. Egy ilyen cserével nyerhetne a volt földszinti tulajdonos, mert szép, világos lakáshoz jutna, többszörösen nyerne a társasházi közösség is, mert egyrészt a földszint feletti födém tetőkertjére néző lakásaik értéke megnőne, másrészt az így megnövelt bérbe adható területek jelentős és rendszeres bevételt hozhatnának.

És persze nyerne a város is a földszinti funkciókkal és a felújított épületek igényes, szép látványával.