Gyermeknek lenni igen sokféle életminőséget jelent, kortól, nemtől, születési és felnövekedési helytől, családi háttértől függően - Budapesten is. Mindenki számára kedves irodalmi élmény lehet a Pál utcai fiúk Budapestje, vagy Pásztor Árpád hőseinek Muzija és környéke, Mándy Csutakjának városa, de a jelenkorból nem tudok olyan gyerekeknek szóló irodalmi műről, amelynek Budapest fontos kerete lenne. Ez lehet persze az én tájékozatlanságom miatt is. Találtam viszont egy olyan könyvet, ami gyerekeknek mutatja be fővárosunkat, és nagyon tanulságos. Bár másképpen.

Egy holland család Budapestre költözve szükségét érezte, hogy segítse a gyerekeket egy nekik való kalauzzal, ami hozzájárulhat ahhoz, hogy megismerjék és felfedezzék maguknak ezt a világot. (Benjamin Budapesten, Benjamin Guides, Palio Kft., Budapest, 2006) A kötet remek gyerekrajzokkal segíti a tájékozódást, tíz budapesti iskola majd félszáz tanulója vett részt az előkészítésében. Vezetésével végigjárható sok hely, amelyek a gyerekek számára érdekesek és izgalmasak lehetnek, akár külföldi vagy belföldi turistaként, akár itt élőként kalandoznak. A szerzők külön nyári és téli eseménynaptárat állítottak össze, 254 programot, látnivalót, felkeresni valót jelölnek meg számokkal. Mindebből kiderül: fővárosunk gyerekbarát város, páratlan kínálattal és remek adottságokkal. Az ide látogató, világjáró Benjámin felfedezheti mindjárt például a hegyes Budát, ahol szinte a város közepén lehet kirándulni, biciklizni, télen szánkózni, síelni, nevezetes épületeket meglátogatni, többek között a Várat. Közben pedig föl lehet fedezni a sok-sok játszóteret és a kiváló uszodákat, fürdőket is.

Mi mindent láthat és élvezhet egy gyerek Budapesten? A kivételes természeti adottságok: a hegyek, a Duna, a Margitsziget és a Hajógyári Sziget, barlangok, uszodák, strandok, az új élményfürdő, a parkok, játszóterek önmagukban is remek lehetőségeket nyújtanak. A hajózás, a Gyermekvasút, a Sikló, sőt sokak számára a fogaskerekű, a villamos, a metró is nagy élmény.

Izgalmas hely az Állatkert, a Vidámpark, a Cirkusz, a Csodák Palotája, a Jövő Háza, a Bábszínház, a Vasúttörténeti Park, a Természettudományi, a Közlekedési, a Néprajzi Múzeum, de vonzó a Műcsarnok legújabb, gyerekeknek szóló filmsorozata is. Van Tropikárium, Csillagvizsgáló, Planetárium, Budavári labirintus, játszóházak egész sora, egyre több gyerekszínházi előadás, koncertek, kézműves foglalkozások, gyerektáncházak, a Fonó. Különleges lehetőséget ígér a margitszigeti Víztorony vagy a Bazilika kupolájának meglátogatása, az Erzsébet kilátó a János-hegyen, a Citadella vagy a Normafa. Minden évben van gyereknapi rendezvénysorozat Budapesten, illetve évek óta Gyereksziget, Mesterségek Ünnepe.

A Port.hu portálon nagy örömömre önálló gyerekrovatot találtam, ahol mindenféle színházi előadások, játszóházi, múzeumi és egyéb programok, aktuálisan a tavaszi fesztiválhoz kapcsolódóan gyerekfesztiválok is megtalálhatók, nem csak Budapestre, hanem más városokra vonatkozóan is (www.port.hu).

Megvédene az értelmes elfoglaltság

Egyszóval remek dolog lehetne itt gyereknek lenni, sokféle lehetőség kínálkozik, ki-ki megtalálhatja, ami érdekli. De az idézett programok, az ajánlott éttermek, cukrászdák, bevásárló helyek csak e korosztály egy kis része számára választhatók, ismerhetők meg. A budapesti gyerekek jelentős része nemcsak hogy soha nem jut el a legtöbbjüknek még a közelébe se, de alapvető gondokkal is küzd. S bár ez közhelynek tűnhet, nem lehet elég hangosan és elég sokszor elmondani.

Aránytalanul ritkán esik szó arról, hogy Budapesten, sőt egy-egy kerületen, néhány utcán belül is áthidalhatatlan szakadékok mutatkoznak lehetőségeik, életkilátásaik között, és e pillanatban semmi sem ad reményt ezeknek a leküzdésére. S miközben a felnőttek szegénysége és izolációja előkerül a közbeszédben, a fővárosban élő gyerekek nehézségeiről és ellehetetlenüléséről alig lehet hallani.

Nem vitás, hogy attól függően, hová születünk, milyen családban élünk, hová járunk óvodába, iskolába, hol és hogyan lakunk, alapvetően eltérő esélyeket kapunk adottságaink kiteljesítéséhez, fejlődésünkhöz, és ennek következtében nagyon eltérő lehetőségekkel és kilátásokkal érkezünk meg a felnőttkorba. A statisztikai adatok jól jelzik a különbségeket és a nyilvánvaló esélyegyenlőtlenséget. A város egyes kerületeiben, eltérő életkörülmények között élők várható élettartama jelentősen különbözik. Ezek a különbségek már a születés előtt megalapozódnak, és a felnövekedés során inkább nőnek, semmint csökkennek.

Budapesten nem könnyű elérni olyan információkat, szolgáltatásokat, amelyek a világ más nagyvárosaiban magától értődően állnak rendelkezésre. Rendszeresen fényképezem külföldön járműveken, köztereken azokat az információs táblákat, reklámokat, amelyek felhívják a figyelmet arra, hogy hol és milyen módon lehet segítséget kapni olyan esetekben, amikor sajátos ismeretekre, közvetlen támogatásra van szüksége gyereknek, felnőttnek. Ezek között találhatók a fogamzásszabályozásra, a szülés utáni depresszióra vagy éppen a kis gyerekekre leselkedő veszélyekre vonatkozó információk, a tanulással, bűnmegelőzéssel, drog- és alkoholfogyasztással, dohányzással, testmozgással vagy akár a gyermekkereskedelemmel, de ugyanígy a jó önértékeléssel, konfliktuskezeléssel kapcsolatos tudnivalók is. Utazás, várakozás vagy bóklászás közben "szembejönnek", hogy mindenki értesüljön róluk, akinek szüksége lehet ezekre.

A budapesti gyerekek élete, elvi lehetőségeiket tekintve, alapvetően különbözik a vidéken, kistelepülésen élőkétől, hiszen a kezük ügyében vannak mindazok a páratlan adottságok, amelyeket a máshol élők, részben a távolság miatt, csak kivételes erőfeszítésekkel érhetnek el. Ugyanakkor nagyon sok olyan gyerek él a fővárosban, aki soha nem járt a Belvárosban, a budai hegyekben, nem ismeri a város legnevezetesebb épületeit, nem járhatott a fent felsorolt nagyszerű helyek egyikében sem. A szabadidős programok a dolgozó szülők számára is egyre kevésbé megfizethetők, hiszen nem csak a belépőjegy, de a közlekedés is nagyon drága, és nem lehet mindenhová előre csomagolt otthoni enni-innivalót vinni. Ráadásul a szülők gyakran nemcsak anyagi okokból nem viszik gyerekeiket ezekre a helyekre, hanem azért sem, mert ők maguk is kevéssé motiváltak, nem ismerik a lehetőségeket, és nem is tudják, milyen sokat jelentene mindannyiuk számára a kikapcsolódás, ismeretszerzés, másfajta impulzusok, élmények megtapasztalása.

Aki nem szokott lakóhelyétől távolabbra utazni, vagy munkanélküliként, nyugdíjasként erre nincs is minden nap szüksége, nem tud mit felvenni, a gyerekére rendes ruhát, cipőt adni, nem tud tájékozódni, és nincs információja, hogy hol mit érdemes megnézni, meghallgatni, hogyan induljon el? A pénz mellett - nem egyszer helyette - legalább olyan fontos lenne, hogy a helyi közösségek, óvodák, iskolák, közösségi házak, gyermekjóléti szolgálatok szervezzenek családi programokat, ahol szülők és gyerekek közösen fedezhetik fel a szűkebb-tágabb lakóhelyük nyújtotta lehetőségeket. Tudom, a szakemberek, intézmények igyekeznek tenni a dolgukat, de nekik sincs mindig pénzük, idejük és kapacitásuk, sajnos olykor kedvük sem.

Ilyen körülmények között már régóta szinte egyetlen választható szórakozás maradt sok gyerek és szülő számára: a sokat és jogosan kárhoztatott parttalan televíziózás, hétvégenként öt-hat óra is a képernyő előtt.

A kriminológiai kutatások szerint a bűnmegelőzés egyik leghatékonyabb módja a gyerekek szabad idejének értelmes kitöltése. Egyfelől megtanítja őket az idő strukturálására, másfelől megtart és erősít mindenféle kreativitást, a tevékenység örömét, a mozgást és erőfeszítést, játékosságot, önismeretet, együttműködést, nyerni és veszíteni tudást. Ha értelmesen töltik a délutánjaikat, hétvégéiket, iskolai szüneteiket, biztosan sokkal kevesebb problémával küszködnek az iskolában is, csökken a feszültség, az agresszivitás, nő a sikerélmény és motiváltság.

Beszűkülő lehetőségek

A legifjabb korosztályok számára meghatározó jelentőségű a szabad tér, a játék lehetősége, illetve a gyerekintézmények elérhetősége és jó színvonala. Ez ma Budapesten belül is jelentős különbségeket mutat. Mást tanul az a gyerek, aki aki - mondjuk - a Külső-Józsefváros sűrűjében nevelkedik, és mást az, aki az európai viszonylatban is kivételes elhelyezkedésű Normafánál töltheti hétvégéit, láthatja és kipróbálhatja a szánkó- és sípályákat, kirándulóhelyeket. Ám sok szülő számára mára már az ideutazás is akadályt jelent, akár a többszöri átszállás miatt, akár azért, mert nem tudnak jól tájékozódni a városnak azon a részén, ahol sose jártak, nem érzik magukat otthonosan, ezért "kilógnak" onnan, röstellik magukat, tehát inkább nem akarják, nem tudják meghallani a gyerekek vágyakozását, felkelteni érdeklődésüket olyan dolgok iránt, amelyek számukra is elérhetetlenek.

Sok gyerek lakik a város olyan részein, ahol a lehetőségek nagyon szűkösek, a játszóterek sivárak, szegényesek, a szabad tér sem kedvez az értelmes elfoglaltságnak, nincs elég játszóhely, közösségi foglalkozás, és ez rontja a környezettudatosság esélyét is. Sok éve visszatérő gond a sportolási lehetőségek hiánya, a tömegsportok kiszorulása, a pályák elérhetetlensége, az iskolák délutáni, hétvégi zárva tartása.

A kisgyerekes szülők, gyesen lévők nehezen találnak olyan helyeket, ahol szívesen látják a nem fizetőképes családokat, ahol segíteni tudnak abban, hogy szülői készségeik megerősödjenek, ahol kérdéseiket, gondjaikat meg tudják beszélni, ahol a gyerekek jó minőségű játékok között, barátságos közösségben tölthetnek el naponta néhány órát az őket gondozókkal, többnyire az anyával. Ilyen hely például a VIII. kerületi Egyesített Bölcsődék, vagy a Terézvárosi Gyerekekért Alapítvány Biztos Kezdet programja, de kerületenként is többre lenne szükség. Nincs elég hely a bölcsődékben azoknak a gyerekeknek, akiknek a szülei dolgoznak, a budapesti intézmények kihasználtsága százhúsz-százharminc százalékos. Az óvodai férőhelyek ugyancsak szűkösek, lassan már a gyerek tervezésekor célszerű jelentkezni, ha biztosak akarunk lenni a dolgunkban. A fogyatékkal, speciális szükségletekkel született gyerekek napközbeni elhelyezése ugyancsak jelentős probléma, még ha nő is az integráltan nevelő gyerekintézmények száma, sok helyen megoldatlan az akadálymentesítés, éspedig nem csak fizikai, hanem lelki és szellemi értelemben is.

A korában említett növekvő különbségeket jelzi, hogy a magánintézmények kiugróan magas árait sokan örömmel megfizetik, másoknak meg nincs is más választása, ha gyerekük nem került be az önkormányzati ellátásba, dolgozniuk pedig kell, habár szerencsére ez sokszor örömteli kötelesség.

Túl könnyű kiesni a rendszerből

A budapesti iskolákról érdemes lenne akár egy különszámot is összeállítani, annyira sokféle szemszögből beszélhetnénk a helyzetükről. Ha csak azt vizsgáljuk, milyen budapesti iskolásnak lenni, e terjedelemben arra sem lehet mást felelni, mint hogy ugyanolyan sokszínű és változatos, mint a gyermeki lét minden egyéb területe. Vannak kimagaslóan jó, karbantartott, korszerű, gyermekbarát iskolák, de nem kis számban küszködő tantestületű, leromlott állagú, magukat a tanulókat nehezen viselő vagy éppen elutasító intézmények is.

A gyerekekkel kapcsolatban az egyik leggyakoribb jelző manapság az "erőszakos, agresszív". Csakhogy ez a korosztály a felnőtt példájából, viselkedéséből tanul, átveszi a látott, tapasztalt kommunikációt, életformát. Ha módja van elfogadó, barátságos, értelmes szabályokat megfogalmazó és betartató, erőszakmentes közegben élni, maga sem fog másnak mutatkozni. Az is közismert, hogy azok, akik rendezett, ápolt, tágas terekben élik mindennapjaikat, sokkal kevésbé rongálnak, pusztítanak. Izgalmas lenne meghallgatni gyerekekkel foglalkozó szakemberek, rendőrök véleményét arról, hogyan értékelnék ma a Pál utcai fiúk viselkedését, milyen beavatkozást tartanának jónak az ő esetükben.

Itt nem tudunk részletesen írni azokról, akik átmenetileg vagy tartósan nem a saját családjukban élnek (pedig számuk eléri a háromezret), és a veszélyeztetett, védelembe vett gyerekekről sem. A sok nevelőszülő mellett vannak a fővárosban gyermekotthonok is. Egy részük biztosan nem alkalmas arra, hogy a rászorulók tartósan ott éljenek, hisz nem erre a célra építették őket, és az eltelt évtizedek alatt a helyzet csak romlott. Máshol kialakították a gyerekek számára kényelmesebb és barátságosabb, szakmailag is megfelelőbb lakásotthonokat, illetve van kifejezetten gyermekotthonnak épült intézmény is. Vitára érdemes koncepcionális kérdés, hogy mi a jobb a gyerekeknek: ha a legelegánsabb budai kerületekben élnek, s ott a helyi iskolába járnak, vagy ha az eredeti lakóhelyükhöz közelebb, "nehezebb terepen" élik mindennapjaikat. Keveset tudunk arról, mi történik velük, miután kikerültek az intézményrendszerből. Sokan közülük semmilyen háttérrel nem rendelkeznek, így könnyen kerülnek reménytelen helyzetbe, válnak hajléktalanná.

Az iskolából kiesők, a tanulást korán abbahagyók is nagyon sokan vannak, aminek egyik oka a sikertelenség, a kudarcélmények sora. Ebben legalább akkora szerepet játszanak az oktatás intézményei, a szolgáltatók, a segítő szolgálatok, mint a családok. Nagyon sok mindent tudunk arról, mitől lesz egy gyerek sikeres és beilleszkedésre képes, mégis aránytalanul kevés történik e feltételek biztosítása érdekében.

Budapesten is túl könnyű kiesni a rendszerből, akár egy kerületből is kikopni tanulóként, noha a jogszabályok, szakmai érvek világosan tiltják, ellenzik ezt a megoldást. Az erőszak érzetének fokozódása az intézményekben és az utcán, tömegrendezvényeken, szórakozóhelyeken erős rendpárti reakciókat vált ki, de kevesen akarják mélységében megvizsgálni, mi és miért vezetett ide. Budapest ezzel együtt és a rossz közérzet ellenére is általában biztonságos hely a gyerekek többsége számára, ám ugyanakkor nem mehetünk el szó nélkül azok sorsa mellett, akik közvetlen veszélyben vannak, mert az utcán élnek, rendszeresen kóborolnak, hányódnak, vagy éppen a gyerekprostitúció, gyerekkereskedelem áldozatai, bűncselekmények elkövetői. Ők áldozatok, akiknek segítése kötelességünk, de tudnunk kell azt is, hogy e helyzetek megelőzése jóval könnyebb és sikeresebb, mint utólagos kezelésük.

Nem tudjuk hány gyerek fekszik le éhesen, hányan fáznak, nélkülözik az alapvető feltételeket ahhoz, hogy a főváros kínálta lehetőségeket megismerjék és ki is használhassák. Jó lenne Budapesten a gyerekek ügyét kiemelten kezelni, aminek hangsúlyt adhatna, ha minden megszülető rendelet és szabályozás előkészítésekor megvizsgálnák, hogyan érinti ezeket a korcsoportokat. Jó lenne tudni, hogy a rájuk szánt tetemes összeget jól költjük-e el, és azt is, megfelelően hasznosul-e ez a pénz.

A nemzetközi szakmai és civil szervezetek, így például az UNICEF, UNESCO, az Európa Tanács és mások egyre erőteljesebben szorgalmazzák a gyerekek fokozottabb, aktív részvételét a döntések előkészítésében, majd azok végrehajtásában, minden őket érintő esetben. Jó lenne ismerni a különböző korú és társadalmi, családi helyzetű gyerekek és fiatalok álláspontját arról, mire lenne szükségük ahhoz, hogy jobban otthon érezzék magukat Budapesten, és ők mit tudnak, mit akarnak tenni azért, hogy otthonosabb legyen számukra.

Figyelemre méltó kezdeményezés indult el néhány éve a "gyerekbarát" városok mozgalma keretében. Az európai gyerekbarát városoknak már szövetsége is van, negyedik konferenciájukat 2008. novemberében tartották Rotterdamban a gyerekek mobilitásáról (www.childfriendlycities.org).

Ezek a városok elkötelezik magukat, hogy biztosítják a gyerekek jogait minden területen, bevonják őket a döntésekbe, kikérik a véleményüket, segítenek, hogy tevékenyen részt vehessenek családjuk, a közösség és a társadalom életében. Gondoskodnak arról, hogy megkapják a szükséges egészségügyi ellátást és oktatást, nevelést, a jó ivóvizet; biztosítják a megfelelő higiénés viszonyokat; megvédik őket a kizsákmányolástól, az erőszaktól és a visszaélésektől, biztonságossá teszik az utcákat, hogy minden gyerek nyugodtan közlekedhessen egyedül is. Lehetővé teszik, hogy legyenek helyek, ahol találkozhatnak és játszhatnak a barátaikkal, elég zöld területet biztosítanak a növényeknek és állatoknak is, szennyezésmentes környezetben. Olyan várost építenek-formálnak, ahol a gyerekek egyenrangú és egyenjogú polgárai a közösségnek, és etnikai, vallási hovatartozásuktól, jövedelmüktől, nemüktől vagy fogyatékosságuktól függetlenül minden szolgáltatáshoz hozzáférnek.

Érdemes lenne megfontolni, hogyan válhatna Budapest is mielőbb ilyen gyerekbarát várossá, csatlakozva a többiekhez, hogy a tapasztalatokat felhasználhassa, és büszkélkedhessen a rendszeres munkával elérhető eredményekkel.