"Tizenhárom esztendeje, hogy nem láttam Pestet" - sóhajt fel Kazinczy Ferenc 1828-ban egy barátjának írt levelében. Immár a balparti (fő)városból jelentkezve, mivel József nádor ebben az esztendőben meghívja az Akadémia, vagy ahogy akkor nevezték: a Tudós Társaság megalapítását előkészítő bizottságba. A kötetnyi feljegyzése alapján végigjárható állomások akkori és mai képének leírásával, felmutatásával időutazásra csábítjuk az olvasót, Kazinczy születésének kétszázötvenedik évfordulójára emlékezve.

A hatvankilenc éves költőfejedelem szinte gyermeki izgalommal készül az utazásra, hogy láthassa az ország nagy lendülettel fejlődésnek indult, leendő fővárosát, Pestet, s hogy itt találkozzék régi híveivel, no meg a politika, az irodalom és a magyar képzőművészet új csillagaival, Széchenyi Istvánnal, a Kisfaludyakkal, a szobrász Ferenczy Istvánnal, akiket eddig csak hírből ismert. Utazásáról könyvet tervez, amellyel nem készül el. Ami belőle megszületett, azt száz évvel később Rexa Dezső adta ki egy reprezentatív album formájában, ezzel a címmel: Pestre.

A mester február 11-én indul Patakról fiával, Emillel, "tengelyen". S hét napi kocsizás után ér célba, betegen, mert Gyöngyös és Hatvan között átfázott, tüdőgyulladást kapott. Jankovich Miklósnál tervez megszállni, de előbb egy közelebbről meg nem nevezett fogadóban (talán a Zrínyiben, a mai Astoria helyén?) leteszi a csomagjait. Majd kíváncsiságának engedve, betegségével mit sem törődve körbehajtat a városban egy fiákeren, hogy megtekintse az új építkezéseket.

A Hatvani (a mai Kossuth Lajos) utcában áll meg vele először a kocsi a "Magyar Theátrum számára megvett telek előtt". És ez nem a mai Astoriával szemben levő pontja a városnak (amelyen 1837-re valóban felépül a nemzet színháza), hanem a Szép utca sarka. Kultsár István szerkesztő ugyanis - akiről itt még lesz szó - azt vásárolta meg a közadakozásból összejött pénzből, ami azonban az építésre már nem volt elég. Nem is került oda színház, hanem a Czirákyak palotája, a későbbi Nemzeti Kaszinó, amely a második világháborúban ment aztán tönkre, s helyén nőtt ki 1967-ben a Hungarotex székház, majd ennek helyén 1998-99-ben a ma itt látható irodaház.

De Kazinczy kocsisa végül is nem emiatt az akkor még üres telek miatt áll meg itt 1828. február 18-án délután. Hanem a következő porta, a Horváth-ház miatt, amely 1815-ben, amikor ő utoljára erre járt, még nem volt ott (1817-ben épült fel). Ezen a sarkon egy fogadó állt régebben, az Arany Csillag, s az a hír járta, hogy a Nemzeti Múzeumot építik majd a fogadó helyére. De aztán találtak alkalmasabb telket: az Országúton (vagyis a mai Múzeum körúton). Ide pedig szentgyörgyi Horváth József kamarás felépíttette azt a bérházat, amely néhány év múlva helyet ad Landerer és Heckenast sajtógépeinek, s aztán 1848-ban oly fontos szerepet kap: itt nyomtatják ki először a 12 pontot és a Nemzeti dalt. De addig még van húsz év, majdnem napra pontosan. Nem kell továbbszaladnunk.

"A Horváth-ház gyönyörű egyszerűséget mutat; két udvara négy ablaksorral, három emeletre. Frontonai, oszlopai nincsenek. Balkonját pompás karkövek tartják" - jegyzi fel. A házban lakik Kultsár, az 1806-ban megindított első magyar nyelvű újság, a Hazai Tudósítások (később Hazai s' Külföldi Tudósítások) szerkesztője. Kultsár e napokban már halálos beteg. Egy hónap múlva éppen az ő halálhíre rázza majd meg az Akadémia ügyének előkészítésére összegyűlteket. S milyen különös, hogy akkor meg, amikor Kazinczy itt kocsizik, temetik Trattner Mátyást, az öreg nyomdászt, aki egyebek mellett az ő könyveit is nyomta, meg a Hazai s' Külföldi Tudósításokat is. De erről az eseményről Kazinczy valószínűleg csak később értesül.

A Horváth-ház ma is megvan, bár 1851-ben átépítették, tömegében mégis úgy, ahogy ő látta. Az utókor azonban már nem Kultsár, hanem Landerer és Heckenast miatt beszél róla, erről szól az emléktábla is a ház sarkán.

Pláza a Brudern-házban

Kövessük az öreg költőt, ahogy tovább hajtat a város belseje felé a Hatvani utcán, "balra hagyván most a franciskánusokat és azokkal áltellenben a Kúriát" - vagyis a ferencesek templomát, meg a Ferenciek terén vele szemben álló régi "legfelsőbb bíróságot", a Kúriát, mely akkor még itt működik, csak 1897 után épül helyére a Király Bazár ma is álló bérpalotája. Kazinczy és kocsisa jobb felől aztán elhagyják a Jankovich-házat (a Petőfi Sándor utca 1. helyén állt a sarkon), melyben terv szerint szállnia kellett volna, s befordulnak az Urak utcájára (ma Petőfi), majd megállnak egy másik nagy történetű épület előtt, Brudern József házánál. Mai térkép szerint a Párizsi udvarnál.

"Behajtván az Urak utcájába, (a kocsis) kényszeríte, szálljak ki, s járjam végig a Párizsi utcát, mely a Brúdern-házon keresztül az Urak utcájából a Kígyó utcába viszen. (...) A telken két fal egyenes lineában, s egyenlő távolságban fut végig, egy emeletre. Alól egymást érik a kézmíves boltok, tele gyönyörű növésű, arcú, öltözetű lyánykákkal, kik ott asszonyi ékességgel dolgoznak; felül az ottlakók úrlakai. S a két sort az ablakok felett kőmíves ívek csatolják össze, s ív és ív között üvegtáblák töltik be a hézagot, hogy a két kapu közt a legnagyobb záporban is szárazon lehessen sétálni. Az üvegtáblákat a jégeső ellen drótból font rostély védi."

Ezt a házat se láthatta még korábban, mert bizony ez is 1815 után épült: 1817-ben, a párizsi üzletházak mintájára. Ahogy mi manapság átvesszük a Nyugattól a plázákat, úgy másolta a mintákat már a 19. századi Pest is. A ház emeletén lakott egyébként maga az építtető, Brudern báró, aki művelt és vagyonos főúr hírében állt. Nagy társaság járt hozzá, szerette a régiségeket, s nagy érdeme, hogy támogatta a tájképfestő Markó Károly indulását. Sajnos később tönkrement, házát is el kellett adnia: a Teleki család vette meg tőle, s az övék is maradt 1906-ig, a régi "Párisi ház" (így is nevezték) lebontásáig. Ennek helyén épült fel a tízes években az általunk is jól ismert Párisi udvar.

És továbbkocsizunk Kazinczyval. "Az Urak utcájában több nagy stílű házak költek, s a régiek meg vannak újítva. Ilyen a három emeletű Horváth Nepomuké" - folytatja. A ház beazonosításához elő kell venni az 1829-es Adressbuchot, s valóban benne találjuk Horváth Nepomuk házát 431. szám alatt a Herrengassén, amely a mai Petőfi Sándor utca 6.-nak felel meg. A mai Katona József Színház helye.

Aztán a Szerviták kolostorához és kertjéhez ér a mester és azon bosszankodik, mennyire elrontja a szerviták odafészkelése a fenséges Invalidus-ház képét, s megjósolja, hogy e szerzet innen el fog söpörtetni.

Ez a jóslata nem vált valóra. Bár az igaz, hogy a kolostor és a kert tényleg eltűnt, a szervita templom ma is áll. De legkevésbé ez zavarja ma az Invalidus-ház látványát, melynek homlokzatát szinte olyannak látta, mint mi, ma: "közepében a templom kisded tornyával, de kolosszálisan két oszlopával. Atlász görbed a csillagos ég terhe alatt. Az épület ki van fejérítve, mintha most készült volna el."

Tudjuk jól, a valaha rokkant katonáknak épült Invalidus-palota ma a budapesti városháza, s éppen nem kifehérítve van, hanem kipirosítva. A többi stimmel. Azonban, hogy érti a mester azt: közepében a templom? Nos, valaha tényleg volt ott egy templom nagyságú kápolna. A három nagy kapu közül a középső, Atlasz-szobros oda nyílt. De már II. József megszüntette, szintekre osztatta s kórházzá alakíttatta. Tehát 1828-ban már rég kórház volt ez a belső templom, a hatalmas épület pedig a gránátosok kaszárnyája. Viszont: ennek a hajdani kápolnának a maradványa a mai főpolgármesteri hivatal díszterme, "kisded tornya" pedig még szintén megvan a városháza tetején. S a középső kapu is. Igaz, állandóan zárva.

A város legszebb utcája!

Kazinczy kocsija most a Váci utcába fordul, "melynek vége 1782-ben vége vala a városnak is; a Nagy Híd utca annak kerítése falain épült" - vagyis a hajdani várfal mentén. A kocsis a Színház térre viszi (a mai Vörösmarty térre) s meg akar állni vele a "theátrum pompás tornáca alatt", de mivel a mester ezt már jól ismeri, továbbhajtat. A teátrum, melyről szó van, az 1812-ben felépült Pesti Német Színház, amely aztán 1847-ben leég, s 1849-ben végül Hentzi löveti szét a budai várból. Azóta több ház is állt már a telkén: a Haas-palota, majd az "elizélt palotának" csúfolt ORI-irodaház, 2007-re pedig a mai Budapest egyik legmodernebb iroda-, üzlet- és luxus lakóháza épült fel itt, a Vörösmarty No 1.

Menjünk azonban az utazóval a Dorottya utcába! "Pestnek ez a legszebb utcája, úgymond s a franciák is úgy vallják, hogy Párizsba is beillene. Az utca tágas, s a házak egymagasságúak, igen szép stílusban. Nevét a nádornak würtenbergi hercegasszony hitvesétől vette..." Mindjárt a tér felőli sarkán ott az 1814-ben nyílt Magyar Király szálló (épülete elpusztult, 1937-ig állt), s aztán beljebb "balra a Wurm udvar, jobbra a Vogel háza áll." A Wurm-ház ma is megvan, s a nevét sem felejtette el a város. Budapest egyik legdrágább luxusbérházává alakították nemrég, de a 19. század első felében oly híres kávéházát nem nyitották újra. Annál kevésbé ismert ma már a Vogel-ház, amely a Dorottya utca 5-ben állt, telkén ma a Pénzügyminisztérium található. Egy bútorgyáros, Vogel Sebestyén építtette, akinek üzeme is ott működött 1826-tól. S míg fel nem épült a Lloyd palota, itt tartotta üléseit az 1827-ben, Széchenyi által alapított Nemzeti Casino.

De a Lloyd, az első pesti tőzsde háza már épül! - tudjuk meg Kazinczytól: "Az utca végében, balra a Duna felé áll, fedél alatt már, de még ablakok nélkül és vakolatlan a Börze." A Hild József tervei szerint készült, klasszicista palota a régi Pest egyik legszebb épülete volt. Leírója talán azért nem lelkesedik érte, mert még nem látja készen. Ő még nem láthatta, mi pedig már nem: 1945 után háborús sérülései miatt lebontották, bár többek szerint felújítható lett volna. Ma a Sofitel hotel, a volt Átrium Hyatt áll a helyén.

Kazinczynak jobban tetszik a Duna-fürdő. "A Börzével áltellenben egy új négyszeg déli végén, homlokkal Budának, áll a Duna-ferdőnek nevezett ház. Kocsisom szinte kényszeríte, hogy itt szálljak ki, s nézzem körül magamat az udvarban. (...) A ház fenekében, átellenben a kapuval, a Dunával és Budával, két temérdek oszlop tart egy háromszögű frontot, mely alatt egy nyári szoba nyílik, előfal nélkül, azok szolgálatjára, kik itt ferednek, s együtt akarnak múlatozni. A szűk udvar közepében egy teknő szökteti fel vizét s a teknőt virágtáblák veszik körül. - A ház gyönyör lakja! - kiáltám; mert még akkor nem tudtam, hogy a dicsőségé. Széchenyi itt szállásol." Mint tudjuk, a Diana fürdőről van szó, melyhez Kazinczynak szintén először van szerencséje: hisz a költő hosszú távolléte alatt, 1823-ban építtette, s nyitotta meg Pfeffer Ignác. Ez volt a mai Roosevelt tér első épülete, szintén Hild tervezte. Széchenyi István pedig - akit Kazinczy e kocsikázás idején még nem ismer személyesen - 1827-től lakott benne. A fürdőházat az 1900-as évek elején bontották le, hogy helyén a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank felépíthesse székházát, Ma ez az Igazságügyi és Rendészeti, valamint az Önkormányzati minisztérium épülete.

Pest felette tudatos, az értékekre koncetráló utazója most arra kéri kocsisát, hogy a homokos Duna-parton végighajtva menjenek a város déli végéhez, a Lövöldéig. Akkor még egyvégtében nyitott volt a part. A régi pesti lövőház a Kálvin téri templommal szemben terpeszkedett a mai Vámház körút mentén, a Királyi Pál utca és a Fővám tér között. A költő csak a kocsiból szemléli meg hármas kapuzatát, melyért lelkesedik. Tíz év múltán ezt a lövöldét elviszi a nagy árvíz, s azután a mai Lövölde téren építik fel a mását. Az utolsót Pest történetében (amit látott, az se az első volt).

Élet és irodalom

A kikocsizást követően Kazinczy első útja leghívebb pesti emberéhez, Szemere Pálhoz vezet a Vármegyeházára - ahol Szemere a megye vicefiskálisa-, vagyis aljegyzőjeként szolgálati lakással is rendelkezik -, s ő a felgyógyulásig ottmarasztalja. Jankovichnál pedig - akihez ígérkezett - egy levéllel menti ki magát Így lesz tehát néhány hónapig a pesti vármegyeháza ma is meglévő, középső épülettömbjének lakója. Itt fogadja mindjárt az első nap a vendégeit, ágyban fekve: Toldy Ferencet, Vörösmarty Mihályt, Fenyéry Gyulát és távoli rokonát, egy Kazinczy-lány unokáját, Fáy Andrást.

Másnap, február 19-én Szemeréék a város egyik irodalmi szalonjába hivatalosak, Bártfay Lászlóhoz, Károlyi György gróf irodalom- és művészetkedvelő titkárához, az Üllői úti Károlyi-palotába. A meghűlt Kazinczy is velük tart. Ez az Üllői úti palota megvan még, a 17. szám alatt, az Erkel utca sarkán. S tábla is hirdeti ittjártát. Itt zajlik le ugyanis aznap a magyar irodalom egyik nagy találkozása, amelyről Orlay Petrich Soma később képet is fest. Itt találkozik Kazinczy, a nagy öreg a fiatal Kisfaludy Károllyal, az Aurora című irodalmi almanach köré gyűlt költők új vezérével. A klasszicizmus a romantikával. Kazinczy kezet nyújt: - Igen tisztelt férfiú! Barátságodat kérem! - mondja. Megölelik egymást, s ha voltak is köztük ellentétek, akkor, ott, elsimulnak. Hogy addig mit láttak másképp? Pestet például biztosan: Kazinczy lelkesen veszi sorra újdonságait - Kisfaludyt ellenben majdnem megfojtja kicsisége, elmaradottsága. Mindketten rajonganak viszont a festészetért. Kisfaludy részben abból tartja fenn magát. Itt, a Bártfay-szalonban is arról beszélgetnek.

Kazinczyt az elkövetkező napokban is mintha Pest festői érdekelnék leginkább, nem is az irodalma. Gyógyultával, mialatt ágyánál fogadta az irodalom és a bölcsészet Pesten tartózkodó jeleseit, elindul felfedezni a képárusokat és a piktorokat. "A Kígyó utca Pesten az, ami Bécsben a Kohlmarkt, a Váci, ami amott a Gráben; egymást érik benne a cifraságokkal tömött boltok. Ezek közt négy a szemeket réznyomtatványaival vonja magára. (...) Hogy most négy képkereskedésünk van, jele haladásunknak." De hát még a festők! "Pestnek, Budának, ha való a hír, hatvan festője van" - írja. Sokat közülük maga is személyesen megismer az elkövetkező hónapokban. Például Hesst, Peskyt, Varsághot ("övé a magyar királyné táblája egy bolt előtt a Párisi utcában"), Kärglinget ("vízfestésben senki Pesten utól nem éri"), a kilencven esztendős Dónátot, Kohnt és Schöpft Józsefet, kiről megjegyzi: "festő vala atyja is, s az utca melyen háza áll, tőle vevé a Képíró utca nevet". Tudjuk: a Képíró utca ma is megvan a Belvárosban. Kazinczy még az akkor távolinak számító Terézvárosba is elkocsizik, hogy megnézze a templom Schöpfttől való oltárképét, melyet szerencsére mi is láthatunk, ugyanott.

"Négyszer festetém itt magamat"

Egy-egy jó festményért hajlandó elmenni szinte bárhová: az Universitas épületébe (a mai ELTE jogi kar épülete helyén), ahol Krafft Péter bécsi festőtől a Zrínyi vesztét és a Ferenc koronázását akarja látni (a koronázáson személyesen is részt vett a várbeli Magdolna templomban 1792-ben, s rossznak tartja a képet). Krafftnak Ferenc királyról készült festményét keresi a vármegye házában is. A Városháza utca (ex Gránátos) felé eső épületrészben, amely nem azonos a maival. Csak egy régi, egyemeletes ház, de a gyűlésterme: "szebb és nagyobb gyűlési palota a hazában nincs (...) galéria futja körül a négy falat. A szálát nagy festések ékesítik" - írja.

Látni akarja a Rómában tanult Ferenczy István pásztorlányka szobrát is, a Gräphidiont, amely a Nemzeti Múzeumban van kiállítva - természetesen nem a ma is látható épületben, hanem egy régebbiben: a mai Nemzeti Múzeum telkén állt, 1760-ból való, barokk stílű érseki nyaralóban, amelynek harminc szobájában őrizték egyebek mellett a már megalapított múzeum régiségtárát. Itt csodált meg később Kazinczy egy kiállított múmiát is. Ennek a mára eltűnt épületnek a betemetett pincéit 2005-ben megtalálták a múzeumlépcső előtt és alatt.

Kisfaludy Károllyal való összeölelkezése után három nappal Fáy András hívja ebédre a mai Váci és Irányi utca sarkán lévő házába. "De mely öröm vára itt reám? Itt lelém Ferenczyt, a szobrászt." Később meg is látogatja budai műhelyében, amely a Duna-parton állt, a mai Várbazár körül. Lakni viszont nem ott lakott a nagy hírű szobrász, hanem a várban, ahol "lakást neki gróf Sándor ada saját házánál". Vagyis a Sándor-palotában, a mai köztársasági elnöki rezidencián. A szobrász néhány hónap múlva majd belekezd egy Kazinczy-mellszoborba: júniusban már a mintát készíti "sárban", ahogy a költő feljegyzi.

Több festmény is készül pesti ittléte alatt: "Én négyszer festetém itt magamat, s mind a négyszer Richter nevű festő által" Az addig nem nagyon ismert Richter Fülöp Antalt ő fedezte fel, amikor egy képét meglátta Müller képárusnál a Kis Híd utcában. Később másokat is elvisz a hozzá: Fáyt, Ferenczyt. "Lakik az Ángoly Dámák mellett. Tudniillik ezeknek templomoknál egy keskeny sikátor megyen le a Duna felé, s a sikátor választja el a templomot és a Richter szállását, mely e magyarázatom szerint szegletház." A leírás alapján ma is odatalálnánk a Váci utca és a Nyáry Pál utca sarkára.

Kazinczy lelkesedik Szentpétery József Kígyó utcai ezüstműves művészetéért is, aki "csaknem két lábnyi réztáblán veré ki a Nagy Sándor és Dárius csatázását".

A régi városházán

Pesti időzése alatt vendégségből vendégségbe jár, sokat Bártfayhoz, Fáyhoz, Jankovichhoz, de meglátogatja "pesti triászának" tagjait, Vitkovitsot és Horváth Istvánt (a harmadiknál, Szemerénél lakik), s Kisfaludy Károlyt is. Több alkalommal ebédre hivatalos az akadémiai előkészítő bizottságot vezető, s híres könyvtárral rendelkező Teleki Józsefhez a várba, máskor meg Prónay Sándorhoz, Vay Ábrahámhoz, Benyovszky Sámuelhez, Cziráky Antalhoz, s egyszer együtt ebédel Széchenyivel is a Casinóban.

Kedvtelései közé tartozik híres prédikátorokat hallgatni a Kálvin téri templomban, s a ferencesek belvárosi templomában. Egy alkalommal fogatot akar vásárolni, és érdeklődik "a Hatvani kapu jobb és bal felén lakó" sattlereknél. A kapu egyébként - a mai Astoria mellett - ekkor már nem áll. Jankovich-csal kilátogatnak a pesti lóversenyre is. Ezek a lófuttatások Széchenyi kezdeményezésére kezdődtek, s ott zajlottak ekkoriban az Üllői úttól nyugatra eső területen, valahol már a kispesti Határút közelében. Ellátogat a pesti botanikus kertbe (amely a mai Trefort-kert tulajdonképpen), s a kies Orczy-kertbe is.

Átjár Budára a mai Deák Ferenc utca vonalában telepített hajóhídon, sőt látja a tűzijátékot, melyet évről évre május 15-én, Nepomuki Szent János napján rendeznek a híd tiszteletére. "Sütik a Nepomuk raketájit". Ekkor még a távoli óbudai hajómalmokat is kivilágítják gyertyákkal. Itt, a hídon hajtanak át Kazinczyék akkor is, amikor az akadémia alapítására meghívott társaság, nagy éljenzésektől kísérve József nádorhoz igyekszik bemutatkozásra a várpalotába.

S mit lát még odaát, Budán? Például a Rudas fürdőt, melyben Fáyval fürdőznek. "Voltam a Szent Gellért hegyén is, s láttam a magyar ég egyik csillagát, Titel urat" - írja a gellérthegyi csillagdára és annak vezetőjére, Tittel Pálra utalva. Ez az 1815-ben épült egyetemi obszervatórium ott állt a Citadella helyén az 1850-es évekig.

És mielőtt elfelejtenénk, hogy miért is jött Pestre 1828-ban: részt vesz a Tudós Társaság alapítását előkészítő üléseken is. "Első ülésünk kezdődött március 15-dikén, s azon szálában, hol a pereket a királyi tábla szokta ítélet alá venni." Ma már némi fejtörést okoz, hogy ez a bizonyos terem hol is lehetett, de aztán sikerül kideríteni: a városházán volt. A régi pesti városházán, amely ott állt a mai Március 15. téren, a mostani piarista épület (volt ELTE bölcsészkar) helyén.

Az ülések áprilisban véget érnek, de Kazinczy nem tér még haza. Marad egészen júliusig. Részben egy itt zajló birtokpere miatt is. Szeptemberben újabb két hétre visszatér. Majd december közepén ismét a városba jön - még fél esztendőre.

De ez az útja már nem került be az 1929-ben - a nyolcvan esztendeje - kiadott és az eggyel több mint száznyolcvan évvel korábbi élményekről mesélő Pestre című kötetbe.