A Memento Park két részből áll: az 1993-ban megnyitott "Egy mondat a zsarnokságról" Szoborparkból és a Tanú tér épületegyüttesből, amely egy kész tervekkel rendelkező kortörténeti-kulturális központ.

"1993 őszén nyitotta meg kapuit Budapest határában a Szoborpark, teljes nevén - a bejárati vaskapura hegesztett Illyés-vers nyomán - az "Egy mondat a zsarnokságról" - Szoborpark, egy bukott önkényuralmi rendszer emlékműveinek a világon egyedülálló gyűjteménye, amelyet az építészeti megformáltság, a legitimációjukat vesztett szobrokkal és a térrel való kommunikáció művészi nagyvonalúsága, a témakezelés méltósága egyaránt jellemez.

Története egyszerre sikertörténet és kudarc: fontosságát itthon és külföldön egyaránt elismerik, ugyanakkor az eredeti terv szerinti befejezése és működtetése mindmáig megoldatlan. (...)

A Szoborpark nem "díszpark" és nem "szégyenpark", hanem speciális kortörténeti múzeum, amely egyszerre képes megidézni, ugyanakkor idézőjelbe tenni a történelmi közelmúlt atmoszféráját, ilyenformán a "diktatúrát leváltó demokrácia" szimbóluma, a békés rendszerváltás emlékműve. Tervezői koncepciója egyik legfőbb erényének tartom, hogy a kényes témát elemelte az aktuálpolitikától. Sajátos módon azonban épp ez az aktuálpolitika-mentesség hátráltatja a befejezését: nem valamelyik párt szemszögéből dolgozza fel a rendszerváltást, hanem a rendszerváltás eufóriája jegyében." Boros Géza művészettörténész

A Szoborpark főbejárati homlokzata az óriás Kulisszafal, amelynek építészeti megfogalmazása a - valamennyi diktatúra által önigazolásként alkalmazott - "birodalmi architektúra" pátoszának jegyében fogant. Középről ránézve büszke és monumentális, erőt sugároz. Ha azonban kilépünk a merőleges nézetből, kiderül, hogy nincs mögötte épület, "nincs mögötte semmi", óriási pengefalként önmagában áll, s csak a szél süvít át rajta. A timpanonos közép-traktust keretező oldalelemek szoborfülkéiben két - mind az ábrázolt szoboralakok, mind azok egykori elhelyezkedése okán - emblematikus szobor néz a Tanú térre: a Lenin-szobor a Felvonulási térről s Marx-Engels szobra az egykori pártszékház elől. A Szoborpark hármas kapuzatának csak két oldalsó eleme nyílik: középen rögzített, 44 méteres vastáblára hegesztve olvasható Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról c. verse.

A park ugyanebben a gondolatkörben fogalmazódott - a szobrok közt ugyanaz a csönd dübörög, ami a versben van. A fájdalom, a gyász, a tehetetlenség, a szégyen, a döbbenet, a düh és a dac.

A parkon belül, a verstábla mögötti térből indul az Út: természetesen "egy és oszthatatlan". Átkényszerül a "kettévágott" fogadóépület sikátorán, amelynek végén hirtelen és egyszerre tárul föl az egész park. Az Útra szimmetrikusan tükrözve három lágy ívű ösvénypár indul és érkezik örökkön, három tematikus Möbius-szalag, az "enfarkába harapó kelgyó" fektetett nyolcasai. Az első a kezdet, a felszabadulási emlékművek végtelen sétánya, a második az ideológusoké, a munkásmozgalmi személyiségek szobrainak végtelen sétánya, a harmadik pedig az ideológiáé, végtelen sétány, ahol "az eszme már fogalommá manifesztálódott".

Valamennyi szobor elhelyezése az eredeti szobrászati-építészeti tervek alapján történt; ez a park nem a szobrok s nem a szobrászok, hanem a szobrokat hatalmi jelképként használó ideológia kritikája.

Mikor az Út kiér az ösvények rajzolatából, hátsó kapuzatként ott áll még két magas szobor, amelyek összefoglalják a parkot: Osztapenko és Steinmetz szobra, Budapest egykori nyugati és keleti kapuja. Egymás mellett, az út két oldalán, köztük virtuálisan ott van Budapest, ott van e korszak, ott van az életünk. Itt is az útra kelést, a búcsúzást szimbolizálják, az Út itt is elhalad közöttük, még intenek egyet a zászlók... Csakhogy ennek az útnak már csak pár métere van, és belecsattan a Végfalba. A találkozási pontnál szándékoltan semmiféle jel (falfülke, tábla, felirat, stb.), semmiféle "poén": hangsúlyozottan "no comment" gesztus. Vége.

Óhatatlanul más gondolatok ébrednek pl. egy amerikai turistában, akinek a "diktatúra" maximum olvasmány-élmény -, és másképp gondolkodik egy tragikus sorsú ember, aki itt élt, átélt s ezen szobrok égisze alatt tönkretett életének drámáját hozza magával a parkba. De a csönd közös.

A szobrok a magyarországi szocializmus szobrai, a Memento Park azonban nem a szocializmusról szól. A Memento Park a diktatúra díszleteit, gondolkodásmódját tematizálva annak törvényszerű ellehetetlenüléséről, egyben az azt követő időszak történelmi felelősségéről beszél. Minden erőszakos társadalmi berendezkedés igényt és jogot formál arra, hogy átértelmezze, retusálja, kisajátítsa saját múltját. A demokrácia az egyetlen rendszer, amely képes arra, hogy emelt fővel tudjon szembenézni múltjával, annak minden tévútjával, ballépésével együtt, hiszen a visszanézésében pontosan az a nagyszerű, hogy már megteheti. A demokrácia az egyetlen rendszer, amelynek van méltósága.

" ...Az első ütemében befejezett, de további kialakításában kész tervekkel rendelkező park vörös téglaarchitektúrája feszes és tárgyszerű. Központi eleme a szándékoltan túlzó léptékű kapuja, amely timpanonnal, ívekkel fogadja a vendégeket, mellőzi ugyanakkor az üres formaidézetekben rejlő poénokat (...) Eleőd parkja: a megvalósult, életképes konceptualizmus ..." Bojár Iván András művészettörténész

A Tanú tér trapéz alakú tér díszburkolattal, tervezett fényekkel, a Szoborpark szerves folytatása, a gondolatmenet befejezése. A trapéz hosszanti talpa az "Egy mondat a zsarnokságról" Szoborpark főhomlokzata, közepén a Vers. A trapéz két oldala a térfal két épülete, homlokzati karakterük összehangolt a Szoborpark-kapuzat birodalmi architektúrájával, de annál jóval kisebbek, normális léptékű házak, megteremtve az eredeti tervezői koncepció térhatását. Hangsúlyozzák/ellenpontozzák a Kulisszafal brutális monumentalitását.

A trapéz rövidebb talpa: a Szoborpark homlokzatával szemben, eredeti nagyságban, pontos tömegarányok szerint megépítve. Ott áll a Sztálin-szobor dísztribünje, posztamense, és rajta a Csizma.

Tartalmi koncepció: a tér és a térfal épületei a kulturális akcióterület, a komplex funkció tartalmi és kiszolgáló egységei. Azaz:

- művészeti központ, tematikus kiállítások, konferenciák, filmklubok, szabadtéri színpadi események helyszíne.

- idegenforgalmi központ, kulturális turizmus-témapark, a "velünk élő történelem" múzeuma.

- oktatási központ, kihelyezett történelemórák; a 20. század című vizsgatétel atmoszférikus kordokumentuma.

A Memento Park kortörténeti múzeum. Vállalt programja, hogy a kiállításokkal, előadásokkal, helyszíni történelemórákkal megidézze közelmúltunkat, amelynek darabjai: hamis nosztalgia nélkül, gúnyos szellemi bosszú nélkül, cinikus "emlékezetpolitikai konszenzus" nélkül kordokumentumok. Múltunk a miénk. Ismerjük meg, dolgozzuk föl, gondolkozzunk el rajta!

" ... a budapesti Memento Park amelynek tervezője és (az építészetben egyáltalán nem megszokott módon) koncepciójának kidolgozója Eleőd Ákos építész - úgy vélem, minden másnál jobban példázza európai kultúránk alapértékeit, a szabadságot és a toleranciát, s különösen annak egyik leglényegesebb elemét, az emlékezés szabadságát - s ugyanakkor kötelességét is.

... az utánunk jövő nemzedékek soha ne felejthessék el, volt egyszer egy diktatúra, amely ily módon írta újra, hamisította meg a történelmet (...) a Memento Park örök figyelmeztetés a józanságra; (...) létrejöttét rendkívül jelentős társadalmi eseménynek tartom." Sulyok Miklós művészettörténész

A koncept filozófiája

A koncept a Tanú tér épületegyüttesén belül tartalmazza a Sztálin-dísztribün és a Csizma mementóját, szemben elhelyezkedve az "Egy mondat a zsarnokságról" Szoborpark kapuzatával, a Vers-táblával. Ezáltal a forradalom emlékezetének két legfontosabb szimbóluma segítségével '56 csorbítatlan mítoszát őrzi, s a rendszerváltásnak emléket állító Szoborparkkal szerves gondolati kapcsolatban, az '56-os forradalom és a rendszerváltás közös és konszenzusos szabadságeszméjét, az elfojthatatlan szabadságvágyat idézi meg.

A Tanú tér súlyvonala két pillanat közé van kifeszítve, a kortárs magyar történelem két emblematikus azonosulás-pillanatának állít emléket:

1956-ban, az egyre gyorsuló drámai események folyamatában, október 23. reggelén még nem volt forradalom, estére viszont már "lánggal lobogott". A kettő között volt, kellett lennie egy pontnak, amely a Forradalom születésének pillanata. Ennek állít emléket a Tanú tér keleti oldalán a Sztálin-dísztribün és a Csizma. A Sztálin-dísztribün, amelynek építészeti mementója a diktatúra megalomániájának örökérvényű mauzóleuma; s a Csizma, amely a Tanú tér kontextusában nem szobor-torzó, hanem önmaga is "emlékmű", a szabadságvágy világszerte ismert és elismert jelképe.

33 évvel később, 1989-90-ben'56 akarata beteljesült; a rendszerváltás előtt még diktatúra volt, a rendszerváltás után már demokrácia. A kettő között szintén kellett hogy legyen egyetlen pillanat, a két folyamat inflexiós pontja, mikor a diktatúra végképp elenyészett, és megszületett a Demokrácia. Ennek állít emléket a Tanú tér nyugati oldalán az "Egy mondat a zsarnokságról" Szoborpark, melynek koncepciója ab ovo ezen gondolatmenet manifesztuma. Az ott álló szobrok korábban a hatalom, a fölény propagandacéllal telepített toposzai voltak; a Szoborpark pedig pszeudo-gesztussal kimerevítve a pillanatot, pontosan akkor "állította meg az időt", mikor elpárolgott belőlük a fenyegetés, komor hatalmi jelképek helyett egy csapásra szoborrá s egyben kortörténeti mementóvá váltak. Hiszen e pillanattól már azt is jelentették, hogy volt egyszer egy korszak, amely ilyen szobrokban fejezte ki önmagát.

Mindaz, ami azóta az aktuálpolitika mentén történik - a pártok képviselte politikai nézetkülönbségek markáns hangsúlyozása és markáns ütköztetése -, az már a demokrácia gyakorlása. A Memento Park pedig az azt megelőző, közös katarzist, a demokrácia születését idézi meg. Pontosan ezért, bár roppant kényes, politikával átitatott témakört dolgoz fel, programjának nincs pártpolitikai olvasata; minden felelősen gondolkozó, demokratikus érzelmű emberhez egyformán szól.

"A nagytétényi Memento Park (...) végre szeretné teljes szellemi szabadsággal, politikamentesen feldolgozni, és a maga társadalmi-történelmi-művészettörténeti komplexitásában felmutatni a kommunista-szocialista éra köztérre készült propaganda-szobrait (...) az egész akkori kultúrpolitika emlékét." Haba Péter művészettörténész

A közéleti szerepkör

A Memento Park súlyát nemcsak a hazai és nemzetközi szakirodalomban a megnyitás óta végigkövethető szakmai siker, hanem egy, Magyarországon gyakorlatilag példa nélkül álló közéleti jelenség is jelzi. Gondolatmenete a rendszerváltás óta sajnálatosan megosztott hazai közéletben konszenzusossá tudott válni, s konszenzusos is tudott maradni. Egymástól jelentős távolságban lévő szellemi irányzatok összecsengő értékítélete, hogy a koncept példát mutat a kényes téma kulturált, elegáns feldolgozására.

A pozitív megítélés konkrét lépésekben is testet öltött: tény, hogy az elmúlt tizenöt év valamennyi kormányzati ciklusában az illetékes döntéshozói fórumokon számos kedvező állásfoglalás született a projekt folytatásáról.

Tény az is, hogy ezen döntések mentén a projekt lépésről-lépésre haladt előre. Megszülettek a szabályozási tervek és építészeti tervdokumentációk, megépült a Sztálin-mementó, ha ideiglenes épületekből is, de kirajzolódott a Tanú tér szerkezete, a Memento Park szelleméhez hű kiállítások, kulturális rendezvények valósultak meg.

Tény azonban az is, hogy e pozitívumok ellenére tizenöt éve nem épül meg a második ütem, tizenöt éve nem épül meg a komplex tematikájú Memento Park. Befejezetlenségének végül is egyetlen oka - paradox módon - születésekor megfogalmazott programjának következetes képviselete: már a '92-ben pályázatnyertes terv koncepció-tanulmánya hitet tett a történelmi visszatekintés aktuálpolitikai kisajátíthatatlansága mellett, s a Memento Park azóta is hű maradt elveihez, sohasem volt kampánypropaganda-kompatibilis, sohasem kínálta/adta területét pártrendezvényeknek.

Egy koncept, amely hangsúlyozottan metaforikus, indirekt. Az elmúlt évtized pedig még a direkt politikai üzenetek jegyében telt. Egy koncept, amely az erőszakos, egynézetű politikáról, egyben annak bukásáról mond példabeszédet. Így az a tény, hogy befejezésére az elmúlt tizenöt évben még nem érett meg az idő és az akarat, önmagában is roppant elgondolkoztató.

"A demokrácia (...) talán pontot tesz most már e hosszan elhúzódó diktatúra-történet végére, s befejezi ezt a félbe maradt, a közelmúltunkra való elmaradhatatlan visszapillantásra hivatott, egyedülálló emlékmű-emlék-művet." Wehner Tibor művészettörténész

Lehetőség a befejezésre

Most éppen ismét "idő van": 2009-ben 20 éves a rendszerváltás, 2010-ben 20 éves az első szabad választás, 2011-ben 20 éves a végleges szovjet csapatkivonás.

2011-ben Magyarország a soros EU-elnök ország, 2010-ben Pécs az EU Kulturális Fővárosa s ez a kultúrturizmus Budapestre (is) irányuló fokozott figyelmét jelenti, 2009 pedig egyenesen a Kulturális Turizmus Éve.

Ismét folynak tárgyalások, ismét lehet számítani támogatókra. Mindazokra, akik úgy gondolják, hogy a tervezett "Memento '89-91" számára a Memento Park nem pusztán egy alkalmas helyszín, atmoszférikus "érdekesség", hanem hiteles hely. Mindazokra, akik úgy gondolják, hogy a Memento Park s az annak szellemében fogant eseménysorozat Magyarország szempontjából mind belpolitikai, mind külpolitikai vonatkozásában fontos üzenet képvisel. Hiszen a Tanú tér: "az '56-os budapesti Széna tér, a '68-as prágai Vencel tér, a '81-es varsói Palota tér, a '89-es temesvári Opera tér, a berlini Potsdamer tér, a szófiai Nemzetgyűlés tere..."

Epilógus

"A Memento Park (...) egyszerre funkcionál majd múzeumként, témaparkként, idegenforgalmi célpontként (...) Ha így lesz, valóban XXI. századi intézményként emlékeztet majd a XX. századra, amelyhez olyan nagy reményt fűzött az emberiség, amelynek önkényuralmi rendszerei azonban nagyobb tragédiákkal jártak, mint más korok diktatúrái, s amelynek tanulságait megfogalmazva saját életünket gondolhatjuk újjá e különös, távolról hajóorrt formázó parkban nézelődve, üldögélve, valahol az időben, a térben, egyszerre oly távol és közel Európához." P. Szabó Ernő művészettörténész

Hogy meghozza-e 2009-11 a koncept befejezését, még nem tudható. Lehet, hogy öt év múlva, a 25. évforduló előtt még mindig egy hasonló írásnál fogunk tartani, amely az újabb "aktuális lehetőség a befejezésre" gondolatot elemzi. Lehet, hogy még több időre van szükség, de meg fog valósulni. A Memento Park soha nem állította, hogy üzenete lenne a "kötelező olvasat", születése óta állítja viszont, hogy ennek az üzenetnek is helye van. És az ideje is eljő.