Lajta pompás házának kerítéséről elveszett, de megkerült a tartalom

A hazai és a fővárosi építészet klasszikusai mindig különös gondot fordítottak arra, hogy házaik minden részlete szorosan igazodjék a választott stílushoz, a funkcióhoz, a terv egységes arculatához. Lajta Béla pompás Mexikói úti háza is ilyen, pontosabban: ilyen volt. Mert mára több fontos és sajátos eleme is elveszett az eredetinek, ami végül is a hiteles rekonstrukciónak is akadálya. Amire pedig kilátás van, tehát azt örvendetes tényként írhatjuk le: napirenden van a valamikori Wechselmann-féle közpalota teljes felújítása.

Egy év híján éppen száz éve került sor Lajta Béla első budapesti középületének átadására. A Mexikói út 60-as szám alatt 1905 és 1908 között épült sötétvörös, sajtolt nyerstéglás épület az építész tragikusan rövid pályájának meghatározó jelentőségű állomása. (Lajta 1920-ban, 47 évesen hunyt el Bécsben.)

Az ötvenes évek eleje óta mozgássérült fiatalok iskolájaként és diákotthonaként működő ház eredetileg vak gyerekek számára készült. Az építkezés anyagi fedezetét a kor híres építkezési vállalkozója, a sziléziai származású Wechselmann Ignác és neje, Neuchloss Zsófia által létrehozott alapítvány biztosította. A gyermektelen házaspár már a férfi 1903-ban bekövetkezett halála előtt tizenkét évvel meghagyta, hogy hatalmas vagyonukból egymillió-négyszázezer koronát vak gyerekek számára alapítandó tanintézet felépítésére használjanak fel. Ugyanebben az iratban olvasható egy másik felajánlás is: kétmillió koronát szántak tanítók segélyezésére. Záradékban kötötték ki, hogy mind a vak gyerekek, mind a tanítók számára adományozott pénzből ötven-ötven százalékban részesüljenek zsidó és a keresztény vallásúak. A sokáig Wechselmann Intézetként ismert Mexikói úti épület főhomlokzatán ma már alig látszik az adományozók nevét s az intézmény eredeti funkcióját hirdető öt sor: LOVAG / WECHSELMANN IGNÁC / ÉS NEJE / NEUSCHLOSS ZSÓFIA / VAKOK INTÉZETE.

Sorsa a történelem

Az alaptőke kezelésével Wechselmann a Pesti Izraelita Hitközséget bízta meg. Ők vásárolták meg ezt az akkor olcsónak számító, 1512 négyszögöles telket. A Városliget mögött, a város belseje felől érkező István út folytatásaként e ház megépültével jött létre a mai Korong utca. A méreteivel és díszítésével egyaránt jelentős épület az újonnan kialakuló városrész jelzőkövéül szolgált. Az intézmény férőhelyeinek számát az évkönyvek hetvenötben határozták meg, az induló létszám ennek a töredéke, tizenkét fő volt. Nem csoda, hiszen a Vakok Általános Iskolájának elődje már 1901-től működött, nem is messzire innen, a mai helyén, az Ajtósi Dürer sor zuglói torkolatánál.

Az épület átadását követően az újságok elsősorban a Lajta-ház különleges értékeivel, azok elemzésével voltak tele. Számtalan fénykép, építészeti leírás látott az épületről azóta is napvilágot. Ezek legtöbbje a szimmetrikus főépület tömbösítését, a puritán homlokzatokat, az 1900-as párizsi világkiállítás nagysikerű építészeinek, leginkább Eliel Saarinen finn építőmérnöknek a hatását emeli ki. Méltatták a ház valamennyi részletének egységes megjelenítését, ezzel összefüggésben a mester aprólékos és invenciózus munkáját. A felesége szerint nagy kedvvel dolgozó építész a ház szecesszión is túllépő modern iparművészeti megoldásaiban ízlésesen ötvözte a legtöbbször saját gyűjtőkörútjain lerajzolt népművészeti motívumokat a zsidó vallás szimbólumvilágával.

A növendékeinek kezdettől fogva ingyen ellátást biztosító intézet épületének sorsa az országéhoz hasonlóan, meglehetősen mostohán alakult. Az első világháború idején több éven át hadikórházként működött. Amerikai és holland misszió rendezkedett itt be. Az ezeket az esztendőket követő gazdasági válság az intézet anyagi csődjét okozta. A túlélést kizárólag a Hitközség állandó támogatása és James Pedlownak, az amerikai misszió vezetőjének áldozatos segítsége biztosította. A gyermeklétszám is drasztikusan apadni kezdett. A gazdaságosabb működés érdekében ekkor költözött ide a Bethlen térről a Fochs Antal adományából alapított Izraelita Siketnémák Intézete. Kanizsai Dezső igazgató tíz éven át bent is lakott az épületben. Számos egyéb zsidó intézménynek is helyet adott a Mexikói úti ház: itt székelt az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület, az OMIKE több részlege, valamint a Joint. A második világháború idején az épületben, valamint a mögötte felállított barakkokban helyezték el a környékről a zsidónak minősített polgárokat, többségük a haláltáborokban pusztult el.

A patinás Mexikói úti épület a háború után 1949-től három éven át az Idegennyelvű Főiskolának adott helyet. Ezt követően vették birtokba a mozgássérült fiatalok. (Néhány évig még egy általános iskolával közösen használták a házat.) Az 1956-57-es iskolaévben már a diákotthon is ide költözhetett. 1960-ban az akkori igazgató, Zsótér Pál a Lajta-féle stílushoz igazodó, modern épületszárnnyal bővíttette az intézményt, a nyolcvanas évek közepén pedig elkészült az uszoda.

Mindeközben a műemléki védettséget élvező, sokat méltatott Lajta-ház kerítésének gazdag díszítése és a főbejárat parabolás portikuszának szegecsekkel és faragásokkal ékesített kettős kapuja bántóan kevés figyelmben részesült. Részleges felújításukra is csak 1993-ban került sor. A helyreállításnál az ajtók újjávarázsolása volt a könnyebb feladat. Sok kiadványban szerepelt az eredeti főbejárat vakok számára is jól kitapintható, faragott betűkből álló pontos szövege, a vaksággal kapcsolatos szentírási idézetek. A következők:

ISTEN ADJA A SZEMNEK A LÁTÁST
KI TESZ LÁTÓVÁ, VAGY VAKKÁ NEMDE ÉN AZ ÖRÖKKÉVALÓ
VAK ELÉ NE GÖRDÍTS AKADÁLYT HANEM FÉLJ A TE ISTENEDTŐL
AZ ÖRÖKKÉVALÓ MEGVILÁGOSÍTJA A VAKOT
NEM VAKULNAK MEG A LÁTÓK SZEMEI

A külső kapu közepén éppen a szépen megmunkált kilincs választja ketté az idézetet:

ÉS MEGHALLJÁK A MAI NAPON A SIKETEK A KÖNYV SZAVÁT
ÉS HOMÁLYBÓL ÉS SÖTÉTSÉGBŐL LÁTNAK A VAKOK SZEMEI

Legfelül félkörben hosszabb, egybefüggő szöveg olvasható:

VEZETEK VAKOT ISMERETLEN ÉS SZÖVEVÉNYES ÚTON, A SÖTÉTSÉGET ELŐTTÜK VILÁGOSSÁGGÁ TESZEM

A palota kapuját káprázatosan gazdag népies faragással látták el. Középen egy istenfa díszíti, amelynek ágait paradicsommadarak tépdesik. Készítője ezt írta sarkaiba: LAJTA BÉLA ÉPÍTŐ RAJZAI UTÁN CSINÁLTA / MALOMSÓKY JÓZSEF ASZTALOS.

A Braille-írás pontjaira emlékeztető szegecsekből kirakott keretek és kacskaringós virágformák közötti csiszolt üvegablakok Róth Miksa műhelyében készültek. A két ajtó közötti, fehér és fekete kövekkel kirakott, zárt oszlopcsarnokban még megvannak az eredeti fekete márványtáblák. A jobb oldalin az adományozók neve áll: ALAPÍTOTTÁK EZT AZ INTÉZETET / EMBERBARÁTI SZERETETBŐL / SZEME VOLTAM A VAKNAK. A másik oldalon az építés megkezdésének időponját, és a Pesti Izraelita Hitközség elnökeinek nevét örökítették meg: Ő FELSÉGE I. FERENC JÓZSEF URALKODÁSA ALATT 1905 OKTÓBER 23-ÁN KEZDETTÉK MEG AZ INTÉZET ÉPÍTÉSÉT A MIKOR KOHNER ZSIGMOND VOLT A PESTI IZRAELITA HITKÖZSÉG ELNÖKE 1908. MÁRCIUS 31-ÉN FEJEZTÉK BE DR. WEINMANN FÜLÖP ELNÖK MóKÖDÉSE IDEJÉBEN / AZ ÉPÜLET TERVEZŐJE / LEITERSDORFER BÉLA. E tábla fölül sajnos már hiányzik a régi fényképeken még jól olvasható szöveg: TI MEGÖRVENDEZTETTÉTEK AZT, AKI NEM LÁT, ÁLDJON MEG BENNETEKET, KI MINDENKIT LÁT, DE KIT SENKI SEM LÁT.

A főbejárat két oldalán álló örökmécsesek szépen felújított kovácsoltvas fedelének alsó szegélyén ugyancsak szentírási szövegelemek olvashatóak: ISTEN ADJA A SZEMNEK A LÁTÁST / A VAK GONDOLATÁT ÉGI ATYJÁRA IRÁNYÍTSA.

Naplórészlet, tíz idézettel

Több Braille-írással rögzített szöveg is volt eredetileg az épületen s részletein, azonban sajnos igen keveset őrzött meg belőlük emlékezetében az utókor. A kerítés periodikusan ismétlődő motívumai között Lajta tizennégy vakírásos táblát helyezett el. Az 1993. évi részleges felújítás előtt az iskola Dávid Ferenc művészettörténészt kérte fel a kerítés eredeti formájának kiderítésére. A szakember elmondása szerint a magyar nép kedvelt állataival - galambbal, pávával, juhval, mókussal, nyúllal - ékesített kerítés domborműves vereteinek többségét sikerült is megtalálni és az eredetinek megfelelően újraalkotni, de a Braille-írásos mondatok eredetijét semmilyen forrásban sem lelték meg.

Végül ezért csak négy tábla került vissza a kerítésre. Ezek közül is csak egyet lehetett valóban restaurálni, a többit úgy kellett elkészíteni, hogy a századforduló sajtójából származó adatok alapján - amelyek legalább egy-egy esetben megjelölték az alkotót - kiválasztottak egy-egy szövegrészt, s azokat Braille-pontokra áttéve legyárttatták egy lakatosműhellyel. Így az 1. zsoltárnak, báró Eötvös József végrendeletének, Rákóczi-Bercsényi emlékezetének (az intézmény mai igazgatója, Nádas Pál szerint ez az egyetlen eredeti) egy-egy részlete és Vörösmarty Szózatának első versszaka látható-olvasható most az épület kerítésén. A helyreállítás motorjaként tevékenykedő Nádas szerint annak, hogy a tizennégy táblából csupán nyolcat sikerült rendbe tenni, szöveg pedig csak négyre került, kizárólag anyagi okai voltak. (A pénzhiány magyarázza azt is, hogy a Galambos Jenő díszműkovács keze munkáját dicsérő, gyönyörű kerítés aljzatát is csupán a Thököly út felé eső kocsibejáróig sikerült felújítani.)

A négy bizony nem tizennégy! De még most sem reménytelen kideríteni, pontosan milyen szövegek szerepeltek ezeken a különös, a városban egyedülálló, csak részben építészeti díszítőelemeken.

Nagy szerencsével sikerült hiteles tanút találnom a ma 73 éves, kolozsvári születésű dr. Bodor Ödön jogászdoktor személyében, aki vak diákként 1941 és '45 között a Wechselmann Intézetben tanult, később pedig még évekig lakott is az épületben. Sajnos visszaemlékezni csupán egyetlen további tábla szövegére, Vörösmarty Szegény asszony könyve című versének egy részletére tud. Újabb adat a Kiss Józsefre vonatkozó, akit a Művészet című folyóirat 1913. augusztusi száma a táblákon szereplő költemények egyik szerzőjeként említ. Azért említem ezt a két (részbeni) megfejtést itt külön is, s mintegy elöljáróban, mert hitelesítik az igazi felfedezés adatszerűségét: előkerült a néhány éve elhunyt református hitoktató, Jakab Miklós naplója, s benne egy 1962-ben kelt részlet, amelyben a vakok és siketek sorsával sokat foglalkozó lelkész nemcsak leírta, de le is rajzolta, hogy melyik szöveg hol, melyik táblán olvasható. Ez a lista tíz tételes (a rajzon is csak tizenkét tábla szerepel, kettőt már negyvenöt évvel ezelőtt sem lehetett elolvasni, további kettőt pedig lejegyzőjük valamiért figyelmen kívül hagyott), de az előzmények ismeretében felfedezés értékű, s alkalmat nyújt arra, hogy ha sor kerülhet majd újabb rekonstrukcióra, e különös jelek nagyobbik részét eredeti minőségben állíthassák majd helyre.

A braille-írásos fémtáblák elrendezésének vázlata

Jakab Miklós naplója szerint az alábbi versek jelentek meg a Lajta-ház kerítésének tíz tábláján: versformában, de nagybetűjelek nélkül, központozottan, a már akkor is rozsdamarta, szétrongyolódott felületeken (Az 1. zsoltár esetében, az előzmény ismerete nélkül rekonstruált szövegrészlet megfejtését is közreadjuk, kurzív betűkkel.)

I. Zsoltár
(1962)

"Tanácsára sohsem hallgat;
Meg nem áll a rögzött útján,
Gúnyra nem nyit soha ajkat;
Hanem az Úr igéjében
Vagyon néki minden kedve,
Ő szent tanán, akaratán
Elmélkedik reggel estve."

I. Zsoltár
(2007)

"aki nem jár
hitetlenek tanácsán
és meg nem áll
a bűnösök útán
a csúfolódóknak
nem ül ő székébe
de gyönyörködik
az úr törvényében
és ama gondja
mind éjjel nappal
ez ily ember
nagy boldog bizonnyal"

II. Báró Eötvös József: Végrendelet

"Ha majdan átfutottam
Göröngyös útamat,
S hová fáradtan érek,
A sír nyugalmat ad;
Márvány szobor helyébe
Ha fenmarad nevem,
Eszméim győzedelme
Legyen emlékjelem."

III. Arany János: Fiamnak

"Mert szegénynek drága kincs a hit,
Tűrni és remélni megtanít;
S néki, míg a sír rá nem lehel,
Mindig tűrni és remélni kell."

IV. Kölcsey Ferenc: Himnusz

"Isten, áldd meg a magyart,
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbünhödte már e nép
A múltat s jövendőt"

V. Rákóczi-Bercsényi emlékezete

"Rákóczi Bercsényi
Ragyogó vitézek,
Napkelet tájiról
Fegyverre kelének!
És amint felkeltek,
fohászuk égbe szált:
Segíts meg Istenünk
Harcaink hevén át."

VI. Pósa Lajos: Dal a hazáról

"Azt dalolja a kis madár
A virágos ágon:
Legszebb ország Magyarország
Ezen a világon,
Azt zúgja a Tisza, Duna
hömpölygő hulláma:
Magyarország a világnak
Ékes koronája."

VII. Vörösmarty Mihály: Szózat

"Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar,
Bölcsőd az 's majdan sírod is,
Melly ápol 's eltakar."

VIII. Tompa Mihály: Az úr hatalma

"Oh nagy felség! Hova tekintsek,
Hol nem látom hatalmadat?
A porszemben, a fényes napban
Te megdicsőíted magad!
Az égen, földön mindenütt
Nagyságod fényes napja süt.
Engedd, mig csak tart életem,
Nevedet dicsőítenem!"

IX. Petőfi Sándor: Honfidal

"Tied vagyok, tied hazám,
E szív, e lélek;
Kit szeretnék, ha tégedet
Nem szeretnélek?
Szentegyház keblem belseje,
Oltára képed;
Te állj, s ha kell, e templomot
Ledöntöm érted."

X. Reviczky Gyula: Tavaszodik

"Tavaszodik már az idő,
Beköszönt a napsugár.
Lelkem édes gondolatja
Fent, a felleg-honba jár.
Nem tudom, de olyan édes
Még a bánat is nekem,
Kék egével, napsugárral
A tavasz, ha megjelen."

Kitapogatható már a remény

Ha a Kiss József és Vörösmarty verseire vonatkozó adatokat elfogadjuk, már csupán két mű hiányzik ahhoz, hogy lehetővé váljék a kerítésen szereplő szövegek azonosítása, újrakészítése. A mellékelt elrendezési vázlat is mutatja: eddig mindössze az egyes, a hármas, az ötös, és a nyolcas táblára került szöveg, s csaknem biztos, hogy a Szózatnak a hetes táblára kellett volna kerülnie.

Amint Nádas Pál igazgatótól megtudom, jelenleg újra intenzív kutatás zajlik a Lajta-ház körül. Ennek egyik oka az épület 2008-as centenáriumi éve, a másik azonban talán még ennél is fontosabb. A mozgásjavító Gunther Zsolt és Csillag Katalin építészek tervei szerint készülő, teljes rekonstrukció előtt áll. A fővárosi keretből megvalósuló, több milliárdos projekt második ütemében szerepel a Lajta-ház. Remélhetőleg jut majd pénz a híres-jeles épület kerítésének hiteles felújítására is. Táblástól, szövegestől.