Mostanában túl gyakran szakad ki egy-egy darabka a város szövetébôl, s legyen bármilyen invenciózus is (többnyire nem az) a folt, amivel majd eltakarja tervező és beruházó az elpusztult régi házat, a fájó hiányérzet sokáig kísérti még a polgárt, akinek városát vetkőzteti pőrére a sokszor tapintatlan változás. Amely nemcsak a beavatkozás telkét érinti, de szűkebb környezetét is. Sorozatunkban meg is mutatjuk.

Bármerre is járunk Budapesten, a házak sorában -inkább előbb, mint utóbb- üres telek ásít ránk. Ennyi foghíj talán csak a második világháború után volt a városban. Bontják a régi, gyakran már romlásnak indult, mert gazda nélkül pusztuló házakat, középületeket szinte mindenütt. Mert egyszerűbb, gyorsabb, de főleg gazdaságosabb, mondjuk ki: nyereségesebb így a "zöldmezős" beruházás. Mármint annak, akié az üzlet. Mindenki másnak viszont: veszteség. A város épített környezetébe való indokolatlan és durva beavatkozás azzal a veszéllyel jár, hogy megbomlik a történeti városkép egysége, eltűnnek épített örökségünk értékes, csak ránk, Budapestre jellemző elemei. Városunk szabadon felhasználható befektetői célterület lett. A lebontott épületek telkei kaput nyitottak olyasféle látványelemek előtt is, amelyekkel a ház takarásában addig nem találkozhattunk. Mint a szövet felfeslő szálai, rendeződnek képpé a régi struktúrák jellemző vonalai. Föltárulnak a város rejtett szövetei, előbukkannak az eddig eltakart tűzfalak, ablakok, kémények s a levegőben valószerűtlenül lebegő függőfolyosók.

Mintha belenéznénk az óra belsejébe is, azután, hogy a számlapot már eltávolították, de a fogaskerekek és rugók stílusából még rekonstruálható, milyen is volt az emlékezetünkből is kitörölt rend.

Most az Osvát utca 4-6. szám alatti telken lebontott, egykoron nagyhírű nyomdaüzem, az Athenaeum Nyomda hűlt helyét járjuk körül.

Hazánk első és legnagyobb kiadói és nyomdaipari vállalkozása, az Athenaeum Rt. 1868-ban alakult meg, Emich Gusztáv kiadójának jogutódjaként. A vállalat idővel kinőtte a Ferenciek terén lévő első székházát, és 1895-ben megvette a terézvárosi Miksa (ma: Osvát) utcai telkeket, valamint a hozzá kapcsolódó Kerepesi (ma: Rákóczi) út 54. szám alatti ingatlant, korszerű nyomda és reprezentatív kiadói székház építése céljából. A telkek központi fekvésük és kedvező áruk miatt jó befektetésnek bizonyultak. A vállalat, banki segítséggel, hamarosan hozzákezdett nagyszabású építkezéseinek megvalósításához. A terveket Krumholtz Ágost műépítész készítette. Az általa tervezett házak közül az Osvát utcai nyomdaépületet Novák Ferenc építőmester építette, a Rákóczi úti pazar díszítésű eklektikus székházat pedig Hauszmann Sándor. Mindkettő kerek százöt esztendeje, 1898-ban készült el.

Az Athenaeum Rt. tömbjének tágabb környezete, az Erzsébet körút - Dohány utca - Osvát utca - Rákóczi út határolta együttes az 1880-90-es években, a Nagykörút kialakításával párhuzamosan épült fel.

A hajdani kiadói székház szomszédságában, a Rákóczi út 52. szám alatt áll még - bár átalakítva - a Dollinger-ház. A bérpalotát a két Kauser, József és Gyula tervezte és építette 1887 és 1888 között Dollinger Gyula orvos, egyetemi tanár számára. Az 1960-as évek elején két új emeletet húztak az addig egységes stílusú épületre: a "szocializmust építő Budapest" döntéshozóitól a legkevésbé sem volt idegen az ízlés(telenség) bátorsága. Az eklektikus stílus éppúgy áldozatául esett az újító igyekezetnek akkor, mint mostanában: lásd az Athenaeum székházát.

A Rákóczi út - Erzsébet körút sarkán álló monumentális, hagymakupolás palota 1891 és 1894 között épült, tervezője Czigler Gyôzô volt. Eredetileg a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület erzsébetvárosi székházának készült. Földszintjén működött a legendás "éjjel-nappali" élelmiszer-áruház, amely alapításakor valóban szünet nélkül működött, de már a hatvanas években is csak reggel hat és este tíz óra között volt nyitva. Csak a neve maradt a régi.

Tovább haladva az Erzsébet körúton az 5. szám alatt ismét egy késő eklektikus stílusú bérházat találunk, melyet Sziklai Zsigmond és Goldmann Izsó tervezett és épített 1893-ban. A mellette álló 7-es számú bérház hasonló karakterű, de korábban, 1886-ban épült Quittner Zsigmond terve alapján. E két körúti épület "belső szerkezetét", lépcsőházait, tűzfalait, ajtóit, ablakait láthatjuk az Osvát utca felől. Elérve a New York palotát, a Dohány utcában bekanyarodva, visszaérkezünk az Osvát utcához, a lebontott nyomda üres telkéhez. Az így kialakult, s a fentebb említett utcák által határolt terület nemcsak az eklektikus építészet egyik látványos megvalósulása volt, hanem sokáig a város egyik szellemi központjaként is számon tartotta a közönség. Köztudott a New York kávéház irodalomtörténeti jelentősége, ám emellett még tucatnyi szerkesztőség, irodalmi kávéház és kiadói vállalkozás is működött a környéken. Nem utolsósorban éppen az Athenaeum Rt, amely nyolcvan éves igényes kiadói munkájával a magyar művelődéstörténet megkerülhetetlen intézményévé vált.

Az egykori kiadói székház a Rákóczi úton még áll, de klasszikus eleganciája erősen megkopott. (Vajon hová tűnhetett az épület tetejéről a Pallas Athené-szobor? A helyén évtizedekig egy hatalmas vörös csillag díszelgett.) A nyomda a régi helyén és nevén működött tovább, s egészen az 1980-as évekig az ország vezető műhelye maradt. Aztán megkezdődött a lassú, de feltartóztathatatlan hanyatlás. 2000 novemberében a sajtó hírt adott arról, hogy a New York palota új, olasz tulajdonosi csoportja, amely megszerezte ennek az épületnek a tulajdonjogát is, az egész komplexum átalakítását tervezi. Az Osvát utcai telken a bontás után mélygarázs, irodaház, konferenciaközpont épül. Aztán sokáig csak a romos, megcsonkított nyomdaépületet lehetett látni az utcában. A New York Palace Kft. mostanában már gőzerővel építi a mélygarázst.

(Fotók: Sebestyén László)