Folyóparti fejlesztések a Podmaniczky program tengelyében

Lapunk hónapra pontosan két éve közölt először elemzést ezeken az oldalakon arról, hogy a városnak újra meg kellene találnia a kapcsolatát legfőbb adottságának megtestesítőjével, a Dunával. Később az a pályázat, amellyel Budapest (bár sikertelenül) az Európa kulturális fővárosa címre pályázott, megint csak az akkor megfogalmazott koncepció jellemző motívumának tekintette és mutatta a folyót. A BUDAPEST ezzel az esszével, amely a Podmaniczky program néhány fontos elemét bemutató sorozatunk első írása, most visszatér a témára. Olyasmi ez, mint valami ráolvasó mondóka. Hátha tényleg sikerül egyszer a varázslat...

Budapest fejlődésének újra motorja lehet a folyóparti területek minőségének, szerkezetének, tartalmának átalakulása. Az itt fekvő ipari rozsda-övezetekből magas igényű városi területek születnek. Budapest középtávú városfejlesztési koncepciója tudatosan segíti a folyamatot: a Podmaniczky program koncepciója, szövege több helyen is hangsúlyozza a folyó menti térség fejlesztésének fontosságát. Többek között és főleg a "Dunaváros" projekt felvázolásával: a folyó megközelíthetőségének, a városlakók általi használatának javítása, zöld partok, rakpartok, part menti épületek és környezetük fejlesztése - ez a tartalma. S tapasztaljuk azt is: az utóbbi években megnőtt ezeken a részeken az ingatlanfejlesztés intenzitása. Lehet mondani, együtt van végre minden, s látszanak a Dunára nyitott város, a jövő kontúrjai.

Nézzük meg kissé részletesebben, milyen konkrét előzmények után, milyen tervek kimunkálásával s megépítésével.

Az előttünk álló évtized fővárosi fejlesztéseit a 2003 márciusában széles körű politikai és szakmai egyetértéssel elfogadott városfejlesztési koncepcióhoz kapcsolódó Podmaniczky program tartalmazza. Ez a dokumentum a folyó megközelíthetőségének javítását is markánsan megfogalmazza, projektjeinek költségvonzata azonban kétségkívül rendkívül különböző.

Az okafogyott "Budapest Kulturális Főváros 2010" pályázati anyaga is erősen épített a Duna-part két pólusán, az északi Óbudai Gázgyár területén és a belvárosi Közraktáraknál esedékes revitalizációs projektekre. Mindkét terület jelenleg is fővárosi tulajdonban van, és elsősorban folyó-közeli pozíciója, valamint műemléki értéke révén igen jelentős kulturális potenciállal rendelkezik. Mindkét, már-már városrésznyi tömbben komoly beruházások szükségesek a közszférától, hogy ezek a kapacitások ténylegesen kiépüljenek, de a tervek azzal számolnak, hogy megfelelő program kialakítása esetén középtávon - vagy valamivel azon túl - megtérülhetnek, és tekintélyes mértékben hozzájárulnak a folyó Budapest menti szakaszának fejlődéséhez.

"Budapest városszerkezetének, a szerkezet térbeli megjelenésének legjelentősebb eleme és egyben tengelye a Duna. Ennek panorámájában kirajzolódik a város struktúrája, érzékelhető a természeti (táji) és az épített környezet kivételes egysége, Budapest világvárosi atmoszférája, amelyben együtt él a város múltja és ennek értékes hagyományai, valamint a mai élet lüktetése. [...] Budapest városképének legnagyobb értékei, a városkép-együttes legértékesebb elemei a Duna mentén szerveződtek."

Ez az idézet nem közelmúltban elkészült, a a fővárosi városfejlesztés irányelveit bemutató tervdokumentumból és nem is egy építészeti tankönyvből való, hanem Budapest majd húsz éve, 1988-ban készült általános rendezési tervéből. Építve az evidenciára: fővárosunk mindig is a víz közelségét kereste, kialakulásának, megépülésének legfontosabb tényezője maga a folyóparti státus volt.

Ennek ellenére a rendszerváltás után, egészen a legutóbbi évekig - ki tudja, miért? - nem épült nagyobb léptékű, a város egészének képét, arculatát befolyásoló magánberuházás ezekre a nagyszerű adottságokra, holott kézenfekvő - évtizedek óta (s akár még régebben) az -, hogy a Duna menti ingatlanok már páratlan élményt rejtő elhelyezkedésük miatt is jelentős értékkel bírnak, a befektetők számára komoly hasznot hozhatnak, és a folyóhoz való közelségük, látványuk utánozhatatlan környezetet, sajátságos légkört teremthet. A kilencvenes években csak a lágymányosi egyetemváros mellett kialakult Infopark és az Óbudai Gázgyár mellett épült Graphisoft Park tekinthető Duna-parti magánberuházásnak.

A legutóbbi néhány évben azonban szembetűnő s örvendetes változás jelei tapasztalhatóak. A Dunához közeli ingatlanok kínálata megugrott, a fejlődés a folyó partszakaszán látványos méreteket ölt. 2002-ben még csak négy nagy, Dunához közeli lakásprojekt megvalósítása volt folyamatban Budapest egymástól meglehetősen távol eső területein: a Mediterrán lakópark a XX. kerületi Vízisport utcában; a Riverside apartmanház a Vizafogón, a Duna-Pest rezidenciák a Millenniumi városközpontban, valamint a Vadkacsa üdülőpark a Római-parton, a Nánási út elején.

Ezek szomszédságában a következő években aztán már több nagy építkezés is elkezdődött: a Príma Wellness Otthon, a Római Platánliget lakópark első üteme, és a Club Római-part. 2004-től a pesti Duna-parton újabb lakásépítési projektek bontakoznak ki. A legnagyobb közülük a Foka-öbölben a Marina part fejlesztése, melynek közvetlen közelében, a Meder utcától északra megkezdődött a Prestige Towers és a Duna Diamond rezidencia építése is. A Duna plaza mögötti területen lakásokat, szállodát, illetve, forradalmi újításként, jachtkikötőt is ígérnek. Természetes, hogy a Duna közelsége vonzó mind a lakás-, mind az iroda-, mind a turisztikai beruházások lukrativitása szempontjából. Nem véletlen, hogy a befektetők az erre utaló névválasztással is igyekeznek hangsúlyozni ezt az értékes adottságot.

Talán a magasházak körül zajló vita következménye, hogy az Árpád híd pesti hídfőjének két oldalára tervezett épületek jelentős késéssel valósultak meg. De megszülettek. És miközben itt és most nem lehet célunk az alapkérdés elemzése (legyen-e "felhőkarcoló" Budapesten, és ha igen, hol állhatna?), még kevésbé az ellentmondásosnak minősített megvalósítás esztétikumának vizsgálata, maga a tény újabb adat: a beruházókat vonzza a Duna.

A déli lehajtónál mostanra megépült a Duna Tower irodatorony - közel ötvenezer négyzetméteres alapterületével - és a nem sokkal később elindult és be is fejeződött az északi felhajtónál található Europe Tower kivitelezése is. Fejlesztői szándékok szerint ezeket további irodaépítések követik majd a hídfő közelében.

A legnagyobb új irodaprojektek között kell említenünk a Roosevelt 7/8 irodaház, a Vigadó téri irodaház, a SAP irodaház (a Graphisoft Parkban), valamint az Infopark új részeinek felépítését. A Kopaszi-gát térségében, az Öböl-XI projekt részeként az első ütemben szálloda, akvapark és más szabadidős helyszínek megvalósítását tervezik.

A Bem rakparton a Novotel Hotel Danube, a Római-parton a Holiday Beach Budapest Hotel használja ki a folyam nyújtotta kivételes lehetőségeket. A Lánchíd utcában megkezdődött egy ötvenszobás szálloda építése. A Millenniumi városközpont területén szálloda és konferenciaközpont fejlesztését tervezi a beruházó.

A pesti Duna-partnak a Petőfi híd és Lágymányosi híd közé eső szakaszán található Budapest egyik legjelentősebb, beépítés alatt álló területe, mely az elkövetkezendő évtizedekben várhatóan a főváros kivételes ütemben fejlődő része lesz. Környékén korábban épült ipari létesítmények alakulnak át, és itt is a most divatos loft lakások épülnek. A belváros közelsége, az egyszerű megközelíthetőség, a Duna-partra és a budai hegyekre nyitott csodálatos panoráma egyedülállóvá és vonzóvá varázsolják ezt a helyszínt. A terület kiválóan alkalmas multifunkcionális, elsősorban konferencia, kulturális, irodai, pihenési és szórakoztatási célú fejlesztésre. Így lesz és lehet az új Nemzeti Színház a Millenniumi városközpont szerves része.

A Millenniumi városközpont terveit jellemzően neves magyar építészek készítették, esetenként külföldi szakértők bevonásával. Az építtető nyilatkozatai nem feltétlenül elfogultak: a terv valóban hatásosan aknázza ki a Duna-part közelségében rejlő egyedi lehetőségeket, hangsúlyozza a természet közelségét olyan kialakítással, amely látványelemeiben és funkcionalitásában is nyitott a Dunára és a szemközti Duna-partra.

A terület délre eső telekcsoportján áll majd a komplexum főépülete, amelyben tízezres konferenciaközpont, kaszinó, gyógy- és rekreációs célokat szolgáló fürdő kap helyet. A főépülettel szomszédos déli saroktelken a multifunkcionális kiállítási épület, az északra eső szomszédos telken két nemzetközi szálloda fogadja majd vendégeit. A Duna felé néző déli saroktelken a Művészetek Palotája már áll, falai között három jelentős létesítménnyel: a Fesztivál Színházzal, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremmel és a Ludwig Múzeummal.

A Haller utcai csomópontban a tervek szerint egy Dunára nyíló központi teret alakítanak ki, amelyet két-három irodaház határol. A telekcsoport északi részén, a Petőfi híd és a Haller utcai csomópont között pedig luxus lakóépületeket helyeznek el. A létesítmények parkolási igényeit minden esetben mélygarázsok szolgálják ki.

A Duna Budapestet két részre osztja, az ország két részét pedig összeköti. Ezért kiemelkedően fontos városfejlesztési pólusa fővárosunk térségének. A déli fejlesztési zónához hasonlóan (Csepel-észak, Soroksári út, Infopark, Lágymányos) a város északi térsége (Észak-Buda és Észak-Pest) lehet az elkövetkező évtized városkép-alakító tevékenységeinek egyik legfontosabb helyszíne. A Podmaniczky program szerint például az "Észak-budapesti projektek" lehetnek a városfejlesztés első olyan meghatározó elemei (vélhetően Észak-Buda felől indulva), amelyek a szuburbanizáció folyamata ellen hatnak, és újra vonzóvá teszik a városi értékeket és a városi létet, miközben a tudásvárosi funkciók is megtelepednek itt.

A fejlődés természetesen nem korlátozódik kizárólag azokra az elemekre, amelyeket eddig tárgyaltunk, azaz nem csak az átmeneti rozsdaövezetre (megjegyezve, hogy annak hosszúsága, kiterjedtsége - és ezért lehetőségei -, illetve a belső zóna zsúfoltsága indokolttá tenné, hogy ide s csak ide koncentráljuk a fejlesztéseket, a beruházásokat). Budapest összes partszakaszát tekintve a legfrekventáltabb, ugyanakkor igen rövid belső zónája mentén is kibontakozóban az ingatlanfejlesztési láz. Magától értődő, hogy itt a befektetők elsősorban az épített örökség megújításával tudják megvalósítani fejlesztésüket. Jó példa erre a páratlan értékekkel rendelkező, ugyanakkor jelentős építészeti átalakuláson keresztülment Gresham, illetve a budai oldalon található, kivitelezés alatt álló Lánchíd-palota, melyek megújulásukkal jelentős mértékben hozzájárulnak, tulajdonképpen elindítják a budapesti belváros fejlődését, rehabilitációját.

A Fő utca 1. szám alatti, Ybl Miklós tervezte műemlék - az UNESCO-világörökség része - történelmi jelentősége, hogy az alapítását követő évtizedekben itt működött a Fővárosi Közmunkák Tanácsa. A 139 éves, neoreneszánsz stílusban épült Lánchíd-palota rekonstrukciója magyar és svájci befektetők öszszefogásából valósul meg. A főváros szimbolikus közepén álló épületet ötmilliárd forintért 2006 decemberére prémium kategóriás irodaházzá varázsolják a felújító vállalkozók. Meggyőződésük szerint a telített magyar irodapiacon is van igény ilyen (luxusszállodák mezőnyében "hétcsillagos"), prémium kategóriás irodára.

Ezzel a beruházással folytatódik az a nagyszabású budapesti rekonstrukciósorozat, amelyet olyan történelmi épületek felújítása fémjelez, mint a Vígszínház, a Nagyvásárcsarnok, a Sándor-palota, a New York. Szerződéskötéskor a befektetők kinyilvánították, hogy a Lánchíd-palota újjáépítése a Sándor-palota rekonstrukciójához hasonló színvonalú lesz. El is várható, hogy tisztelegjünk a múlt értékei előtt. De le kellene porolni a feltehetően remek ötleteket is rejtő városfejlesztési terveket is, amelyek mérnökök (rosszabb esetben illetékesek) fiókjaiban hevernek évtizedek óta, és eddig értékeik ellenére nem valósulhattak meg. Többek között esetleg éppen azért, mert a piac érdekeinek megfelelő, a mérnöktársadalom által elismert, a mindenkori politikai viszonyok tükrében is vállalható nagyszabású tervek korántsem biztos, hogy a lakosság mindenkori többségének a tetszését is elnyerik. Itt az alkotói tapintatnak kell és kötelező érvényesülnie, ami számos korszakban sajátja volt tervezésnek-beruházásnak, máskor viszont a legkevésbé sem. Ennek köszönhető, hogy, ha a háborús sérülések befoltozásától eltekintünk, a dunai panoráma a 19. század óta nem változott számottevően.

Ami a Podmaniczky program egyik súlyponti kérdése: a Duna legyen újra központi eleme a város életének és fejlődésének, úgy is, mint értékteremtő tényező, ma újra elsődleges befolyásolója a történéseknek. S hogy ez fontos, sőt, kulcsfontosságú eleme a város jövőjének, ebben nincsenek számottevő véleménykülönbségek a sokszereplős Budapest jövőjéről gondolkozók körében. A városrendezés és városfejlődés szabályozásában mindenesetre leszögezendő, hogy a Duna-part beépítési megoldásai a 19. század alkotói eredményeitől nem lehetnek túlságosan távol. Ugyanakkor a Podmaniczky program nyitottsága - az, hogy megszólítja a magánberuházókat s bátorítja az alkotókat, ott, ahol nem feltétlenül épített örökségünk tapintatos kezelése, hanem a határozott megújulás teremt másféle, szintén pártolandó értékeket - reményt nyújt arra, hogy ezek a tervek nem kallódnak el ilyen-olyan irodafiókokban, és hogy a kibontakozó lendület végül is nem veszít energiájából.

(a szerző fotóival)