Telefestette képeivel Budapestet és fél Magyarországot. Szorgalmas és tehetséges illusztrátora volt kocsmának, templomnak, kávéháznak, sörözőnek, szállodának. Hatalmas rajzainak jó része - úgy látszik - végleg elveszett. Jó részük felében-harmadában s tulajdonképpen reménytelenül vár a feltámadásra. Haranghy Jenő mindennapokra szánt műveinek kalandos sorsát rendezi jegyzőkönyvbe ez az írás. Tanulsága? Tudjuk.

Mindössze 57 évet élt Haranghy Jenő (1894-1951), s - bár közismert murális munkái csak a harmincas években kezdenek megszületni - kezdő lépései már sikert sikerre halmozva hozzák az elismerést a fiatal művésznek. Tizennyolc évesen tanul a nagybányai festőiskolában, aztán a Képzőművészeti, majd az Iparművészeti (Fő)iskolán képezteti magát, az utóbbiban 1915-ben már tanársegéd és 1921-től tanár.

Festett olajképeket, készített grafikai műveket, tervezett plakátokat, bélyegeket, és sok könyv illusztrálása fűződik már ekkor a nevéhez. Móricz Zsigmond képet vett a 22 éves művésztől; a Kéve Művészegyesület a tagjai közé választotta; megfestette Körösfői Kriesch Aladár portréját; az Iparművészeti Iskolába Kós Károllyal együtt kapott tanári kinevezést; unokatestvére Medgyessy Ferenc szobrász, mellettük az, hogy szülővárosa Debrecen, ahová - s ez munkásságából is kiderül - ezer szállal kötődik, mind-mind meghatározó jelentőséget kapnak kezdő lépéseinél és egész későbbi életpályája során.

Sokat tudhatunk a művész életútjáról, s ez elsősorban Haranghy György banktisztviselőnek köszönhető, aki szorgalmas fotográfus lévén üveglemezein "dokumentálta" tehetséges fia első munkáit. Köszönhető továbbá dr. Schramkó Istvánné sz. Haranghy Juditnak, aki élete végéig őrizte, gondját viselte édesapja hagyatékának; Szücs Györgynek, aki összerendezte a beszerezhető adatokat, információkat, s 1994-ben egy alig több, mint százoldalas kötetben megírta a Haranghy-monográfiát; valamint Komjáthy Kálmánnak, aki (mint például Szántó Piroska, Michel Gyarmathy, Márk Tivadar, Reich Károly, a pénztervező Horváth Endre, a bélyegtervező Légrády Sándor) Haranghy tanítványa volt, s - amellett, hogy kiharcolta a körmendi kórház kápolnájának helyreállítását - 1984-ben egy 55 oldalas könyvecskével is emléket állított mesterének.

Hősünk nem az európai képzőművészet korszakos jelentőségű mestere, de mestere volt a történelmi korok, irodalmi művek képi megjelenítésének. Játékos, vidám festett rajzai közel férkőztek a "magas művészetektől" idegenkedő hétköznapi emberekhez is. Sokszor bizony felnőtt fejjel döbben rá az ember, milyen fontos a környezet hatása a gyerekkorban, s ennek része a könyvek sora, és az, hogy milyen minőségű az a kiadvány, amit olvastunk anno... Rudyard Kipling A dzsungel könyve című regényét és a kötetben megjelent további verseket, novellákat Benedek Marcell és Weöres Sándor fordításában ismertük meg, az illusztrációk mestere pedig Haranghy Jenő volt: az első magyar kiadásban, 1954-ben. Tehát Mauglit, Akelát, Balut, Kát, Bagirát, Sir Kánt, Hátit s Riki-Tiki-Tévit is Haranghy "láttatta" velünk először.

Volt egyszer egy "Haranghy Múzeum"

Festett szép csendéleteket, tájképeket, portré- és zsánerképeket, "megörökítette" a magyar történelem számos nevezetes eseményét, volt gyűjteményes kiállítása is, mégpedig a Műcsarnokban, 1942-ben. Az utókor mégsem táblaképfestőként, hanem szállodák, éttermek, sörözők, borozók, templomok és más szakrális helyek díszítőművészeként ismeri és ismeri el.

Ha elismeri! E sorok szerzője lényegében éppen akkor találkozott a mester munkásságával, amikor elhatároztatott a "Haranghy Múzeum", vagyis a Béke Szálloda lebontása, hogy a helyére új, "modern" szállodát emeltessen a HungarHotels a Teréz körút 47. (akkor még Lenin körút 97.) szám alatt, a Szondi utca sarkán. Az irredenta és más politikai plakátokat is készítő Haranghy számára nehéz korszak kezdődött Budapest felszabadításával a német megszállás, illetve a nyilas uralom alól. Igazolóbizottságok vizsgálták, hogyan viselkedett a világháború éveiben, börtönben is ült (Légrádyval együtt). Csak 1947 májusában mentették fel az ellene emelt összes vád alól. Ezekben az időkben "kültelki kocsmákban" is vállalt munkát, festett vidám falképeket. Rengeteget rajzolt, s készített klasszikus regényekhez illusztrációkat, melyek aztán nem jelentek meg. Különösen érdekes, hogy a Biblia illusztrált kiadásához készített rajzaihoz a Britannia igazgatójától, Németh Aladártól kapott támogatást.

Tehát: "Haranghy-múzeum". A Britanniát nevezte így a "köznyelv", joggal. Ugyanis Németh Aladár, aki az angol tulajdonban lévő körúti szállodát vezette, csaknem minden közösségi teret Haranghy Jenővel díszíttetett. A Művelődésügyi Minisztérium 1973. augusztus 16-án "a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1963. évi 9. tvr. 10.§-a alapján a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum felterjesztésére" védetté nyilvánította "a Hungaria Szálloda és Étterem Vállalat Béke Szállodájának berendezéséből" a Haranghy-"műtárgyakat". Ezeken kívül még a szálló II. emeletén egy C. Marko 1882 jelzésű festményt, "olaj-vászon, aratójelenet, hegyvidékkel, háttérben várrommal." (Vajon hol és kinek a falát díszíti most az ifjabb Markó Károlytól való alkotás?)

Az ötoldalas listán a következő tételek szerepelnek:

- a Szondy borozóban 23 alkotás: "... kettős ablakrekeszeiben egy-egy ólomkeretes, színes üvegfestmény...Az egyes képek különböző kultúrák jegyében stilizáltak, egy-egy italfajta szimbolikus ábrázolásai, alul világos alapon feliratszalagon a megnevezéssel";

- a Szondy sörözőben 6 színes üvegablak: "... ezek mindegyike háromosztatú. Fent kisebb téglányalak, alább két hosszanti, álló téglánnyal. A felső rekeszek emblémákkal, ornamensekkel kitöltöttek, középen koszorúban emberalak. Az alsó két szárny világos, geometrikus mintájú, feljebb egy-egy családi címerrel. Alattuk a család nevével. Az elsőnél jelzés Haranghy J. és Palka J. üvegfestő";

- a Vadász teremben 7 darab: "Hét állótéglány alakú színes üvegfestmény ablakkal, egy-egy jellegzetes magyar tájjal";

- az Étteremben: faliszőnyeg: "csomózott gyapjú. Külső szegélyében felirat: 'Tervezte Haranghy Jenő Németh Hotel Britannia Budapest. Szőtte: Turáni Szőnyegszövő Rt. 1936.' Bordűrje: két rövidebb szélén szélesebb, hosszanti szélein keskenyebb, színes geometrikus mintasorokkal. Osztatlan mezejében vadászjelenet: párducos ősmagyarok dárdával, nyíllal, kopókkal bölényekre vadásznak, amely előtt róka, szarvas, őzek, madarak láthatók növényi elemekkel dúsan telített tájban." (Minden esetben megadták a felsorolásban a tárgyak pontos méreteit. Itt: 187 x 407, vagyis hatalmas textíliáról, faliszőnyegről van szó, amelynek további sorsáról nem tudok.) "A helyiség két keskenyebb oldalának felső, boltívvel záródó rekeszében egy-egy befoglalt pannó-kép, mindkettő lakomajelenetet ábrázol. Az egyik szabadtéri, közepén baldachinnal, a későbbi renaissance időkből; a másik XVIII. századra utaló lampionos kerti térben." (Ezt is azért közlöm - a többivel ellentétben - teljes szöveggel, mert az egyik megvan a mai szállodában, de a másik további sorsáról nem tudok.)

- a Kupolacsarnok képei és kandallói leírása is részletes. Az egyik kandalló "zöld erezett márvány", a másik három "fehér márvány" rézlemezzel, aranyozással, címerpajzsokkal, stb. díszítettek. A kupolaterem "... falait (... ) befoglalt olajképek borítják. Keretelésük plasztikus hatású barnás akanthusz indázat, Shakespeare drámákból képes jelenetek felirat-soraival."

A teremben elfoglalt helyük megjelölésével felsorolja a jegyzék a következőket: "Téli rege", "A velencei kalmár", "Szentivánéji álom", "Amit akartok", A windsori víg nők", "Rómeó és Julia", "Ahogy tetszik", "Minden jó, ha jó a vége" és "Szeget szeggel". (Ez utóbbi hollétéről sincs tudomásom.)

"A helyiség 4 + 2 + 2 oszlopaival tartott, fent szétnyitható kupolájának alsó részében körbefutó falikép: Shakespeare-kori színház, melytől kétoldalt különböző jelenetek víziói futnak körbe. Átellenben a dráma apotheozisa szimbolikus nőalakokkal. A kétfelé nyíló kupola-fedő üvegrács szerkezet geometrikus mintái stilizált tulipánsorral szegélyezettek. Középen köralakban görög mitológiai alakok őselem jelképei, 'Terra', 'Aqua', 'Ignis', 'Aer'. (Eredetileg sem részletezték tovább. A kupolának ez az eleme megvan. Csak ez!) Az utcai sarok Arany János-verssorokkal is díszített Szondy-mozaikjának (mely ma is a helyén van) a leírása került a védetté nyilvánítási lista végére. A Móra szobáról és a Nótás teremről, a Székely ivóról, s néhány további képről nem esik említés.

Röptet a Radisson SAS

Megjött a pénz Ausztriából, s az 1980-as évek elején beindult a "szállodaprogram". Az elpusztult Duna-parti szállodasorból egyedül megmaradt - és Duna Szálló néven működtetett - Bristolt lebontották, felépült a hatalmas Intercontinental (vagyis a mai Marriott), a többi "zöldmezős beruházás" volt. A Teréz (Lenin) körút sarkára (a Gyökössy Gyula vezérigazgató vezette HungarHotels megbízásából a Közti mérnöke, Dobozi Miklós által) tervezett új Radisson SAS Hotel azonban jelentős kultúrtörténeti emlékünk elpusztulásával (nem) kalkulált. Meg kellett szólalni!

Televíziós interjút készítettem Gyökössy Gyulával 1982 decemberében. A lebontás ellen cikket írt Raj Tamás a Magyar Nemzetben (Béke poraira, 1983. február 10.) és Gárdos Miklós - komolyan - a Ludas Matyiban (Kinek mondjuk, miért mondjuk?, 1983. január 23.), Veszprémi Miklós a Magyarországban (1983. május 15.). Ami nem köztudott: kérésemre Hajdú János, az A Hét főszerkesztője és Jancsó Miklós filmrendező is vállalta, hogy írásban fogalmazza meg a bontással kapcsolatos tiltakozását. Ezeket fel is olvastam az egyik hivatalos megbeszélésen.

Komjáthy Kálmán megkeresésére 1983 áprilisában adott válaszomból idézek most - szerénytelenül - egy részt: "A Béke Szálló érdekében mindent elkövettem, ami csak lehetséges, készítettem műsort védelmében A Hét-ben, beszéltem a miniszterrel az Építésügyi- és Városfejlesztési Minisztériumban, létrejött a KÖZTI-ben egy megbeszélés, majd amikor mindez eredménytelen volt, a 'Fehér Ház' segítségét kértem. A végleges terveket újra tervvéleményező bizottság elé vitették, ahol annyit sikerült elérni, hogy bár a Békét lebontják, és helyére új épületet emelnek, a tervezőt kötelezik arra, hogy az újonnan kialakuló vendégforgalmi területeket úgy tervezze meg, hogy oda ne csak egyes Haranghy-képeket, de komplett miliőt is el lehessen helyezni. Ez volt az elérhető maximum."

Az új szálloda részletes elemzésére nem térek ki, de megemlítendő mégis egy-két dolog, ami történetünkkel összefügg. Németh Aladár, a legendás szállodaigazgató a körúti front bal oldalára helyeztette a szálloda kapuját, hogy a földszinten L alaprajzú kávéházat működtethessen, "ahogy illik" a kávéházi szokások szerint. A régi épületből meghagyott homlokzaton Doboziék a kaput középre rakták, s az így a két oldalon kialakult földszinti holt tér fölött az első emeleten alakítottak ki egy - csak a szálloda halljából, lépcsőn - megközelíthető cukrászdát, amelyben elhelyezték a kupolaterem egyik kandallóját. (A másik hármat illetően "a többi néma csend".)

A ráfestett Shakespeare-kori színházzal, a Haranghy-féle dráma-apoteózissal együtt lebontották a kupoladobot, s az első emeleti - metróállomás-szerűen kiképzett - elosztó tér álmennyezete alá befüggesztették a kupolaterem üvegkupoláját. Ebben az új térben sorakozik funkciótlanul a Britannia-Béke Szondy sörözőjének és Szondy borozójának jó néhány ablaka, paravánszerűen, mozgatható, lábakon álló keretekbe szerelve.

A Mérey-Garázda, Halassy-Bárczay, Kölkedy-Békássy, Hradnay-Majthényi, Pogány-Szirmay, Bakócz-Disznóssy család nevét és a címereket színes üvegablakon bemutató művek közül ott áll az első négy. Kettő helyéről nem tudni. A hat ablak mindegyikének záródása egy-egy félköríves szárny volt. Ebből kettő ( "Várbéli vitéz", "Menyecske portré") van a szállodában, négy ("Várbéli kapitány", "Nőalak virágdíszes emblémával", Nőalak zeneeszközökkel", "Ali basa fegyveremblémák között") tartózkodási helye ismeretlen.

A Szondy borozóban jellegzetes zsánerképek sorát komponálta ólmozott üvegbe Haranghy, úgy, hogy mindegyik valamely borfélére vagy bortermelő vidékre utaljon, az italfajták nevének feltüntetésével. A Béke (SAS Radisson) Szállodában a keretekben még láthatunk tízet ("Ürmös", Nagy-burgundi", "Hárslevelű", "Rizling", "Somlói", "Tokaji aszú", "Leányka", "Dió brandy", "Ezerjó", "Zöldszilváni"), s nem láthatunk tizenhármat (a "Budai sas-hegyi", "Szekszárdi", "Tokaji pecsenye", "Szamorodni", "Badacsonyi kéknyelű", "Furmint", "Asztali", "Sziklabor", "Pezsgő", "Kadarka", "Bikavér", "Muskotály", "Zirfandli" feliratúakat).

Ki tudja, hova lettek?

Az egykori Vadász teremben voltak a következő feliratokat viselő képek: "Hortobágy", "Mezőhegyes", Bakony", "Vértes", "Mátra", "Bükk", "Gödöllő". Nincs információ arról, megvannak-e... Az új étteremben - a kötelezésnek megfelelően - ismét a Shakespeare-darabok témáira készült festmények borítják a falat (ezek az "Amit akartok", a "Szentivánéji álom", a "Rómeó és Júlia", az "Ahogy tetszik" és a "Minden jó, ha jó a vége"), s az étteremmel összenyitható vagy attól elkülöníthető másik teremben került a falra "A velencei kalmár". Vagyis az eredeti Shakespeare-darabok ihlette 13 óriásfestmény közül hat maradhatott meg a Békében. Van egy "Shakespeare terem" feliratú kép is a konyha ajtaja fölött... A Teréz körúti főbejárat mögötti holt tér ajtónyílása fölött helyezték el a volt "Lakodalmas terem" egyik félköríves kompozícióját: királyi eszem-iszom reneszánsz udvarban.

Szétszóratva és elhagyatva

Komjáthy Kálmán 1986-ban elérte, hogy 18 olyan kép, amely nem kellett a Béke SAS Radisson gazdáinak, budai raktározásukat pedig drágállották, Körmendre kerüljön. Abban bizakodott, hogy ott egy Haranghy-gyűjteményt lehet majd létrehozni. Az átadás jegyzőkönyvét a Hotel Béke igazgatóhelyettese, Blaskó Péter (ma is ő vezeti a Békét) és a Körmendi Városi Kórház nevében Komjáthy Kálmán írta alá. Kőszeg városa segített a tranzakcióban, így három kép ("Szondi búcsúja apródjától", "Hogy vítt ezerekkel...", Hazatérés vadászatról") 1987-ben Kőszegre került, köszönetképpen. A többi Körmenden egy üzemi raktárban, majd egy zenei próbateremben kötött ki. Aztán a Rázsó Imre Szakközépiskolai Kollégium számára edzőteremként szolgáló helyiségben tartották a képeket évekig. Az erősítőgépek mellett a falhoz támasztva sorakoztak, két avagy három részre vágva, hiszen némelyik kilenc négyzetméternél is nagyobb, s másképp nem fért volna be az ajtókon...

Ez a kollégium a Batthyány-Strattmann-kastélyban működik, az edzőhelyiség a kastély kápolnája volt. Azóta a képek - négy kivételével (egyikük a nevezetes "Mátyás király követei tokaji bort visznek a velencei dogénak" című), amelyek a Batthyány-kastélyban, vagyis a szakmunkásképző igazgatói irodájában maradtak - újra útra keltek, a kápolnát pedig helyreállították.

A fellelhető dokumentumok között olyan is akad, amely szerint 1990 novemberében dr. Fabényi Júlia, a Szombathelyi Képtár igazgatója és Marosfalvi Antal restaurátor Körmend felkérésére árajánlatot adott 13 kép restaurálására. Tizenegy évvel később, 2001 januárjában Honfi János körmendi polgármester 11 Haranghy-képet hivatalosan átadott Fekete Györgynek, a Danubiushoz tartozó Thermal Hotel Hévíz igazgatójának. A szállodavállalat ezeket a képeket restauráltatta, és elhelyezte étterme, konferenciatermei és sörözője falain. A címeikből következtethetünk arra, melyik korábbi, Béke-beli termet díszítették: "Egyiptomi vadászjelenet", "Hadd zúgjon az álgyú", "őszi harmat, hideg eső, ősszel érik meg a szőlő", "Sör szállítás Drégely várába", "Sörben a barátság,", "Sörben a szerencse", "Sörben a vigasztalás", "Sörben a jókedv", "Sörben az erő" és két Shakespeare: "A windsori víg nők", Téli rege".

Érdekesség, hogy miközben a - minisztériumi listán védetté nyilvánított - "Szeget szeggel" ábrázolásnak nyoma sincs a maga tárgyi valóságában, létezik egy olyan Shakespeare-színmű ihlette kép részlete, amelyről sehol sem olvasni feljegyzést, mégis - tapinthatóan - van! Ez pedig a IV. Henrik (a Falstaff-történet) egy darabja. A fennmaradt képrészlet nagyságából következtethetünk a méretre és a témájára. A figura ugyanis a mű Poins nevű szereplője, akinek a neve olvasható is a kép alsó sávjában. Egy nagyjából négyszer ekkora olajkép jobb szélső sávja a képrészlet. Mellette, rajta, egymásra döntve fekszik ugyanott a "Sok hűhó semmiért" (három részre vágva), a "Két veronai ifjú" (két részben), "A makrancos hölgy"(két részben). Tartózkodási helyük a Festetics-kastély pincéje Keszthelyen. Ott állnak restaurálásra, megfelelő helyre, jó gazdára várva a "Haranghy-múzeum" festményei a pincefolyosón. Ha sikerül a sorsukat megoldani, s ennek majd lelkesen örülünk, mint most - húszévnyi hányattatás után - a Hévízen helyreállítottaknak, valaki majd büszkén mondhatja, hogy megmentette ezeket a festményeket! Bár így lenne - legalább!

De nem lehetne, nem kellene kulturális örökségünket eredeti helyén megőrizve, karbantartva, végre (a) békében hagyni?

(a szerző saját fotóival)