Ismert és ismeretlen véletlenek sokasága segített hozzá, hogy az itt olvasható levél birtokába jussak. Nem a személyes tulajdonom, az eredetije aukciós darabként gazdagítja ma már boldog birtokosa gyűjteményét. (Csontó Sándornak tartozom köszönettel, amiért felhívta rá a figyelmemet.) Négy aláírójának személye nem szorul magyarázatra, s a nevük ráadásul jól olvasható is. Míg a gyűjtő számára az irat értéke éppen ebben állhat, a számunkra külön jelentőséggel is bír. Hisz Ottlik Géza és társai, látjuk, itt Budapest címmel akarnak folyóiratot indítani 1945 júniusában, miközben legendás elődünk első száma csak az év október 15-én látott napvilágot. Vajon volt-e kapcsolat a két törekvés közt, s ha igen, miben állt, mit tudhatunk meg róla ma?

Először is látható, hogy el nem küldött fogalmazvánnyal van dolgunk. Eredetiek és hitelesek ugyan az aláírások, ám a kézírásos javítások s alant a Belügyminisztériumra való utalás még azt a lehetőséget is felvetik, hogy a kérelem javított, végleges formában sem jutott el a - névvel egyébiránt itt nem is illetett - címzetthez, Vas Zoltánhoz. (E feltevésemet az örömünkre élő Lengyel Balázs, az egyik aláíró is megerősítette, a kérelmük végül a Belügyminisztériumban feneklett meg.)

Kitűnik az is, hogy a magyar irodalom háborút túlélt - utóbb komoly szellemi tekintélyre jutó, ám akkor még igen fiatal - alakjainak elképzelése, a címétől eltekintve, semmi kapcsolatban nem állt Budapesttel, a várossal. Az "Akármilyen címmel jelenik majd meg folyóiratunk, mindenképpen Budapest kialakuló szellemi életének fontos góca lesz" mondat, kivált, ha a kihúzott "Akármilyen pártfogással" indítást is eléolvassuk, elszólásnál is több. Kimondja már-már, hogy a létesítendő folyóirat címe csak azért lenne Budapest, mert az alapítók most épp a város polgármesterétől remélnek segítséget. Nem is nehéz felidéznünk, mit is akartak valójában: újraindítani a Nyugatot, vagy más címen egy, a Nyugatnak megfelelő szerepet betöltő s annak szellemi rangjára számot tartó folyóiratot.

Ottlik utóbb több helyütt szóba is hozta e kudarccal végződő próbálkozást. A Hornyik Miklósnak adott interjúban, 1978-ban, még csak pár mondat erejéig: "Szerettük volna a Nyugatot folytatni, s még az ostrom alatt valami lapengedélyt is kaptunk az orosz parancsnokságtól. De aztán ebből se lett semmi." (Próza, Budapest, Magvető, 1980, 257. p.) 1981-ben azután - A másik Magyarország címmel -, külön szöveget is szentelt a történetnek, amely utóbb kötetben is megjelent. (A Valencia-rejtély, Budapest, Magvető, 1989, 72-91. p.) Ennek újraolvasása során semmi kétségünk nem marad: az itt közölt levél is e heroikus küzdelem dokumentuma. Másoké mellett nem csupán mind a négy aláíró nevével találkozunk a vállalkozásban, de a vágyott főszerkesztő - a Nyugat alapítói közül akkor már egyedül élő Schöpflin Aladár - személye is azonos.

Ám arra is mutatnak jelek, hogy a "mi" Budapestünk, és Ottlikék lapalapítási kísérlete közt mégiscsak volt kapcsolat. Itt van mindenekelőtt Némethy Károly személye, aki a Horthy-korszak során vezetője volt előbb a polgármesteri, majd a főpolgármesteri hivatalnak, 1931-től pedig tanácsnoki rangban az akkor megalakult művelődési ügyosztályt is megkapta. Még tartott az ostrom, amikor a Tárogató úti budai városházán megszervezte az önálló budai közigazgatási kirendeltséget, amely egészen a pesti és a budai oldal közti kapcsolat helyreállításáig működött.

Nem csupán hivatalnok és az új hatalom számára is elfogadható városvezető, de jeles várostörténész is volt, nem véletlenül lehetett hát az októberben induló Budapest főszerkesztője. Ottlik visszaemlékezésének is kulcsfigurája, a Nyugatot újraindítani kívánó fiatalok a személye segítségével próbálták meg valóra váltani elképzeléseiket.

S van még valami. Amint azt Pogány György nemrégiben megjelent tanulmányában (A "Budapest" Irodalmi, Művészeti és Tudományos Intézet története és kiadványai 1945-1949, Magyar Könyvszemle, 2003/3, 304-323. p.) feltárta, a Budapest Lestyán Sándor és Zakariás G. Sándor 1945. május 21-i beadványa nyomán indult el a megvalósulás útján, s jutott el Vas Zoltán 1945. augusztus 10-én kiadott 223.178/1945-XI. számú rendeletéig, amely a megalapítást kimondta.

A rendelet szövege maga nem szerepel a Fővárosi Közlönyben, de szinte teljes egészében olvasható Hernádi László folyóiratunk első korszakát feltáró, becses repertóriumának bevezetőjében. (A "Budapest" folyóirat története és repertóriuma. [Budapest], 1968, gépirat, 211 p.) Itt találjuk a következő mondatot: "Az új folyóirat magas színvonalát minden rendelkezésre álló anyagi eszközzel biztosítani kívánom, ennek érdekében tehát minden más folyóirat bármilyen formában való támogatását megtiltom." (21. p.)

Elképzelhető, hogy e kitétel Ottlikék - e néven most felbukkant - laptervére (is) utal.