A budapesti szobrok és emléktáblák históriája szinte kimeríthetetlenül gazdag. Az 1945 utáni rengeteg áthelyezést és lebontási követően, több évtized múlva is előkerülhet egy-egy - korábban örökre eltűntnek hitt - alkotás. Az ismét látható, újra felfedezett művek sorába tartozik a gorodoki lovasroham emléktáblája.

Az első világháborúban már a hadműveletek korai szakaszában, 1914 nyarán jelentős veszteségek érték az Osztrák-Magyar Monarchia huszárezredeit a keleti fronton. A galíciai hadszíntéren 1914. augusztus 17-én lezajlott gorodoki csatában az 5. honvéd lovas hadosztály egységeit nyílt területen támadásra vezényelték a láthatóan kiépített ellenséges állásokkal szemben. "Ilyen hősiességet és ilyen hajmeresztő könnyelműséget még legöregebb, több háborút megjárt katonáink sem láttak" - emlékezett később egy fogságba esett orosz tiszt. Az oroszok egészen közel engedték a huszárokat, majd megszólaltak az álcázott fedezék mögé rejtett gépfegyverek. A lovasroham percek alatt összeomlott. Bebizonyosodott, hogy a lóháton rohamozó lovasságnak nincs esélye a gépfegyverekkel szemben.

"Ez a hősi huszárroham és ennek szomorúan nagy vesztesége azt a nagy tanulságot tejtette magában, hogy lovascsapatokkal a modern háborúban nem lehet sáncokat megostromolni" - olvasható a Tolnai Kiadóvállalat gondozásában megjelent A világháború története második kötetében.

A hősi halottaknak Magyarországon már az első világháború alatt emlékműveket kívántak állítani. Az 1. honvéd huszárezred hősi emlékművét Stróbl Alajos készítette volna, aki népfelkelő főhadnagyként maga is frontszolgálatot teljesített. "Legkedvesebb munkája ez idő szerint a Világháborús emlék, melyet ezredének, az első huszárezrednek a számára alkot. A műemlék a kaszárnya udvarán lesz felállítva a legközelebb várható befejezés után" - tudósított a Vasárnapi Újság 1917. évi 28. száma. A Kerepesi úti laktanya udvarán felállítani tervezett emlékművet lendületes lovas szobor díszítette volna. Az alkotás azonban - feltehetőleg pénzügyi nehézségek miatt - nem került kivitelezésre.

A Kerepesi úti huszárlaktanya bejáratánál végül a gorodoki halálroham domborművét helyezték el. Amikor a monarchia csapatai 1917-ben visszafoglalták a volt galíciai hadszíntereket, egy katonai küldöttség felkereste Gorodok melletti csatamezőt. A civilben festőművész és grafikus Manno Miltiadesz huszár százados több képet készített a tragikusan végződött ütközet helyszínéről. Ugyancsak Manno terve alapján mintázta később Nemes György a lovasrohamot ábrázoló, bronzból öntött emléktáblát.

A bronzból öntött dombormű rohamozó huszárokat ábrázol. Az előtérben kivont karddal vezénylő tiszt, mögötte trombitát fújva vágtató huszár. A hátrább látható huszárok közül többen golyótól találva hanyatlanak le a lóról. A relief alsó részére, Somogyváry Gyula fogalmazta a kétsoros szöveget: A · ZENGŐ · KÜRTSZÓ · RÉGEN · ELVIHARZOTT · S · LEGENDÁK · ŐRZIK · MÁR · A · HŐSI · HARCOT · A · MELYNEK · HÍRE · SZÁJRÓL · SZÁJRA / JÁR · HOGY · TŰZÖN · POKLON · VIRTUSÁBAN · ÉGVE · VÉRES · CSATÁKBÓL · AZ · ÉGBE · SZÁGULDOTT · EGYKOR · A · MAGYAR · HUSZÁR. A 170 X 105 centiméteres méretű, fekvő téglalap alakú alkotás mészkőből faragott keretben állt a főépület falán. A mészkő keret felső részébe felvésett felirat: A GORODOKI LOVASROHAM EMLÉKÉRE /1914. VIII.17. A dombormű alatt egysoros szöveg állt a posztamensen: A ROHAMBAN RÉSZT VETTEK A MAGYAR KIRÁLYI 1., 6., 7. ÉS 8. HONVÉD HUSZÁREZREDEK.

Amint arról a napi sajtó is beszámolt, a laktanya bejáratánál lévő épület falába épített emléktáblát 1929. augusztus 17-én (tehát a tragikus roham évfordulóján) avatták fel ünnepélyes körülmények között, katonai tiszteletadással. A tábori misét követő beszédet József főherceg mondta, székesfőváros nevében Dr. Czebe Jenő tanácsos, a hajdani 5. lovas hadosztály egykori tisztikara nevében gróf Bissinger Nándor koszorúzott. Az emlékművet az avatás után is megbecsülték, évente augusztusban megemlékezést tartottak a domborműnél.

A fegyveres testületek objektumainak területéről 1945 után számos első világháborús emlékművet eltávolítottak. Lebontották a Böszörményi úti laktanya udvarán álló Csendőr vértanúk emlékszobrát (Pásztor János művét), az Ezredes utcában a Gépkocsizók hősi emlékét (Maugsch Gyula alkotását), Csorba Géza Hegyi tüzéremlékművét a Hadik-laktanya faláról, továbbá a Ludovika Akadémia szobrainak többségét. A gorodoki huszáremlék sem maradt a helyén, de szerencsére nem pusztult el. A laktanyába a rendőrség egységei költöztek, és a domborművet a Belügyminisztérium intézkedésére, 1948-han a Hadtörténeti Múzeumba vitték. A leltárban az 1., 6., 7.és 8. huszárezred hősi emlékműveként szerepelt. (Az utalást Gorodokra az emlékmű mész- kőből faragott, ugyancsak lebontott kőkeretére vésték, ez viszont nem került be a múzeumba.)

A bronztábla évtizedeken át az alagsori folyosón állt, a falnak támasztva. A Hadtörténeti Múzeum vezetőségének döntése alapján 2004-ben megtisztították, és jelentős hibáit kijavították. A domborművet az első világháború kitörésének kilencvenedik évfordulóján, 2004 júniusában - az egykori 82. gyalogezred emléktáblája társaságában - a múzeum épületének belső udvarra néző falán helyezték el. Mivel az alkotás eredetileg laktanya területén állt, kevesen ismerték: nem szerepel sem Liber Endrének

főváros szobrairól és emléktábláiról 1932-ben írt könyvében, sem Gádor Endre és Lyka Károly Budapest szobrairól 1955-ben megjelent kötetében, illetve Rajna György 1989-ben kiadott szoborkatalógusában. Medvey Lajos 1939-ben kiadott Vezető Budapest szobrai megtekintéséhez című könyve viszont említi a művet. Az emléktábla alsó részén, a kétsoros szöveg fölött, a bal oldalon olvasható Manno Miltiades- illetve a jobb oldali "Nemes György / 1929" szignó egyértelműen bizonyítja, hogy az alkotás a Kerepesi úti lovassági laktanya falán egykor állt relief. Néhány rossz minőségű, de azért azonosítható, korabeli hírlapi fotó szintén megerősítette, hogy a Gorodok-emlékmű domborműve látható a múzeum épületének falán.

Az azonosított emléktábla históriája mellett érdemes néhány szót szólni a két művészről is. Manno Miltiadesz (1879-1935) különösen színes egyéniség volt. A Münchenben tanult grafikus, festő, plakáttervező és szobrász sportolóként is komoly eredményeket ért el. Az 1901-ben és 1902-ben rendezett első, illetve második hazai labdarúgó-bajnokság gólkirálya, a BTC bajnokcsapatának tagja. Evezésben és gyorskorcsolyában egyaránt négyszeres magyar bajnok. 1912-ben evezésben indult a stockholmi olimpián. Huszártisztként végigharcolta az első világháborút. Az 1932-es Los Angeles-i olimpia művészeti versenyén Birkózók című kisplasztikájával ezüstérmet nyert. A gorodoki emlékmű sikere után már nemcsak tervezte, hanem maga mintázta a császári és királyi 16. huszárezrednek a debreceni megyeháza falán, 1932-ben felavatott domborműves emléktábláját, továbbá a 7. honvéd huszárezred 1935-ben, Pápán felállított emlékművét.

Nemes György (1885-1958) - későbbi művésznevén Ősz Nemes György - Zala György tanítványaként részt vett a Hősök terén álló Millenniumi emlékmű szobrai és domborművei egy részének kivitelezésében, majd 1945 utáni restaurálásában. Ő készítette a Szent István-bazilika bal oldali középső oltárának angyalait, 1925-ben az I. kerületi Corvin tér 4. számú ház falán látható négy domborművet, valamint 1952-ben Eötvös Loránd mészkőből faragott mellszobrát. A Nemzeti Galéria néhány kiváló alkotásár - Jókai-mellszobor, Menekülők, Lovas harcosok - őrzi. Legjelentősebb munkája azonban a gorodoki lovasrohamot ábrázoló dombormű.

A Hadtörténeti Múzeum értékmentő tevékenységének köszönhetően sokáig elveszettnek hitt, értékes műalkotás vált láthatóvá a nagyközönség számára.