A nagy dolgok születésének külső körülményeit még csak meg lehet ismerni, akár évszázadok múltán is, de a belső indítékot, az okot, ami világrajöttüket megelőzte, elég nehezen, még ha időben közel is állt hozzánk. Szűr-Szabó József karikatúrafalát azért is merem nagynak nevezni, mert fizikai méreteiben is az: körülbelül nyolc méter hosszú és mintegy három méter magas. Azt hiszem, tartalmában is egyedülálló, hasonló próbálkozásról ebben a műfajban én legalábbis nem hallottam.

Valamikor a hetvenes évek közepe táján - túl a hetvenedik életévén - Szűr-Szabó József végleg nyugdíjba ment a Ludas Matyitól. Rajzokat ugyan még adott a lapnak, de oda nem járt be többé. A közösség hiánya, a kapcsolat a napi lapcsinálással - 1956 előtt az Esti Budapestnek is rajzolt rendszeresen - valószínűleg nagyon hiányzott neki, ezért bekéredzkedett az Esti Hírlap kulturális rovatába, egy ideig még ott dolgozott Nóti Ilona, akivel annak idején egy szobában ült az Esti Budapestnél. Nótiból olvasószerkesztő lett, más szobába költözött, Szűr-Szabó azonban annyira megkedvelhette a rovatot - ahová aztán naponta bejárt úgy 9-10 óra körül -, hogy egyszer csak előállt az ötlettel: felrajzolna bennünket a falra. S ez az, amit sohasem lehetett megtudni: miért hogy a karikatúrafejek alá - eddig természetes lehetett számára az ötlet - olyan, oldalnézetből ábrázolt testeket rajzolt, mint amilyenek az egyiptomi falfestményeken láthatóak.

Hamarosan neki is látott, és elsőnek a rovat akkori vezetőjét Dersi Tamást örökítette meg, természetesen mint fáraót. Dersi akkoriban éppen hírlapi vitába keveredett a Próféta voltál, szívem című új magyar regény apropóján, ezért a könyv két figuráját is - természetesen kis méretben -, megörökítette, amint a kritikus az egyiket a keblére öleli, a másikat eltolja magától. (Talán éppen ezek a korabeli utalások teszik különösen érdekessé - a sajtótörténeti "adatokon" és a nagyszerűen sikerült karikatúrafejeken túl - ezt a falat.) 

Aztán jöttek a többiek: Fencsik Flóra, aki éppen Básti Lajossal volt valami afférban, s ennek nyoma van a falon is. Bársony Éva kolléganőnknek bolgár nyelvismerete került fel egy szalagra, majd Zsugán István következett. Ő ugyancsak hírlapi vitában állt kutyabarát szerzőkkel, és ágyúval készült lőni egy verébre. Kristóf Károly bátyánknak akkoriban Párizsban bemutatták egy operettjét, amelynek ő írta a librettóját, ezért mellé az Eiffel-torony került, és néhány intim női ruhadarab. Rövid ideig gyakornokunk volt egy Kócsag Piroska nevű lány, aki természetesen kócsagtesttel, de kiváló karikatúrafejjel bújt meg Dersi-fáraó trónja alatt. 

Dersi térdén kis szfinx-testtel, de autólámpa keblekkel ült Szalkai Sándor, egy időben ugyancsak a rovat munkatársa, akiből később filmrendező lett, s akinek elsőül volt autója a társaságból. Megörökítette Szűr legendás hivatalsegédünket is, aki olcsó pénzért ugyan, de szörnyűséges, zaccból főzött feketekávéit tukmálta rá mindenkire. Kicsit később került a falra Barabás Tamás, Morvai István - mint trikóarc Zsugán mezén - és Endrődi István karikaturista kolléga, aki imádott testes női idomokat rajzolni, ezért az ő testén mindenütt kebelkezdemények voltak láthatóak. Kőbányai György kollégánk az éppen aktuális árvízről tudósított, a falon panaszkodik a 31 forintos napidíj miatt, miközben János fia - azóta ismert író - csak kezével kapálódzik már a vízben. Antal Gábor is munkatársa volt egy ideig a rovatnak, ő harcos ellenfele volt a népies irodalomnak. Ezért aztán egy nagy furkósbottal űzi maga előtt a gatyás Urbán Ernőt. Fodor Lajos zenekritikusunk viszont - miként korábban írásban is tette - nyilait lövöldözi az operaénekes Mátyás Mária tomporába.

Időközben többször kifestették a szobát, ilyenkor csomagolópapírral kitakartuk a falat, így maradt meg az első fele fehér alapon, a második, egy későbbi festés nyomán, inkább sárgásnak mondható felületen. A rajzoknak egyre nagyobb sikerük volt, és a szerkesztőség tagjai szekírozták Szűrt, hogy ők is kerüljenek fel. Ezért aztán a kulturális rovat feje fölött kapott helyet Kelen Béla, a főszerkesztő és Pajzs Gábor, a helyettese, amint éppen sakkoznak, miközben a két titkárnő konyakot, illetve feketét szolgál fel számukra. Aztán a sárga falon volt már hely Harangozó Márta képzőművész kolléganőnek, természetesen kerti törpék társaságában. Ide került Szatmári Gábor, a belpolitikai rovat vezetője egy időben, de mert később moszkvai sajtóattasé is volt, és a városról útikönyvet írt, ezért bokázik a hagymatornyok között.

Sirokmány Lajos, a sportrovat vezetője akkoriban az öttusaszövetségnek is korifeusa volt, itt öt csinos hölgy társaságában tusázott.Pakots György, a városházi tudósító természetesen a főváros címerével ábrázoltatott; Hajdú Endre, a bírósági tudósító, az igazság törött szárú mérlegén tyúkot vizitált mint a tyúkperek szakértője; Réti Ervin pedig, a külpolitikai rovat vezetője, földgömböt kapott a fejére. Tatár Imre, az egyik olvasószerkesztő az írógépből kitekeredő hosszú papírcsík elvagdosásával foglalatoskodik.

Végül Szűr saját magát is felrajzolta az ajtó sarkában, a híres egyiptomi írnok szobor-pózában. Túl volt a kilencvenedik évén Szűr-Szabó József, amikor elhunyt - 2003-ban lett volna százéves -, és özvegye, dr. Rőder Edit kezdeményezésére a Művelődési Minisztérium a falat védett műalkotássá nyilvánította. Eleinte úgy volt, hogy egy német cég, amely megvette a Blaha Lujza téri épületet, biztosítja a fal védelmét. Ez a cég azonban túladott az úgynevezett Népszabadság-házon. Közben az átalakítást végző kft. segítséget kért tőlem - másoktól is -, hová lehetne átmenteni a falról vakolattal együtt leszedett karikatúrát. Magam is érdeklődtem a New York-házat renováló cégnél. Ők nem utasítottak el, de nem is döntöttek. Közben ismét eladták a házat a Blahán, és csak remélni lehet, hogy a másfél-két évvel ezelőtti állapotokhoz képest - akkor készültek az itt látható fotók - nem romlott a rajzok állapota.