BUDAPEST Ebben a városban minden generációnak megvannak a maga szigetei. Illetve a második világháború utáni mindegyik nemzedék azt szeretné, hogy legyenek ilyenjei. Ahová el lehet bujdokolni, ahol minden máshogyan történik, mint a szokásos világban. Mindez különösen a fogyasztói társadalom ellen lázadó hippikorszak óta van így, nemzedéki filozófiák azelőtt nemigen születhettek. Az amerikai és a nyugati típusú társadalom kitermelte magának a saját szigeteit: az első Woodstockban volt 1969-ben. Az efféle törekvések a keleti tömbön belül nyilván nem valósulhattak meg, s ennek elsősorban politikai okai voltak. A hatvanas évek zenei lázadásának az volt az üzenete, hogy nem kell tovább tisztelni a hagyományt, és köpni kell apukáék büszkén vállalt csődjeire vagy éppen sikereire. A zene hátán érkező kulturális forradalom fáziskéséssel jutott el hozzánk, de aztán mégis itt termett, és mi - a csóró kis házibulikon - nyakig merültünk bele. Sok kis egymástól elszakított szigetvilág létezett errefelé, tele zavaros álmokkal és a szabadságról vallott ellentmondásos elvekkel.

Lett aztán a magyar sziget, a KISZ szervezte a hetvenes-nyolcvanas években. Pusztavacsra vándorolt az ifjúság, az ország közepére, és sörös- meg pálinkásüvegekbe hányta összes örömét és bánatát. Azon volt, hogy a politikai alkut elfogadni kénytelen és a reménykedésbe már belefáradt felnőtt társadalom tudtára adja: elege van az egészből, nem kér a sunyi egyengondolkodásból. A pusztavacsi alaktalan masszának az lett a sorsa, mint mindennek, ami mögött nem áll ésszerű ideológia: elolvadt, mint a szappan, amit benne felejtenek a mosdótálban.

A másik, és időben már sokkal közelebbi előkép az EFOTT (Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozója), amelyet 1975-ben rendeztek meg először. E találkozók oldott hangulata köszönt vissza az 1993-as, Diáksziget elnevezésű dzsemborin, amelynek születése igen egyszerű volt. Müller Péter a Sziámi áprilisi koncertjén a zenekar menedzserével, Gerendai Károllyal eszelte ki, hogy kellene egy nagy nyári fesztivál valahol a városban. Közel Budapesthez, de mégis elválasztva tőle. Például a hűvösvölgyi nagyréten vagy a budaörsi repülőtéren. Ezek voltak a Hajógyári sziget alternatívái. Müllerék meglátogatták Demszky Gábor akkori PR-főnökét, Tisza Zoltánt, és azt a választ kapták: a lehetőségekhez mérten persze, de megkapják a támogatást. Müllerék nem szuperkoncertet, hanem igazi kultúrkempinget akartak, amelyet "világegyetemisták" látogatnak. A harmadik alapító tag az akkor még egyetemista Szekfű Balázs volt. Müller a kapcsolatait mozgósította, Gerendai a szüleitől lakásvásárlásra kapott pénzét kockáztatta, Szekfű a 68 négyzetméteres lakását adta oda irodának. Így kezdődött.

Ha felidézzük a környékbeliek hirtelen felzúdulását, jó nagy zajjal is folytatódott. Az első években a neve is arra utalt (Pepsi Sziget), hogy itt sem lehet majd mást találni, mint a szigeten kívüli konzumidiotizmus templomaiban. Mégis más lett, és ez annak köszönhető, hogy a Sziget hamar megtalálta a helyét. Egy hét önfeledt boldogság. Közben millió civil ügy: a kalandok és az alkoholmámor mellett pszichológusokkal, kábítószer-szakértőkkel, szexológusokkal és miniszteri biztosokkal beszélgethet ki-ki az élet nagy kérdéseiről.

Amikor a politikusok felbukkantak a sátrak közt, hogy fölszedegessék a népszerűség morzsáit a földről, a kutatók pedig elméleteket kezdtek gyártani, tudni lehetett, hogy megszületett a nemzedéki kérdésekre már nemigen fogékony fiatal középosztály új életérzése: a Sziget. Nem "fönt" tákolták össze, nem pártok terjesztették elő, a jelek szerint túl sok nyugati tanácsadó se kellett hozzá. Döbbenetes, de néhány lelkes álmodozónak köszönhetően jelenleg a Sziget Fesztivál a legnagyobb nyári szabadtéri rendezvény Európában.

Jellegzetes magyar találmány. A tizenegy év azt igazolja, hogy minél többen ellenzik, minél többen gáncsolják, annál izgalmasabb, annál jobb és életrevalóbb.

Maga BUDAPEST