BUDAPEST egyik legszebb anekdotája szerint így kérdezte Alpárt a felesége, amikor először megpillantotta a Deák térre ránehezedő, hatalmas Anker-palotát: - Ignác, nem szégyelli magát? - Ezt a mondatot szoktam idézgetni, amikor mostanában a Károly körút mögött, az Erzsébetváros sűrűjében járok. Nézem a belakott és megszeretett eklektikus városszövet foghíjaiba, sőt a lerombolt régi házak helyére épülő monstrumokat, és - jobb híján, hiszen manapság az építésznek nincs neve, legfeljebb áruvédjegye van - a fogam közt a híres Alpárné-féle szólás sajátos változatát mormolom. Ilyen-olyan kft.-k, bt.-k és rt.-k - hát nem szégyellik magukat?

Áll például egy új irodaház a Wesselényi utcában. Kezdetben Green Pointnak, később Elisabeth centernek nevezték az alkotói, a környéken viszont csak úgy ismerik, hogy "az a nagy". Két körgangos százéves meg egy Bauhaus stílű, hatvanéves lakóház helyére húzták föl; az utóbbi - hogy, hogy nem - megroggyant az építkezés során, muszáj lett megvenni, lebontani, a helyét toronymagasan beépíteni. Az új látvány egészen különös. Mivel a monstrum a régi utcavonaltól hátrább emelkedik, az új keletű teresedés látni engedi a környékbeli, eddig szinte elrejtett régi házakat: a népi szecessziósat a fából faragott díszekkel, a burjánzó vakolatarchitektúrájút meg a decens modernet. A ronda új épület komor homlokzata rájuk irányítja a figyelmet; majdnem olyan ez a hatás, mint amikor a borzongató "Elizélt Palota" üvegtáblái adták vissza a Vörösmarty tér túloldalának a képét.

Nem tudom, mindenhol utálnám-e ezt a házat. Elképzelhető, hogy van olyan modern környezet, ahol el tudnám fogadni. Az azonban biztos, hogy ott, ahol van, otrombán és nemtörődöm módon veszi semmibe a környezetét. Buta és rideg irodaház-homlokzatával kirí a lakóépületek közül, füstüvegei magukba zárják az életet, miközben körülötte pezsegnek a mindennapok. Épp ilyen pöffeszkedőnek tűnhetett az Anker-palota is abban az időben, amikor a Károly körút mentén és az Erzsébet téren még barátságos, öreg bérkaszárnyák álltak. A város aztán valahogy mégis magába fogadta: szinte szabadtéri építészeti múzeum épült köré. Minden évtized mutatott jót, és persze bőven olyat is, ami a korra jellemző ugyan, de a környezettel igencsak felesel. Az Anker a maga bumfordiságában ma már belesimul ebbe a kakofóniába. De jó ház nem lesz belőle soha.

Nem lenne jó, ha mi is olyanná formálnánk örökségünket, a várost, hogy utódaink legfeljebb azt mondhassák: már megszokták olyannak, amilyennek tőlünk kapták. A tapasztalat azt mutatja, hogy nincs olyan építészeti környezet, amellyel - jobb híján - nem lehet megbarátkozni. Talán lesz idő, amikor én is el tudok majd menni borzongás nélkül a fenti irodaháztól nem messze, a Holló utcában most épülő mediterrán palazzo mellett, és nem döbbent meg az a durva nemtörődömség, amellyel alkotója a súlyos és szögletes, kifejezetten ormótlan épülethegyet odapottyantotta a környék 19. századi és 20. század eleji lakóházai közé. Sem léptékében, sem hangulatában nem illik a történelmi városnegyedbe, és ha megszokható lesz is valaha, visszavonhatatlanul átalakítja a városrészt, amelybe pedig beolvadni lett volna kutya kötelessége.

Félreértés ne essék, nem az "építészeti tett" jogosságát kérdőjelezzük itt meg. Nem azt kívánjuk, hogy a foghíjtelkek maradjanak üresek, amíg a világ világ, s ha építenek is rájuk valamit, az feltétlenül "se íze, se bűze" ház legyen. De az igenis elvárható, hogy az építészek ne a telket, hanem a várost nézzék. Hogy ne válasszák a könnyebbik utat, és tudván tudva, hogy manapság nincs hatóság, amelyik esztétikai alapon belekötne egy tervbe (egyébként vajon miért nincs?), ugyanazt a bevált rajzot dolgozzák át ezredik változatában is. Tervezzenek a szó valódi értelmében: járják a környéket, ismerkedjenek vele, tanulmányozzák a már álló épületeket, képzeljék el, hogyan festene ott, abban a környezetben az, amit papírra készülnek vetni! Házat álmodjanak, ne hasznos négyzetmétert és légköbmétert! Lakóhelyet, és ne csak várható üzleti nyereséget!

Igen, előfordulhat, hogy ettől elbizonytalanodnak. Javaslom, akkor hívjanak segítséget. Egy okos, jó ízlésű feleséget például. Így lehet szép BUDAPEST