BUDAPEST Vizek városa. Őseink ezért telepedtek ide, források, patakok és a Duna partjára. Hogy mi van az előbbiekkel, most nem firtatjuk. De azt igen, hogy mi készül az utóbbival. Évek óta fel-felbukkan a sajtóban a hír a budai alsó rakpart szélesítéséről. Profi az adagolás: nem mondhatjuk, hogy nem szóltak. Szóltak. De soha nem a terv egészéről, a legfontosabb részletekről, az ellenérvek komor soráról. Mindeközben a főváros folyamatosan nagyon sok közpénzt költött és költ az építkezés előkészítésére.

A tervanyagból, melyet pár éve néhány polgármesteri hivatalban megtekinthetett az, akinek volt idegzete kiharcolni, hogy a kezébe vehesse, a következő derült ki. Meg kell oldani Buda szennyvizének elvezetését; a gyűjtőcsatorna csak (?) a rakpart falában helyezhető el; ehhez nagy összegű támogatás szerezhető az uniós környezetvédelmi alapokból; ha hozzányúlunk a rakparthoz, a hat kilométeres bel-budai szakaszon szélesítsük négysávosra, ezzel megoldódik Buda észak-déli átmenő forgalma, és megspórolható az elkerülő autópálya megépítése. Magyarán: a környezetvédelmi célú építkezés költségén meg lehet valósítani minden idők legkörnyezetszennyezőbb budapesti beruházását.

A Fővárosi Közgyűlés ezt az ördögien cinikus tervet egyetlen ellenszavazattal elfogadta. A műemlékvédők óvatos ellenkezését némely pénzforrások elapasztásának fenyegetésével pillanatok alatt meg lehetett törni. A környezetvédők tiltakozását nevetségessé tették. A magányosan vagy kis csoportokban próbálkozó partlakókat úgy hessentették el a hivatalokból, mint a legyet. A budapesti építésztársadalomnak egy szava sem volt.

Kinek érdeke a rakpartszélesítés? A vízépítőknek és az útépítőknek biztosan. Hatalmas munka, hatalmas pénz. Az autósoknak? Ahová szélesebb út kerül, ott ugrásszerűen megnő a forgalom. Ahol két sávon dugó van, ott négy sávon még nagyobb dugó lenne, ráadásul a tervekben egy sor új, lámpás lehajtó szerepel. Nem Bel-Buda, hanem az egész főváros közlekedési káoszát kellene megszüntetni - ha lenne rá koncepció és pénz. Nincs.

Lássuk, milyen hatásai lennének a "Duna-sztrádá"-nak.

Először is: egy pofon csapott városkép, hiszen most minden hídláb a partokhoz igazodik. A nyolcméteres szélesítés látványos, csúf aszimmetriát eredményezne.

Azután: a jelenlegi bűz és por megsokszorozódása. (Az, hogy "a Duna-meder természetes szélcsatorna" jó ellenérv - lenne, ha a mérések nem azt mutatnák, hogy a partok mentén ugyanolyan koszos a levegő, mint bárhol a város belterületén.) Ez nemcsak a közelben élők egészségét, hanem az amúgy is félholt gesztenyefasort és a természetvédelmi területté előléptetett Gellért-hegyet is súlyosan veszélyeztetné.

Zaj. A rakpart támfala állítólag remekül véd ellene. Ez igaz. Egy méter magasságig. A sokezernyi érintett otthonban viszont soha senki nem mérte, hány decibel pattog pingponglabdaként már most is a két part homlokzatai között. Mekkora értékcsökkenését okozná ezeknek a lakásoknak a levegőszennyezettség és a zajszint ilyen mérvű emelkedése? Mibe kerülne kicserélni az összes ablakot? És ki fizetné mindezt?

Nem mérték a rezgést sem, ami a legnagyobb veszedelem. A parti házsor ugyanis - a világörökségi rangot kiérdemelt városkép fele - feltöltésre, szemétre épült. Egy-egy nagy hajótól, betonkeverő dömpertől most is reng a födém, hintázik a csillár, pereg a falról a mész vagy a Lotz-freskó. A vén házak alapját közben békésen nyaldossa a talajvíz. Szűkebb meder esetén gyakrabban törne be a pincékbe.

Árvíz is többször lenne, mondják a hozzáértők. (Olyankor hová terelnék a megduplázott forgalmat? A sétálóutcának álmodott Fő utca díszburkolatára, leanderek közé?)

Hát a part menti hotelekben megszálló turisták? Mindegy, hogy percenként hány kamion döng el az ablakuk alatt? És a kórházak, öregotthonok ápoltjainak is mindegy?

S végül: az alsó rakparton gyalogosan átkelni ma is életveszélyes. Letelepedni a köveken? Vízparti vendéglők? Hajóállomás? Fürge vízibuszok? Ugyan már!

Baráti társaságban fölmerült: le kéne betonozni az egész Dunát. Fölül hömpölyögne ötven sávon autófolyam, alul meg a fél kontinens szennyvize. Az összedőlő Hauszmann- és Ybl-házak helyére kerülhetne még pár szálloda, megvannak rá a bevált építészek.

Félre a tréfával. A városháza szóvivője nemrég nyilatkozta: a beruházásra nincs pénz. Két hónap se telt el, már szivárogtak a hírek: tárgyal róla a kormány. Miközben Európa minden országában kitiltják az átmenő autóforgalmat a műemléki városközpontokból, és az újra tiszta folyók partjára visszatódulnak az emberek.

Jó lenne észbe kapni, vizek városa BUDAPEST