A pestiek közül sem tudja mindenki, hogy a franciák világhódító császárának, Bonaparte Napóleonnak szobra van fővárosunkban. Nem híres szobrász alkotása, nem is köztéren áll. A Hajós utca és Zichy utca sarkán, a Hajós utca 25. sz. ház - az ún. Napóleon-udvar - homlokzati falfülkéjében áll a "kiskáplár", jellegzetes pózban, összetett karokkal.

Hogyan, milyen alkalomból állították ide Napóleon szobrát? A szoborállításnak elég különös a története.

Budapest egyik historikusa, a nagyműveltségű Bevilaqua Borsody Béla nyomozta ki és meséli el ezt a történetet is a Pest budai kávéházak, kávé és kávésmesterség 1535-1935. című, 1935-ben megjelent kétkötetes munkájában.

Azzal kezdődött a dolog - írja Borsody -, hogy a múlt század közepén az egykori városszéli Zsibvásár téren A Hajóshoz címzett, kéteshírű sörház állott, minden bizonnyal a dunai hajósnép kiszolgálására. A városfejlődés során később erről a sörházról kapta a Hajós utca máig meglevő nevét. A Hajós utca és az Új - ma Zichy Jenő - utca sarkán akkoriban nyílt meg egy régi házban a Café Napoléon. De miért éppen Napóleon?

Ennek megértéséhez tudnunk kell, hogy a múlt század hetvenes éveinek legelején, Poroszország és Franciaország háborúja idején, a franciák császára, III. Napóleon, Magyarországon bizonyos népszerűségnek örvendett. III. Napóleon sokat foglalkozott a haditechnikával. A tüzérség története című munkája magyarul is megjelent. Elkészíttette egy ókori hadigálya és kővetőgép modelljét is. Utolsó békés cselekedete az volt, hogy Verne Gyulának, a már akkor híres írónak, becsületrendet adományozott. A császár jól biliárdozott; s kipödört bajuszával, vállas alakjával a kor közismert alakja volt. Az iránta való lelkesedés késztette az új kávéház tulajdonosát, hogy üzletének a Café Napoléon címet adja. A kávéház cégtábláján levő feliratot olvasva, senkinek sem jutott - akkor - eszébe, hogy másra gondoljon, mint III. Napóleonra.

Múltak az évek, a háború árja levonult, III. Napóleon eltűnt a történelem süllyesztőjében. Eltűnt a Zsibvásár tér is. És amikor a fejlődő Budapest a Hajós utcában nagy, az akkori időknek megfelelő modern, luxuskivitelű bérházzal gazdagodott, a márványoszlopos, tágas lépcsőházas, jól jövedelmező bérházat tulajdonosa Napóleon-udvarnak nevezte el, a közeli kávéházról. A bérházépíttető azonban nem tudta, hogy a kávéház nem a franciák nagy hadvezéréről és császáráról Bonaparte Napóleonról, hanem a hegyesbajuszú III. Napóleonról kapta nevét... Elkészíttette hát műkőből Bonaparte Napóleon szobrát, és azt a magasban, fülkében helyeztette el.

A szobor, mint már említettük, nem művészi alkotás, műemlékeink jegyzékében felesleges is keresnünk, hiszen nem odavaló.

Ma úgy mondjuk: a szobor "cégheraldikai tévedés". A szobor krónikása, Bevilaqua Borsody Béla dr. érdekes, színes alakja volt kora társadalmának. 1885-ben született Miskolcon, és Budapesten hunyt el 1962-ben. 190 cm magas alakjával, különc öltözködésével gyakran feltűnt a Bástyasétányon. Önmagát tréfásan Három Bék-nek nevezte, nevének kezdőbetűiről. Tömérdek újságcikket, hadtörténelmi tanulmányt, kultúrahistóriai értekezést irt, számos könyve jelent meg. Évtizedeken át kutatta a régi magyar mesterségeket. Nagy tanulmányt írt az egri csillagvizsgálóról, Dürerről, Luigi Marsigli-ről, az 1686-os budavári ostrom tüzérségi tábornokáról.

Később, amikor könyvtárosi állásától megvált, kis régiségkereskedést nyitott, ahol a betévedt érdeklődőket órákig szóval tartotta érdekes történeteivel. Élete alkonyán még megírta a szemüveg történetét. Amikor e sorok írója a Hungária kávéházban utoljára találkozott vele (1961-ben), éppen a Mégis mozog a Föld című Jókai regényben szereplő Csittvári krónikát dolgozta fel. A krónikás azonban hamarosan elment hősei után...

A Napóleon-szobor és oly sok érdekes magyar kuriózum szorgalmas krónikásának nevét a Magyar Irodalmi Lexikon nem jegyezte fel, de a Magyar Életrajzi Lexikon tud róla.

(Fotó: Siklós Péter)