Balla A. Aladár

Minden szándék nélkül a minap ráleltem egy fényképre a régi iskolámról, az Apáczairól. Vagy ahogy akkoriban (1956–1968) hívtuk: a Cukor utcairól. Még jóval azelőtt készült, hogy megszülettem. A Fortepan (hiszen ott találtam) 1940-re datálja. Nyugalmas a környék, nincs nagy forgalom, még a villamos sem látszik. Igen, villamos is járt arra, egészen 1953-ig, amikor is felszedték a síneketés a 74-es trolit küldték ide – az járt akkortól a belvárosi utcákon.

Nem csak nyugalmat áraszt ez a nyolcvan éve készült fotográfia, de kissé szokatlan is, ha 2019-ben megnézzük. A Cukor utcai iskola földszintje nyitott, s utcai frontja tele van boltokkal. Napvédő ernyők bontják meg a fal síkját. Látunk itt órásüzletet, s még számtalan másikat, de ami számomra igazán érdekes, itt találjuk Balla Aladár üzletét is – papíráruk, iskolai cikkek és nyilvános telefon.

Nos, mi, akik hajdan ide jártunk, mind jól tudjuk, hogy Balla bácsi üzlete nem itt, hanem az Eötvös Loránd utca 2. szám alatt volt, az iskola melletti ház sarokhelyiségében, a ma Ráth-házként ismert épületben. És nem Balla Aladár neve szerepelt a cégéren, hanem egy titokzatos „A” betűvel több: Balla A. Aladár. Reggelenként, iskolába menet itt lehetett beszerezni a még esetleg hiányzó füzetet, rajzlapot, ceruzát és mindenfélét. A bátrabbak meg csak berontottak és vad harci üvöltésben törtek ki: „Balla Aladár, neked szarik a madár!” Persze ezek a bátrabbak ezután vásárolhattak az Egyetem téren, az ottani papírboltban.

Az üzlet, az üzlet

A Cukor utcai iskola, a székesfővárosi elemi leány- és fiúiskola, valamint polgári leányiskola 1911 és 1913 között épült Reichl Kálmán tervei szerint. A terveken láthatjuk az eredeti homlokzatot, amely vajmi kevéssé hasonlít a maihoz, s éppen az 1940-es állapotokat mutatja az boltokkal. A bal oldali üzlethelyiségben, a Cukor utca és a Papnövelde utca sarkán kínálta portékáját a Balla trafik, Papnövelde utca 4–6 szám alatti címmel. A hatalmas portálokat azóta eltüntették, oly módon azonban, hogy a gyanútlan szemlélő ezt észre sem veszi, mert az eredeti stílus változatlan maradt – mintha a tervező eredeti szándéka is ez lett volna.

Valószínű, hogy az építkezés és a majdani üzemeltetés költségeit igyekeztek ennek a funkciónak a rendszeresítésével csökkenteni, s a Balla trafik a lehetőséget rögtön ki is használta, már az iskola megnyitásakor, 1913-ban működött.

Balla A. Aladár, azaz Balla Arnold Aladár 1883-ban született Érsekújváron, Büchler néven.

1909-ben elvette a nála öt évvel fiatalabb, bősi születésű Fischer Juliannát. Harminc éves koráig semmit nem tudunk a pályafutásáról, először a már említett 1913-as év hozza elébünk a papírkereskedőt és magyar királyi dohánytőzsde tulajdonosát: ez évtől szerepel Ballaként, természetesen a Belügyminisztérium engedélyével. Ez a címe és kereskedése, foglalkozása megmarad 1950-ig a különböző lak- és címjegyzékek szerint, majd ezen segédletek megszűnésével a mi emlékezetünk tartja meg még egy jó darabig.

Egy jó üzletember több lábon áll, így Balla úr is talált más pénzkeresetet: 1914-ben szén- és fakereskedőként is megjelenik és 1924-ben is találunk erre adatot. Ez a vállalkozása is a trafik címén volt bejelentve.

Közben azonban kitört a világháború, amelynek forgataga hősünket is elragadta: 1917 februárjában Balla Arnold tartalékos számvivő altisztet a pozsonyi katonai ágyraktártól kinevezték számvevő hadnagynak a 7. számú vártartalék ezredhez. Az 1918-as év, a háború vége is ebben az állapotban találta. (Szerencsésen megúszta, nem kellett frontszolgálatot teljesítenie. Talán beteg volt? Egészségi állapota nem engedte a tűzvonalba?)

Száz pengős kísérlet

A béke ismét Budapesten találja. Egy idő után kezd prosperálni az üzlet, 1923-ban már tanulófiút keresett segítségként, méghozzá fizetéssel! Ritka nagylelkűség! Valószínűleg nem talált ilyet, mert a hirdetés többször is megjelent, még 1926-ban is. Végül feladta és ’27 januárjában már eladónőt keresett. A szén és faüzlet viszont nem működött megfelelően, 1924 után nem található nyoma. 1932-ben aztán a könyvkereskedéssel kezdett kacérkodni, ekkor kérte felvételét a Budapesti Könyvkereskedők Szakosztályába. Papírkereskedői pályáján is szépen halad, 1938-ban már a Magyar Papír- és Írószerkereskedők Szövetségének vezetőségében igazgatósági tag.

S mivel az anyagi siker sem kerülte el, felhalmozódott valamennyi befektetni való tőkéje. 1939. március 6-án feleségével, Fischer Júliával és egy barátjával, Radóczy Jánossal megalapították a Vestibulum Házépítő Szövetkezetet, a Kaas Ivor utca 9. sz alatt, ahol is Balláék laktak már legalább 1916 óta. Akkor még Borz utca volt a cím – ma Nyáry Pál utca. (Egyébként ez a ház is megérdemelne néhány szót: itt volt a néhai „Arany Borz” vendéglő, és lakott itt Karády Katalin is.)

A szövetkezet célja: „közös üzletkezelés mellett, illetve a kölcsönösség elve alapján kizárólag tagjai részére kölcsönök megszerzése útján Budapest székesfőváros dunajobbparti részén 22886. sz, tkvi. betétben az 1. sorszám 8261/6. hrsz. alatt felvett ingatlannak, valamint más házhelyeknek vétele és azokon, vagy valamely tagnak már meglévő telkén bérházak, családi vagy bérvillák létesítése, az építkezés olcsóbbá tétele céljából az építkezéshez szükséges anyagok és cikkeknek nagybani beszerzése és tovább eladása, ily üzemek létesítése és fenntartása és végül a tagok tulajdonát képező ingatlanoknakéstelkeknek legtöbb haszonra való értékesítése és parcellázása.” Egy üzletrész névértéke 100 pengő volt.

A megfogalmazás bonyolult, de megoldás egyszerű, mert amennyire megállapítható, a szövetkezet tulajdonképpen csak a konkrétan megemlített Böszörményi úti ingatlant vette meg, már ’39. április 11-én. Az eladó, Czillér Józsefné 39.500 pengőt kapott a telekért. A ház később felépült, s ma is áll, megtekinthető a Hollósy Simon utca 30. szám alatt.

A szövetkezet egyéb gazdasági tevékenységének nem találtam nyomát, bár a mérleget minden évben kötelességtudóan benyújtották, ám újabb ingatlanokról és építkezésekről nem esik szó.

S noha érdemleges gazdasági tevékenységet nem folytattak, karitatív kötelességeikről nem feledkeztek meg: 1940 májusában 50 pengőt adományozott a cég az árvízkárosultak javára.

1944-ig voltak Balláék érdekeltek a cégben, mert ez év május 23-án megszűnt minden jogosultságuk, Balla A. Aladárné sem cégvezető tovább, és igazgatósági tagságuk is véget ért. Státusukat utolérték a zsidótörvények.

Ötvenhárom: a változások éve

Balla a háború után 1947-ben tűnik fel ismét, közéleti szerepkörben, mint a Budapesti Magánbeteg Biztosítóegyesület választmányi tagja. Üzlete újra működik, a már megszokott régi helyen. Aztán egyszerre csak helyet változtat, s akkortól az Eötvös Loránd utca 2. számú ház sarki boltjában találjuk, Pivárcsi Fülöp papi szabó üzlete mellett.

Mikor történhetett ez?

1953 a nagy változások éve ezen a környéken. A Ráth-ház nevezetessége volt az Arany Oroszlán patika, mely felépültétől, 1841-től itt működött, sőt már előtte, a korábbi épületben is ellátta a pestieket gyógyszerekkel. A sors azonban ezt az intézményt is elérte, 1951-ben államosították, majd 1953-ban meg is szüntették (berendezése a Kiscelli Múzeumba költözött).

Ugyanebben az évben számolták fel a villamosvonalat is, amely már régóta szálka volt sokak szemében. Már 1928-ban így panaszkodtak a főváros közgyűlésében: „A főváros a Papnövelde- és a Cukor-utca sarkán megépítette azt a rettenetes nagy iskolát, amelybe odajár körül-belül 780 elemi iskolai tanuló, azonkívül polgári iskolai, iparostanonciskolai, kereskedelmi iskolai, főzőiskolai, zeneiskolai tanuló és még óvoda is van ott. A közlekedés nagyobb dicsőségére ezelőtt az iskola előtt ebben a szűk utcában vezették el a kétvonalú villamost, amelyet tovább vezettek a Veres Pálné-utcán. Ez a villamos szerencsélteti nemcsak ezt az iskolát, hanem az egyetemét, az egyetemi templomot, a községi leánygimnáziumot és az angol kisasszonyok intézetét is és mindenütt a kapuk előtt robognak a kocsik, úgyhogy a Belváros összes iskolájának és ezen egyetlen községi iskolájának látogatását szinte életveszélyessé teszi. Mint iskolaszéki elnököt nap-nap után keresik fel olyan panaszokkal, hogy megint egy gyermeket ütött el a villamos. Megtörténik az is, hogy a Cukor-utcai elemi iskola bejárójánál kerülik ki egymást az autók, úgyhogy, amikor a gyermek kilép a Cukor-utcái iskolából, az autó alá kerül.”

Igen valószínű, hogy ezekkel a változásokkal kapcsolható össze az iskola átépítése is, az üzlet helyiségek megszüntetése, másutt való elhelyezésük. Eszerint 1953-ban, negyven év után vál-toztatott helyet Balla A. Aladár üzlete, és került Szőnyi-féle vegyeskereskedés helyére. Meddig létezett még a mi időnk után, nem tudom, de 1977-ben még biztos trafik volt ezen a helyen.

1960-ban meghalt Fischer Julianna, Balla bácsi feladta a Nyáry Pál utcai lakást, és az üzlet mögötti kis szobába költözött, mint Szőnyiék is annak idején. Érettségink évében, 1968-ban halt meg, november 12-én, hosszas szenvedés után. Gyermekei nem voltak, csak unokaöccsei, unokahúgai. Ők is temettették el. Ma a Kozma utcai izraelita temetőben nyugszik, sírja elhanyagolt. Őrizze emlékét ez a kis írás.