Apponyi gyászhintója

Ezt az iparművészeti remekművet – a főváros hivatalos gyászhintóját – Budapest népe utoljára több mint háromnegyed évszázaddal ezelőtt láthatta végiggördülni a város utcáin. Idén megújulva bárki megtekintheti a Fiumei úti sírkert bejáratának közelében.

Amint a bethleni konszolidáció nyomán megnyílt egy kis mozgástér a magyar gazdaság és társadalom szereplői előtt, a Fővárosi Temetkezési Intézet kezdeményezte a közélet nagy halottjainak temetésére szolgáló reprezentatív gyászhintó megépítését. A tekintélyes méretű jármű 1928-tól 1932-ig épült, s amint elkészült, 1933. február 14-én, gróf Apponyi Albert temetésén – melynek pompája legfeljebb Kossuth temetéséhez, illetve Rákóczi újratemetéséhez volt fogható – azonnal használatba is vették. A gyászkocsin ennek az egész országot megmozgató eseménynek a nyomán ragadt rajta az „Apponyi-hintó” név.


Apponyi_1.jpg

A gróf 87 éves korában hunyt el Genfben, ahol a már egy éve ülésező leszerelési konferencián vett részt. Halálával egy hat évtizedes, osztatlan hazai és nemzetközi elismeréssel övezett politikai pályafutás zárult le. Ez a tisztelet ad magyarázatot arra, hogy miért rendeztek államfői szintű temetést az agg politikusnak, aki ekkor a Népszövetség magyar képviselőcsoportját vezette, s a hazai legitimisták doyenje volt.
Erkölcsi tartása, szociális érzékenysége, arisztokratikus eleganciája s a trianoni béketárgyalások során Magyarország integritásának védelmében elmondott, eredményt ugyan nem hozó, de nemzetközi figyelmet keltő beszéde még kül- és belföldi politikai ellenfelei körében is megkérdőjelezhetetlen tekintélyt kölcsönzött Apponyinak. Jellemző például, hogy még legnagyobb népszövetségi ellenfele, Titulescu román fődelegátus is megrendült hangú gyásztáviratot küldött az özvegynek.

Gyászmenet másfél kilométeren
Szécsényi András történész tanulmánya nyomán érdemes felidézni a gróf utolsó napjainak és temetésének néhány momentumát. Halála előtt egy nappal valamennyi magyar templomban és zsinagógában imádkoztak a tüdőgyulladásból való felgyógyulásáért. A rádió azonnal jelentette halálhírét, ennek nyomán spontán módon minden házra gyászlobogót tűztek ki. A törvényhozás másnapi ülését kizárólag az ő emlékének szentelte.
A Parlamentben ravatalozták fel, onnan vitte a hat ló által húzott gyászhintó százezres tömeg sorfala között végső nyughelyére, a Mátyás-templomba. (Ebben a templomban annak idején részt vett Ferenc József koronázásán.) A ravatalnál és a temetésen megjelent, illetve beszédet is mondott az ország valamennyi közjogi és egyházi méltósága, a kormányzó, a miniszterelnök, a hercegprímás (50 pap kíséretében!), a főváros és a városok, falvak küldöttei. Apponyi a jászberényi választókerület képviselője volt, a város delegációja még a Lehel kürtjét is magával hozta a szertartásra. A temetési menet másfél kilométer hosszú volt.


Apponyi_2.jpg

A rádió 13 mikrofonnal, négy nyelven közvetített, és a heti filmhíradó is teljes terjedelmében ezzel az eseménnyel foglalkozott.

Sorsfordulat
A hintót ezután még három államférfi gyászszertartása során használták: Gömbös Gyula miniszterelnök 1936 októberi, Csáky István külügyminiszter 1941 januári és Teleki Pál miniszterelnök 1941 áprilisi temetésekor. A miniszterelnökök temetésén a hintó elé nyolc lovat fogtak be. Felmerülhet a kérdés, hogy Horthy István kormányzóhelyettes temetésén miért nem kapott szerepet? Erre az a válasz, hogy őt katonaként ágyútalpra helyezett koporsóban vitték sírjához.
A hintó ez után több mint két évtizedre eltűnt szem elől: jelenleg senki sem tudja pontosan, hol vészelte át a zavaros történelmi időket. Annyi bizonyos, hogy 1963-ban a Közlekedési Múzeum birtokába került, vélhetően nem függetlenül attól, hogy tervezője, Jordán Károly ekkor az intézmény szakértő bizottságának tagja volt. A Tatai úti raktárba került, de volt olyan időszak is, amikor a szabad ég alatt állt. (Ez a restaurálás során végzett vizsgálatokból derült ki.)


Apponyi_3.jpg

Sorsa akkor fordult jobbra, amikor Radnainé dr. Fogarasi Katalin, a Nemzeti Örökség Intézetének (NÖRI) főigazgatója tárgyalásokat kezdeményezett a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeummal (MMKM) a gyászkocsi restaurálásáról és kiállításáról. A megbeszélések eredményeképpen a gyászhintó a Múzeum tartós letétjeként átkerült a NÖRI kezelésébe. Az Intézet saját költségén elvégezte a mestermű restaurálását, és megteremtette a közszemlére bocsátás szigorú (az MMKM által megszabott) feltételeit. Így valósulhatott meg az a szándék, hogy a Fiumei Úti Sírkert Nemzeti Emlékhely látogatói egy nemzeti jelképnek számító különleges járművel találkozzanak, amelyet elsőként egy olyan államférfi temetésénél használtak, aki egész tevékenységét a nemzet egységének szolgálatába állította.
Hogy érzékelhessük, mekkora kihívás volt újjávarázsolni, érdemes megismerkednünk legfontosabb jellemzőivel. Tájékozódásunkat Szakács István, a NÖRI műszaki igazgatója segítette.

A legnagyobb a világon?
A Misura kocsigyár gyártotta, amely korabeli vélemények szerint a Mercedes gyárral volt azonos (vagy akár magasabb) színvonalon. Misura Mihály az ugyancsak nemzetközi hírű Kölber kocsigyárban tanulta ki a mesterséget, ez után alapította meg saját üzemét. A hintó építése idején a gyárat azonos nevű fia irányította, s főként gépjármű-felépítményeket állítottak elő.
A hintó, amely a világ második legnagyobb gyászhintója (de más vélemények szerint a legnagyobb), 3,2 méter magas, erre jön még rá a 70 centis koronadísz. Szélessége 2,2, hossza 5,5 méter.
Felépítésénél számos, az autóiparban használt megoldást alkalmaztak. Az alváz acélból készült egy német gyárban, úgynevezett forgóalvázas megoldással. Csaknem három tonnás súlyára való tekintettel a kerekek golyóscsapágyakkal csatlakoznak a tengelyekhez, a fékezést pedig a hátsó kerekekre szerelt fékdobokkal oldották meg.
A rugózást acél laprugók biztosítják, a kocsin látható bőrszíjak csak díszítések, a hagyományos lengéscsillapítás esztétikai emlékei. A kerekeken keménygumi abroncsok vannak, melyeket a Ruggyantaárugyárban készítettek. A kocsiszekrény keményfából készült, a barokkos faragványok anyaga pedig hársfa. Különösen érdekesek a hajlított üvegű petróleumlámpákat tartó kariatidák (a remény és a feltámadás szimbólumai). Az oldalsó üvegek is hajlítottak (a Geldner cég gyártmányai). Igen nagy szerencse, hogy ezek a különleges üvegszerelvények a viszontagságok során is megmaradtak, mivel ma pótlásuk vélhetően nem volna megoldható. A díszes baktakaróra a főváros címerét hímezték rá.


Apponyi_4.jpg

Mialatt a hintót Nógrád megyében, Somoskőn restaurálták, a NÖRI megterveztette és elkészíttette a hintó bemutatására alkalmas szabadtéri üvegpavilont, amelyben biztosítva van a műtárgyvédelmi szempontból elengedhetetlen állandó hőmérséklet, páratartalom és csíramentes szűrt levegő. Ehhez különleges, fűthető többrétegű üvegtáblákat (amelyeket szabadalmaztatott nanotechnológiás megoldással tettek elektromosan vezetővé), s többek között környezetbarát hőszivattyús energetikai megoldásokat alkalmaztak.
A hintót befogadó pavilon és a körülötte levő épület visszafogott megoldásai azt szolgálják, hogy a látogatók figyelme a műtárgyra, a világszínvonalú magyar műiparnak erre a remekére irányuljon. A látogatók tájékozódását nemcsak az érintőképernyős felület segíti, hanem a pavilon oldalán elhelyezett úgynevezett target lapocskák is, amelyek az APPonyi alkalmazás letöltése után a rájuk irányított mobil képernyőjére informatív mozgóképeket varázsolnak.
A befogadóépület teteje, amely alátámasztás nélkül jóval túlnyúlik a kocsit befogadó pavilonon, a teljes fogat lovakkal együtt mutatott méretét jelzi.
Az épület köré 7000 tő színes virágot ültettek, az ágyások alakja a látogatókat továbbirányítja a Kegyeleti Múzeum felé, ahol további információkat is megtudhatunk a gyászhintóról és történetéről