Miss Buda...
Libegő-tervek régen és most
Az augusztusban 50 éves zugligeti libegő története elsőre nem tűnik túl kalandosnak. Pedig az ország első hegyi drótkötélpályájának sokáig feledésbe merült terveit már az 1930-as években elkészítették, egy időben valódi budai kötélpályahálózatról álmodoztak, de még a libegő elkészítése után is rendre felmerült a kapacitás bővítése. Mintaként szolgált volna például a Gellért-hegyre, vagy a Badacsonyra tervezett hasonló pályáknak. A legfrissebb tervek szerint most úgy tűnik, egy időre bezárják és lényegében teljesen újjáépítik.
Csanádi György közlekedési és postaügyi miniszter az 1970-es átadási ünnepségen (Fortepan / UVATERV)
A zugligeti libegőhöz hasonló első drótkötélpályát Németországban építették meg 1873-ban, majdnem pont száz évvel a budapesti előtt. Annak terveit egy bizonyos Adolf Bleichert készítette el, aki aztán a hasonló pályák építésének királya lett, jelentős, világhírű céget hozva létre, voltaképpen útjára indítva és egyben uralva a drótkötélpálya-bizniszt. Míg Németországban, Svájcban, vagy az alpesi Ausztriában ez jó üzletnek számított, Magyarországon sokáig nem mutatkozott különösebb érdeklődés a téma iránt. Csak a két világháború között komolyan megsegélyezett idegenforgalom-fejlesztések időszakában jött elő egy ígéretes tervvel ifjabb Hantos István, hogy a János-hegyre túrázó, kiránduló, síelő, szánkózó polgároknak egy látványos és a tájba illeszkedő közlekedési eszközt teremtsen. Terveit természetesen annak a bizonyos Bleichert cégnek is megküldte, de hiába volt a működőképesnek ítélt koncepció, a megvalósítást a világháború elsodorta. Pedig Halmos már a budai hegyeket összekötő tekintélyes hálózatról álmodozott. Mivel azonban a hidegháborús őrületben a budai hegyeket jórészt katonai területté nyilvánították, a tervek csak jóval később, a kádári konszolidáció nyugalmas mechanizmusainak tanácsi világában kerültek elő újra. Már 1967-ben elkezdtek foglalkozni a zugligeti kötélpálya lehetséges megvalósításával. A speciális drótkötelet és a függőszékeket Ausztriából kellett beszerezni, de ez sem tartott vissza senkit, hogy a később gyorsan népszerűvé vált libegőt megépítsék. Érdekes, hogy a függőszékek helyett kezdetben 4–6 fős kiskabinos megoldásban is gondolkodtak, sőt már a libegő működésének első néhány évében is vizsgálták a 4 fős kabinok vagy az állókabinok üzembe helyezésének lehetőségeit.
Sokféle terv született a kötélpálya bővítésére is, újak építésére Budapesten és vidéki városokban is. Figyelemre méltó, hogy a lakossági véleményekben gyakran előjött az idők során, hogy hosszabbítsák meg Budakesziig. Komolyan vizsgálták a Gellért-hegyi, a Hármashatár-hegyi és a Széchenyi-hegyi libegő megépítésének lehetőségét is. Bár a libegőből Budapesten nem lett nagyobb drótkötélpálya-hálózat, és valódi közlekedési funkciót másik hazai városban sem kapott (például Badacsonyban, Pécsett, Sopronban is felmerült), az ország első „drótkötélpályás személyszállító vasútja”, a zugligeti libegő 1970. augusztus 20. óta szűnni nem akaró népszerűséggel működik.
Az 1977-ben megszüntetett 58-as villamos a libegő állomása mellett (BKV)
A világ talán legviccesebb névpályázata
A libegő történetét nem lehet elmesélni anélkül, hogy ne mondanánk valamit arról, honnan is ered a neve, amit ma már annyira megszoktunk, ám ötven éve még a szó sem létezett rá. Az ismert, hogy amikor döntés született a kötélpálya megépítéséről, annak nevére pályázatot írtak ki, de hogyan is zajlott le ez? Amikor a zsűri kiválasztotta a nevet, még úgy jelentették be a hírt, hogy megvan a zugligeti „légpálya” neve. A XII. kerületi Tanács ötletpályázatára nem kevesebb, mint 3200 levél és több mint 10000 névjavaslat érkezett. Volt olyan levélíró, aki egyedül 170 ötletet írt meg. Persze ez nem volt garancia semmire, a nyertest ugyanis – legalábbis részben – sorshúzással választották ki. Mielőtt a teljes véletlenre bízták volna a „légpálya” nevét, egy tíztagú zsűri ült össze a kerületi tanácsteremben a tanács elnökhelyettesének irányításával. Az már itt eldőlt, hogy a légpálya, a lebegő és a libegő szavak lesznek dobogósok. Végül a zsűri az utóbbit találta a legjobbnak, de ezt olyan sokan – összesen 33-an – küldték be, hogy csak sorshúzással tudtak igazságos döntést hozni. Az első díjat így végül egy székesfehérvári lakos, Mezősi Béla nyerte, a helyezéssel járó 3000 forintos nyereménnyel együtt. Mindenki más, aki még a libegő nevet javasolta, egy tíz jegyből álló tömböt kapott a libegőre. A bizottság egyébként úgy zárta a pályázatot, hogy a hivatalos név a János-hegyi Légpálya lesz, a libegő pedig ennek a becézése.
Azért ha nem is a több mint tízezer nevet, de néhányat soroljunk csak fel, ízlelgetve, mi is jöhetett még volna szóba, no és persze érzékeltetve a zsűri döntésének nehéz súlyát. Nos, például ilyen nevek érkeztek be: Miss Buda, Légtérszék, Piknik Batár, Jancsille, zugligeti Ráró, Lata-bár, Siklonc, Hegyi-kopter, Janikopter, Huza-vona, Páros-János, Pár-perc, Zuglibusz, Villamos-szék, Űrbusz, MILÉV (Mini-Légi-Vonat), Jánoshegyi Zümmögő… Talán Csukás István is megirigyelhette ezeket a neveket.
Mi lesz veled libegő?
Már sokszor szóba jött, hogy a libegőt is korszerűsíteni kellene, leginkább a főszezonban kígyózó sorokat kurtítandó, valahogy a kapacitás növelésével. A mostani koncepció szerint ezt úgy érnék el, hogy a jelenlegi kétszemélyes függőszékeket négyszemélyesekre cserélik és 80 ilyen szék fog majd körbe-körbe járni. A székek egymástól 28,8 méter távolságra lesznek a tervek szerint, így továbbra is lesz lehetőség nyugodt csendben libegőzni. Ha minden jól megy, akkor tényleg csak a sorok lesznek rövidebbek, a tömegturizmus nem veszi el a libegőt a budapestiektől.
A korszerűsítésre a Budapest Főváros XII. kerület Hegyvidéki Önkormányzat tett közzé nemzetközi ajánlati felhívást. A tervezett beruházás egyértelműen a jelenlegi libegő elbontásával számol, és új paramétereket határoz meg az új létesítményre. Az új kötélpálya 1050 méter hosszú, a két állomás közti – természetesen változatlan – 262 méteres magasságkülönbséget úgy hidalják át, hogy mostani 17 oszlop kiváltására 9 új készül, magasságuk pedig jellemzően 16–19 méter lesz, így valamivel magasabban lehet majd utazni. Ezzel együtt elbontják a két állomásépület is, amelyek megújítására a Hegyvidéki Önkormányzat már korábban szerződést kötött.
A folytatásról egyelőre nincsenek újabb értesülések, de úgy hírlik, hogy az augusztusban 50 éves libegőt két évre el kell felejtenünk, és legkorábban 2022-ben élvezhetjük majd újra a békés libegést. Reméljük akkor is majd csendes kikapcsolódást fog nyújtani, a fák lombkoronái között szemünket pihentetve a főváros panorámáján. Azt is reméljük, hogy senkinek sem jut eszébe az új libegőnek új nevet adni. Viszont milyen szép lenne, ha valakinek eszébe jutna a libegőhöz vezető zugligeti villamos újraindítása…