175 éve – a pesti polgári őrhad zászlószentelése és eskütétele
A kalapos király, II. József halála után méltóságteljes menet kísérte a Bécsből hazatérő Szent Koronát, melynek fogadására a budai Várban a pesti polgári gyalogőrhad is felsorakozott. Ez a szervezet a napóleoni háborúk után feloszlott, ismételt felállítására 1844-ig kellett várni. Akkor vetette fel Rottenbiller Lipót alpolgármester a magyar polgárőrhad megújításának gondolatát.
„Lengje át a fölébredt nemzeti szellem e díszes őrhadat”
(Honderű)
Pest város tanácsa támogatta a kezdeményezést, s az e célra nyitott díszes albumban hamarosan 158 személy jelezte aláírásával csatlakozási szándékát. Köztük Tóth Gáspár szabómester, aki március 3-án, a Redoute nagytermében tartott első polgárőri gyűlésen „a korábban némellyektől indítványozott egyenruhát viselé, ti. zöld atillát, fehér csákót és vörös nadrágot.” Jóllehet a jelenlévők tetszését elnyerte ez az öltözet, egy héttel később a bőrellenzős csákó színét feketére változtatták, nemzetiszínű forgóján V. F. (azaz V. Ferdinánd) jegyű rózsával. Az egyenruha tervét a Regélő Pesti Divatlap 1844. április 28-i számának mellékletében tették közzé.
gyalog polgárkatonaság
Az újonnan felállított egyenruházási és gazdasági választmány József nádor intelmére hallgatva 100 pengőforintban limitálta az egyenruha és a fegyver (esetükben szuronyos puska és rövid kard) árát, s akinek még ez is nagy érvágást jelentett, az 20 forint letétele után, 14 hónap alatt részletben fizethette ki a fennmaradó összeget. Ám addig sem maradt öltözet nélkül, mivel a tiszti kar megelőlegezte az egyenruhák árát, ahogy a zenekar öltözékére és hangszereire is összeadta a szükséges összeget. Az új zászló költségét azzal a feltétellel fedezték, hogy az „ne csak honfiak által készíttessék, hanem hogy ahhoz minden szükséges anyag is hazai legyen”.
Április 28-án már 183 fő írta alá a csatlakozási szándékot, ideje volt megtartani az új testület tisztválasztó közgyűlését. A gyalogőrhad parancsnoka Nádosy István, a hadügyész Terczy Konstantin ügyvéd, a zenekar igazgatója Morelli Ferenc karmester, a zászlótartó Kajedán Miklós lett. A nádori jóváhagyás után a Pesten állomásozó katonaság megkezdhette a polgárőr tisztek kiképzését, akik tudásukat továbbadták a közkatonáknak, köztük Rottenbiller alpolgármesternek, aki nem fogadott el magasabb tisztséget.
Negyvenezer néző
A pesti polgári őrhad zászlószentelésére és az egyetemes polgárőrség eskütételére augusztus 15-én került sor a Rákos mezején. A zászlóanya tisztére a Pozsonyban tartózkodó Batthyány Lajosné és Károlyi Györgyné grófnékat kérték fel, akik a feladatot örömmel elvállalták, bár végül Batthyányné betegsége miatt nem vett részt az ünnepélyen. A rangos eseményre már két nappal korábban megérkezett több város küldöttsége gőzhajóval, őket a polgárőrök fogadták, s a Vadászkürt fogadóban lévő szállásukra kísérték. A zászlószentelés előestéjén a díszruhát öltött magyar gyalogőrhad – érdeklődők tömegétől kísérve – fáklyás zenével tisztelgett a Károlyi-palotánál.
A nagy nap hajnalán riadóra ébredt a város. A polgári őrhad parancsnokuk Három Korona (ma Hercegprímás) utcai szállása előtt gyülekezett, ahonnan hangos zeneszóval indultak útnak. Az Orczy-háznál várták be a többieket, s amikor a magyaros öltözetben pompázó budai őrhad is megérkezett, a menet elindult a Városliget felé a következő rendben: budai huszárok, pesti magyar huszárok, budai gyalogság, pesti magyar gyalogság, pesti lövészek, pesti német lovasság. Az utcák és a házak ablakai tömve voltak nézőkkel, a menetet kísérő egybefüggő kocsisor – nem lévén még a városnak oly széles sétánya, mint az Andrássy út – a Király utcán araszolt végig. Az egykorú lapok és a titkosrendőrség jelentése szerint mintegy negyvenezer nézőt vonzott a Rákost övező dombokra a ritka látványosság. Az eseményre meghívást kapott a bécsi polgárhadak cs. kir. főtisztikara, a Helytartótanács képviselői, s többek között Pozsony, Győr, Szeged, Pécs, Esztergom, Fehérvár, Kassa polgári őrhadainak küldöttsége.
Batthyány Lajosné Zichy Antónia grófné
A síkságon öt sátrat állítottak fel, az egyikbe kápolna került, a többit a zászlókeresztanya és a rangos vendégek foglalták el. Köröskörül nemzeti színű zászlók lengtek. Az őrhad négyszögbe rendeződve állt fel: a kápolnával szemben a budai gyalogság, átellenben a pesti lövészek, a kápolna egyik oldalán a pesti magyar gyalogosok és huszárok, a túloldalon a pesti német és a budai lovasság. Tíz órakor a pesti huszárok kíséretével, díszhintón érkezett gróf Károlyi Györgyné, akinek öltözékét minden tudósítás részletesen taglalta: arannyal hímzett fehér selyemkelméből készült magyar díszruha, fekete főkötő arany fátyollal, gyémántdiadém, drágagyöngy nyakék, gyémántos ingváll, aranyszövetű kasmírkendő nemzeti színekben.
A püspök érkezésekor ki magyarul, ki németül énekelte, hogy „Imádságra borulunk”. A szertartás alatt, amelyet Farkas Ferenc esztergomi nagyprépost celebrált, Beethoven miséjét szólaltatta meg a polgárőrök zenekara. Úrfelmutatáskor Erkel himnuszát játszották, ami ekkor hangzott el először egyházi eseményen, s bár a Nemzeti Színház énekkarának megtiltották a fellépést, az ünneplő tömeg méltón helyettesítette őket.
A zászló és a szalagok
Mise után következett a zászlószentelés, a diétán tartózkodó Kopácsy hercegprímást Majthényi Antal püspök helyettesítette. A rojtokkal díszített, habosfehér selyemzászlót Barabás Miklós festette meg, az egyik felén Szent István és a Boldogságos Szűz képével, a másikon az ország és Pest város címerével, magyar körirattal. Ennek rúdjára kötötte fel Károlyi grófné a két gazdagon hímzett, ezüsttel átszőtt szalagot, melyek egyik oldalán zöld bársonyon az ajándékozók leánykori neve állt (vásonkői gróf Zichy Antónia, illetve Zichy Karolina), a másik oldalán vörös bársonyon pedig az ajánlás szerepelt: „A’ pesti magyar polgári Őrhadnak”. Ezután a zászlót egy altiszt a bal térdén kigöngyölte, s a püspök felszentelte, miközben a közönség között Garay János alkalmi versét – Szózat a pesti magyar polgári őrhadhoz – osztották szét.
Károlyi Györgyné Zichy Karolina grófné
A felszentelés után a zászlót a kápolna előtti asztalra fektették, s nyelébe meghatározott sorrendben 89 aranyozott szöget ütöttek. Az elsőt a Szentháromság tiszteletére a püspök, a másodikat őfelsége s a harmadikat a nádor nevében Károlyi grófné, a negyediket az esztergomi prímás nevében a püspök, az ötödiket a püspök nevében Feichtinger Domokos pesti prépost, a hatodikat a város nevében Szepessy Ferenc polgármester, a hetediket és nyolcadikat a keresztanyák nevében Nádosy osztályparancsnok és Emmerling, az első század kapitánya, és így tovább.
forrás: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Ltsz. 382/Zl
Az eskütétel előtt a püspök átadta a zászlót a polgármesternek, aki továbbadta azt az őrhad parancsnokának. Nádosy rövid köszöntőjét követően, Terczy Konstantin hadügyész elővezetésével felesküdtek a zászlóra, majd a tábori pap, Sámuel Alajos józsefvárosi plébános mondott lelkesítő beszédet az őrhad feladatáról: gyakorolni a fegyverforgatást, őrködni a városi polgárok élete és vagyona felett, szükség esetén a harctéren is megvédeni a hazát, helyt állni tűzvész és árvíz esetén, békeidőben pedig „a’ polgári műveltség ösvényén a’ nemzetiséget é’ város lakosaival megkedveltetni, s annak fejlődését telhetőleg elősegíteni.”. Hozzátette, hogy a béke fenntartása érdekében „kötelességtek az erőt erővel letorolni, a vérengzést fegyveres kézzel gátolni, a’ rendetlenséget zabolázni, a’ csendet békét helyreállítni.”
A nagyszerű látványosság lezárása
A püspök pápai áldást mondott, s elénekelték a Te Deumot, amit a közönség magyarul folytatott, majd az ünnepélyt három üdvlövés zárta. A díszvendégek előtt sorra elléptetett a pesti magyar gyalogság, a pesti lövészek, a pesti huszárok (ők kapták a közönségtől a legtöbb vivátot), a pesti német lovasság, a budai gyalogság, végül a budai lovasság. A nézők közül ki kocsin, ki gyalog kísérte a nagy sokaság miatt lassan mozgó őrcsapatokat. A pestiek a Színház (ma Vörösmarty) téren vettek búcsút a budaiaktól, majd az osztályparancsnok házához vonultak, átadták a zászlót és szétoszlottak. Délután a Vigadóban magyaros lakomával folytatódott az ünnepség.
forrás: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Ltsz. 144/Zl
A látványos és nagy tömeget vonzó rendezvény emelkedett hangulatban, rendbontás nélkül zajlott, lopások, pofozkodások nem történtek, még a titkosrendőrség is azt jelentette Bécsbe, hogy „Es war ein grossartiges Schausspiel.” A zászlószentelés után két nappal kellett volna a főváros polgári őrhadainak először kivonulni, méghozzá a Kisdedóvó alapkőletételéhez, de a szakadó esőben csak a tisztek jelentek meg.
Az alakulat a forradalom idején önálló egységként olvadt be a nemzetőrségbe. A pest-budai gyalogos nemzetőrségnek a Vérmezőn rendezett 1848. július 30-i zászlóavató ünnepsége után az 1844-ben felszentelt zászlót, az egykori alakulat fődobosi botjával és pecsétjével együtt a Nemzeti Múzeumnak ajándékozták, ahonnan a Hadtörténeti Múzeumba került.